A film alanyai első látásra szakmák szerint különböztethetőek meg, valójában azonban ettől sokkal többről van szó.

A film első hőse egy kőműves: hajnali ébredésétől egészen hazatéréséig követjük kameránkkal olykor észrevétlenül, olykor alkalmi társaként; munkája közben vall családjáról, barátairól, életéről.
Majd nem sokkal később, az egyszerű ember világa után egy igazán nehéz sorstörténet következik: a miskolci gyermekváros állami gondozott kamaszlánya egy napjába pillanthatunk bele: fölfedezhetjük a százforintos bolt adta örömöket, az életösztönt, a tudatosságot, és a gyermeki lét kettétöröttségét, mindemellett a film rávilágít az „átlagembertől” cseppet sem különböző emberi tulajdonságokra.

Ezután egy ismert színésznő hétköznapja részévé válunk: őt és fogadott gyermekét figyelhetjük emberközelből, csillogás nélkül, a kulisszák mögül.
Az APEH vidéki igazgatója töri meg a sort: itt szó van munkáról, egy közgazdász hivatalnok vágyairól és napi kapcsolatairól.
Végül sztárjelöltünk, a helyi média kiválósága vetkőzik le előttünk, s válik emberré a stúdióban, odahaza és a bowling pályán.

A Hétköznapok emberek, sorsok, eszmék öt napban, öt egyéniségben, társadalmunk öt hétköznapi emberében.