Ugyanakkor, mint a könyv végén említett példák is igazolják, nem lehet csak ezekkel a témákkal operálni, hiányzik az európai hagyományok (a XX. század színházi és filmes hagyományok) említése (kivéve gazdasági vonatkozásokat), habár a szerző nyilvánvalóan tisztában van ezekkel. Tóth Róbert könyve hiánypótló mű, de a nem szigorúan szakmai megállapításait kezeljük óvatosan. Ha kezdő forgatókönyvíró lennék, mindenesetre, hibái ellenére is megvenném a kötetet.