A Spinédzserek egy felhőtlen tinivígjáték és szatíra egyben, egyáltalán nem veszi magát komolyan, tele van energiával, szellemes humorral, derűvel, vidámsággal és a szivárvány minden csillogó színével, ráadásul megelőlegezte az olyan újszerű irodalmi adaptációkat, mint a fent felsorolt filmek. A nyelvezete miatt a mai napig kiapadhatatlan forrása az idézeteknek, a ruhákkal pedig olyan divatot teremtett, amit talán a Spice Girls járatott csúcsra, de a Halloweenek visszatérő darabja az ikonikus sárga szett is. Nem beszélve arról, hogy olyan színészek karrierjét indította el, mint Alicia Silverstone, Paul Rudd vagy Brittany Murphy.
Amy Heckerling (lilában) a Spinédzserek nyitójelenetének forgatásán
Ám a projektben kezdetben nem láttak sokat a producerek, még úgy sem, hogy Amy Heckerling író-rendező akkor már menő filmesnek számított. Amy Heckerling életművét éppen egy kultstátuszt kivívó tinifilmmel, a Változó világgal kezdte 1982-ben, majd a Nicsak, ki beszél!-lel (1989) a hetedik legsikeresebb női rendező lett Amerikában a Forbes 2020-as cikke szerint (az inflációval számolva). 330,7 millió dolláros amerikai bevételével csak olyan, női rendezők által dirigált filmek előzik meg, mint a Wonder Woman, a Mátrix – Újratöltve, a Shrek, a Marvel Kapitány és a dobogó legfelső helyein a két Jégvarázs-film.
A való életben nem megy minden könnyen
Heckerlinget a 20th Century Fox producerei keresték meg, hogy készítsen egy filmet a tinikről. De a rendezőnek ekkorra már elege volt a műfajból, viszont azzal a feltétellel mégis beleegyezett, hogy a filmben viccet csinálhat a karakterekből. A producerek belementek, és Heckerling végül egy tévésorozat pilotját írta meg No Worries, majd egy újabb draft alkalmával I was a Teenage Teenager címmel, ami egy olyan lányról szólt, akivel bármi történik, mindig boldog. Egyébként a rendező egészen eddig csak olyan filmeken dolgozott, amelyeknek férfi főszereplője volt, vagy a férfi szereplők domináltak benne (Változó világ, Johnny DeVeszélyes, Európai vakáció, Nicsak, ki beszél! 1-2.). Írhatott volna egy férfi főszereplős tinivígjátékot is, ám Heckerling helyette a dél-kaliforniai tinilányok habkönnyűnek tűnő életét vette górcső alá.
Az elkészült draft nem tetszett a Foxnak, mert túl bugyutának találták a forgatókönyvet, de bajuk volt a sok lányszereplővel is, mert szerintük így kevesebb nézőt hoz a film. Emiatt a rendező átvitte projektet a Paramount-hoz, ahol pedig azt mondták, hogy ez az ötlet túl jó egy sorozathoz, legyen belőle mozifilm.
Így Heckerling jobban belemélyedt a mindig boldog tinilány életébe, és rájött, hogy tudat alatt gyerekkori kedvenc olvasmányának főhősét, Jane Austen Emmáját írta meg. Aztán fogta a 18. századi történetet és áthelyezte a 90-es évek Beverly Hillsébe, de nem akart a valóságnál maradni, mert azt túl unalmasnak találta. A főleg komorabb, groteszkebb hangvételű filmek operatőreként ismert Bill Pope (A sötétség serege, Mátrix-trilógia, Világvége, Scott Pilgrim a világ ellen) volt a Spinédzserek operatőre, aki a forgatás kezdetén azt kérdezte Heckerlingtől, hogy mégis milyennek akarja a filmet. Erre a rendező azt válaszolta, hogy boldognak, aminek minden képkockájából árad a vidámság.
