A kisjátékfilm-szekció egyik gyöngyszeme, a Szafari című darab szintén életképek sorozata, de itt a megvalósítás színvonala messze felülmúlja a többi műét. A tavalyi, 32. Budapesti Függetlenfilm Szemlén fődíjat nyert alkotás egy pusztába vetett, romák lakta település hétköznapi, mégis megkapó és felemelő pillanatait rögzíti: a totális ismeretlenségből érkezett Pölcz Boglárka és Pölcz Róbert kincset talált a sárban. A Pachelbel méltósággal áradó zenéjére komponált, „learchivált” és naranccsal, vörössel átszínezett fekete-fehér képek egy olyan kultúra értékeinek leletmentésére szerveződtek, amelynek létezéséről a moziban ülő közönség java része csak hallomásból (vagy még úgyse) tudhat, és amelynek a napjai meg vannak számlálva. A Szafari a rácsodálkozás természetességével és érzékenységével mutatja be ezt a világot. Szép, tiszta és őszinte film, olyan, mely tágra nyitja a néző szívét.