Visszatérve gondolatmenetünk elejére egyértelműnek látszik tehát, hogy a műfaji (zsáner-) film esetében a nézővel való kapcsolatteremtés sikertelensége sokkal inkább jelölhet valódi kudarcot, mint egy viszonylagosan alacsonyabb nézettség egy szerzői film esetében. Ugyanakkor a műfaji (zsáner-) film e kapcsolatvesztését a saját közönségével, a műfaji (zsáner-) filmek szerzői szempontok alapján meghatározható értéktelensége is okozhatja. Ezért nehéz a nézőszámot az érték egyedüli mércéjeként abszolutizálni még a műfaji filmek esetében is, hiszen érték és az értéktelenség meghatározásához és ezek egymástól való – nem felszínes (!) – elkülöníthetőségéhez sokkal komplexebb szempontokat kell figyelembe venni.

A szakma elsőre szánalmas műfaji kísérletnek tekintette a Ragyogást

Természetesen nem feledkezhetünk meg azokról a többnyire korszakalkotó jelentőségű „köztes filmekről” sem, amelyek noha az első pillantásra sikertelen műfaji (zsáner-) filmeknek tűnnek/tűntek, azonban sikertelenségük épp az adott műfajt (hosszútávon) megújító erőteljes szerzőiségnek köszönhető. Hogy csak az egyik leginkább elhíresült példát említsem: Stanley Kubrick The Shining című filmjét megjelenésének időpontjában az adott műfajt képviselő, értő (?) szakma és kritika szinte egyöntetűen elutasította, a rendezőt a műfajiság területére tévedt, a műfajiságban szánalmasan dilettánsnak mutatkozó szerzői filmesként aposztrofálta, miközben Kubrick remekműve mára vitathatatlanul a modern horror egyik megkerülhetetlen alapvetése lett.

Úgy tűnhet, hogy néhány közhelyességig tudott ismeret felidézésével rabolom a tisztelt olvasó idejét, de azt gondoltam, nem árt olykor ismételten felidézni, összefoglalni és tisztázni bizonyos dolgokat, mielőtt azok teljesen feledésbe merülnének a sokkal látványosabbnak és hangzatosabbnak tűnő, ámde minden szakmaiságot nélkülöző szózatok mögött.

Kiegészítésként javasolom a Filmvilág 2008. december havi számában megjelent John Boorman írás elolvasását (Kritikus tömeg), amely egy lesújtóan keserű beszámoló a hollywoodi blockbuster szemlélet önpusztító tendenciáiról és egyben figyelmeztetés is arra vonatkozóan, hogy milyen veszélyeket hordozhat az ádáz szerzőiség-ellenség a műfaji filmkészítésen belül. Mindez egy olyan kiváló filmes tollából olvasható ott, akinek Deliverance remekműve a szerzőiség szempontjából maradandó értéket létrehozó, de minden ízében igazi műfaji alkotás.