„Akkor vagyok a legboldogabb, amikor egy ilyen fantáziavilágban vagyok. Ez egy boldog, fiatalos, optimista hely, ahol valaki meglátja a jót az emberekben és a világban. Talán idiótának kell lenned ahhoz, hogy ilyen legyél. Vagy nem idióta. Hanem csak tudatlan.” – idézi a rendezőt a 2015-ben megjelent As If!: The Oral History of Clueless című könyv. Ezért lett a Spinédzserek olyan vibráló színkavalkádú, a rajzfilmek valószerűtlenségét idéző kosztümökkel és frizurákkal, ötletes nyelvezettel, felhőtlenül boldog, karikatúraszerű tinikkel, egy fantáziavilág buborékában játszódó, meseszerűen derűs és idilli film.
A forgatókönyvet a Paramount egyik fejes producere, Scott Rudin (korábban az Apáca Show és az Addams Family, később többek közt az Elvált nők klubja, a Truman Show vagy a Fantasztikus Róka úr producere) imádta, ami meg is dobta a film ázsióját és mindenki elkezdett licitálni rá. Végül a Paramount nyert, ami azért is volt külön öröm Heckerlingnek, mert náluk volt a Nickelodeon és az MTV, vagyis a tinik elérésében a legjobb platformot jelentették.
Ifjú tehetségek ugródeszkája
Bármennyire is legyen szuper minden összetevője a filmnek, Alicia Silverstone nélkül nem vált volna kultfilmmé. Cher szerepére az alkotók megnéztek egy sereg fiatal szőke lányt, akik később más tinifilmben formáltak meg kultikus karaktereket: ilyen volt Sarah Michelle Gellar vagy Reese Witherspoon, de még Gwyneth Paltrow-ot is meg kellett hallgatnia a rendezőnek, aki ironikus módon az egy évvel később bemutatott Emma című kosztümös Austen-adaptáció címszereplőjét játszotta, viszont Paltrow szóra sem méltatta a Paramount felkérését.
Silverstone egészen máshonnan jött a képbe. Az Aerosmith három videóklipet is készített 1993 és 1994 között a főszereplésével (Amazing, Cryin’, Crazy), és még 1993-ban a Szerencsétlen baleset című erotikus thrillert is leforgatta. Heckerling a Cryin’ klipjében találkozott vele először: „Ez volt az első videó, amiben szerepelt. Egyszerűen beleszerettem.”
Az akkor 17 éves Alicia Silverstone tényleg teljesen elbűvölte a rendezőt, viszont a filmbéli karakterével meg kellett kicsit küzdenie. „A Spinédzserek volt az első vígjáték, amiben szerepeltem. Papíron nagyon anyagiasnak és kellemetlennek tartottam Chert, és őszintén szólva nagyon idegesítőnek. Mindennek, amit ki nem állhattam.” – mondta egy Vogue interjúban. “De aztán rájöttem, hogy nagyon elítélő vagyok vele szemben. Miután elkezdtem rajta dolgozni, megtaláltam a karakter szívét és lelkét. Nagyon szereti az apját! Próbál támogató barát lenni, ezért beletettem minden szeretetem és szívem ebbe a karakterbe, a kissé zavarba ejtően kellemetlen tulajdonságai mellett.”
Cher egy gazdag, elkényeztetett, egocentrikus lány, aki minden helyzetből ki tudja magát dumálni, jóindulatúan manipulatív, aki mindenki életét rendbe szeretné hozni – még ha ehhez elsősorban a saját érdekei is fűzik. A divat és a külsőségek megszállottja, imádja az alpári Beavis és Butthead-et, a magasirodalom helyett a tömegfilmek érdeklik. Ugye, hogy nem tűnik vonzó karakternek? Ám Alicia Silverstone olyan bájosan alakítja ezt a papíron visszataszítóan egysíkú tinilányt, hogy ember legyen a talpán, aki nem szeret bele azonnal. A túlzó gesztikulálása, az imádnivalóan naiv életszemlélete, a butuskán humoros replikái, a bohókás ruhái, a letörhetetlen vidámsága, és persze az ártatlan hajdobálása teszi felejthetetlenné a karaktert.
Alicia Silverstone-on kívül is elég menő szereplőgárdát hoztak össze az alkotók. Dionne-t, a legjobb barátnőt alakító Stacey Dash 10 évvel idősebb volt Silverstone-nál, mégis nagyon érezhető volt köztük a szinte már testvéri szeretet. Az újoncként a világukba csöppenő Tait játszó Brittany Murphy is a lehető legjobb benyomást keltette: „Amikor találkoztunk, egyből beleszerettem. Szinte gondoskodni akartam róla.” – mondta Heckerling. „Olyan élénk és nevetgélő volt, és olyan fiatal. Amikor megláttad, csak mosolyogtál.” Az akkor 25 éves, örökifjú Paul Ruddnak ez volt az első nagyjátékfilmje, és már itt belopta magát a szívünkbe.
Paul Rudd Cher egyetemista mostohatestvérét, Josht alakítja, aki látszólag szöges ellentéte a lánynak és folyton zrikálják egymást. Nietzschét olvas, Hamletről diskurál a barátnőjével, érdekli a nemzetközi politika, és mindig lehet rá számítani. Egyébként még Ben Affleck is szóba került Josh szerepére, de ma már elképzelni sem tudjuk a kölyökképű Rudd nélkül a filmet. De feltűnik még a kemény apa szerepében Dan Hedaya (Véresen egyszerű), a füves osztálytársat Breckin Meyer (Cool Túra) alakítja, a vitaóra tanárát Wallace Shawn (Az ifjú Sheldon), az esetlen tanítónőt Twink Caplan (Nicsak, ki beszél!), Dionne nagyszájú barátját Donald Faison (Dokik), Cher riválisát pedig Elisa Donovan (Diszkópatkányok).
Az egyik legmegosztóbb magyar cím
Nem esett még szó a magyar címről, pedig az egyik legtöbbet emlegetett címadás, amit egyesek zseniálisnak, mások borzasztónak tartanak. A címet kitaláló Speier Dávid az első csoportba tartozik. Egy podcastben elmondta, hogy anno a „clueless” kifejezést egyfajta szlengként használták az amerikai fiatalok, amit nem lehetett arra magyarítani, hogy „fingjuk sincs”, egyrészt mert nem adja vissza az eredeti jelentését, másrészt mert ez nem egy nézőcsalogató cím. Úgyhogy kreált egy szót: a spiné (‘csaj’) szlengszót és a tinédzserek szót egybeolvasztotta, így lett Spinédzserek.
De a film eredeti nyelvezete is emlékezetes, amiből az egyébként nagyon jól sikerült magyar szinkron nem tud mindent visszaadni. Ilyen például a film legemblematikusabb mondata, az „Ugh, as if!”, vagy akár a „Totally buggin” és az „I was surfing the crimson waves.” Heckerling ezeket nem magától találta ki, hanem anyaggyűjtés gyanánt hónapokig tanulmányozta a Los Angeles-i tiniket, hogy megnézze hogy gesztikulálnak és milyen szlenget használnak. Innen került át nagyon sok minden a filmbe, például az egyik személyes kedvencem, amikor Cher leszólja Ambert: „Tisztára Monet. Olyan, mint egy festmény: messziről még elmegy, de ha közelebb mész kész káosz.”
Az a bizonyos sárga kockás szett
De nem mehetünk el a ruhák mellett sem szó nélkül, melyek Silverstone szerint a film főszereplői. Mona May legelső filmes munkája volt a Spinédzserek, és egyből a mélyvízbe dobták. Heckerling nem akarta a valós 90-es évekbeli tinilétet megjeleníteni, mert azt túl unalmasnak találta, ráadásul akkoriban a grunge nemcsak a zenét uralta, hanem a fiatalok öltözködési stílusát is, ami korántsem kelt egy vidám, felhőtlenül boldog érzetet. A Spinédzserek ikonikus ruháihoz így nem a valóságból merítettek ihletet, hanem a high fashion és a fast fashion keverékéből alkottak egy nagyon bohókás, időtálló stílust.
„Jelmeztervezőként nagyon fontos, hogy ezeket a karaktereket valóságosnak ábrázold, mert azt akarjuk, hogy a közönség önmagukat lássa bennük, kapcsolódjon hozzájuk.” – mondta Mona May egy 2019-es interjúban. „A Spinédzserekben azt akarta Heckerling, hogy ezeket a lányokat ne divatmodellekként ábrázoljuk, nem járkálnak magassarkúban, kurvásan. A kifutók világát akartuk átformálni a gimis lányok világára. Olyasmire, mint a gimis egyenruha, de úgy, hogy sose menjen ki a divatból. Egyfajta időtlen megjelenést akartunk.”
Cher legelső outfittje egy sárga kockás ruha, amit egy szőke lánynak általában nem választanak, de végül azért döntöttek mellette a piros és kék szett helyett, mert ebben a jelenetben nagyon sok zöld veszi körül a szereplőket, a sárga ruhával pedig Cher kitűnik a tömegből. „A fiúk a suliban nagyon slamposan öltözködnek. Látod a kontrasztot köztük és Cher között. Ő olyan, mint egy fényes, sárga napsugár, aki átsétál a gimi udvarán.” – mondta az ikonikus ruháról Alicia Silverstone, akinek összesen 64 szettje volt a forgatás alatt.
Filmbéli karakterével ellentétben ő nem szeretett öltözködni, Mona May jelmeztervező pedig idegesítette őt, és nem értette miért olyan fontosak a ruhák. „Pedig a ruhák a film főszereplői. […] Az emberek azonnal reagáltak a filmbéli ruhákra. A Spinédzserek hidat jelentett a slampos grunge éra és egy új hullám között, amikor a divat végre szórakoztató és lányos lett. Egy olyan divatból, amit az jellemzett, hogy ne foglalkozz a külsőddel, átvezetett egy olyan korba, ahol azt sugározta a ruhád, hogy igenis foglalkozol magaddal.” A sárga kockás outfit 25 éve Alicia Silverstone élete része, mert minden Halloweenkor elárasztják az ikonikus összeállítást viselő rajongók fotói. Mi pedig gimiben a Spinédzserek tesi órájáról merítettünk stílusihletet, és vettünk feszülős, spagettipántos topot a fehér pólónk fölé, ami testmozgásra abszolút alkalmatlanná tette a szettünket, de legalább úgy éreztük, menők vagyunk.
A váratlan siker és az Emmák
A Spinédzsereket 1995. július 19-én mutatták be Amerikában (aranyos képek a bemutatóról itt láthatók) és egyből hatalmas siker lett. Persze nem ez Heckerling legnagyobb bevételű filmje, de valószínűleg a legkedveltebb a közönség körében. A magyar bemutatója 1996. május 23-án volt, a UIP-Duna Film hozta be hozzánk, és bármennyire kerestem, nem találtam korabeli kritikát róla.
A sors iróniája, hogy a Paramount javasolta az eredetileg sorozatnak készülő projekt mozifilmmé alakítását, majd a film sikerét meglovagolva sorozatot készítettek belőle, melyet 1996 és 1999 között sugároztak a tévében, de Heckerling csak az első évad munkálataiban vett részt.
1995-ben egyébként kijött még két Jane Austen-film: az Értelem és érzelem Ang Lee rendezésében, melyet hét kategóriában jelöltek Oscar-díjra és a legjobb adaptált forgatókönyv díját el is vitte, valamint Roger Michell Meggyőző érvek című BBC-filmje. Egy évvel később mutatták be a Gwyneth Paltrow főszereplésével készült Emma című kosztümös adaptációt, és ugyanebben az évben Kate Beckinsale játszotta ezt a szerepet egy tévéfilmben is. Legutóbb 2020-ban találkozhattunk Emmával, amikor Anya Taylor-Joy formálta meg Autumn de Wilde első nagyjátékfilmjében. Mindezek ellenére valószínűleg a mai napig a Spinédzsereket tartják a legjobb Emma-adaptációnak a rajongók.
A film számos más típusú alkotást inspirált: 2014-ben Iggy Azalea Fancy című videóklipjét ihlette a Spinédzserek, 2017-ben képregényt és egy interaktív mobiljátékot csináltak belőle, 2018-ban egy nem túl sikeres musicalt állítottak színpadra, az utóbbi években pedig többször felröppent a hír, hogy remakelik a filmet, amin minden rajongó kiborult. Alicia Silverstone egyébként legutóbb az 1983-as Valley Girl remake-jében (ami egy Rómeó és Júlia-adaptáció Deborah Foreman és Nicolas Cage főszereplésével), a 2020-as Valley Girl-ben alakította a főszereplő lányt felnőtt korában, ami szintén egy főhajtás a Spinédzserek-beli szerepe előtt.
