Bár a buddhizmus napjainkban már mindenhol markáns jelenléttel színesíti spirituális, világnézeti és kulturális értelemben is a társadalmakat, ez a több ezer éves múltra visszatekintő, szerteágazó és összetett vallási/filozófiai szemlélet csak néhány évtizede terjedt el tömegesen a nyugati világban. Nem kis részben egy Ole Nydahl nevű dán férfi (később a láma titulust is megkapta) és felesége, Hannah tanításainak és tevékenységének köszönhetően, akik a hatvanas évek hippi-nemzedékének tagjaiként eredetileg pszichedelikus élményként és a tudat tágításának eszközeként tekintettek a távol-keleti spirituális szertartásokra és gyakorlatokra.
A különböző illegális szerek birtoklása miatt még a börtönt is megjárt fiatal házaspár életét azonban alapjaiban rengette meg egy személyes találkozás a tibeti buddhizmus karma kagyü nevű irányzatának vezetőjével, a kínai kommunisták által meghurcolt és elüldözött Rangdzsung Rigpe Dordzsével, vagyis a 16. Karmapával. György-Kessler dokumentumfilmje azt a folyamatot kívánja bemutatni és megfogható érzelmi közelségbe hozni, hogyan indított el Nydhalék életében visszafordíthatatlan láncreakciót az általuk szentségesnek és megvilágító erejűnek leírt találkozás, mely során egész addigi életüket feladva a Karmapa tanításainak elsajátítása és hirdetése vált küldetésükké.
Számtalan interjúrészlet, archív felvétel és a filmhez készített animációs betét elegyéből áll össze a 144 perces játékidő, amely a formai változatosság ellenére is igen hamar komoly kihívás elé is állítja a néző figyelmét. A film terjedelmes játékideje ellenére egy percet sem veszteget alaposabb expozícióra vagy laikusok számára fogodzkodóként szolgáló fogalommagyarázatra. Így aztán ha az ember híján van a tibeti buddhizmus és történelem alapvető ismeretének, igen hamar elveszettnek érezheti magát az események sűrűjében.
Nem könnyíti a befogadást az sem, hogy az elbeszélés sokáig két párhuzamos szálon fut: az egyik a 16. Karmapa születésének, felnövésének és számüzetésbe vonulásának eseményeit taglalja – nem kevés filozófiai elmélkedéssel és a különböző szertartásokról való áhítatos beszámolóval tarkítva – miközben Nydahlék fiatalkorát is kimerítő részletességgel mutatja be. Ráadásul az archív felvételek egy jelentős részét, különösen a felhasznált fényképeket az alkotók mesterséges intelligenciával „javították fel” és adtak hozzá valamiféle 3D hatást idéző plusz mélységélességet. Sajnos ezek a megoldások nem csak kilógnak az egyébként igényes animáció, valamint az archív és hozzáforgatott felvételek közül, de az MI használata különösen zavarbaejtő egy olyan film esetén, ami az ember spirituális megvilágosodásának útjáról mesél.
A zavaros és olykor nehezen követhető első órát követően szerencsére egy sokkal izgalmasabb, személyesebb és ezáltal érzelmileg megragadó történet bontakozik ki a folytatásban. Bár sajnos a film meg sem próbálja valamiféle magyarázattal vagy érzékletes filmnyelvi megoldással megértetni a laikus nézővel, miben rejtőzhetett a 16. Karmapa elsöprő erejű spirituális jelenléte, amely ezt a két dán fiatalt egész életükre új céllal és küldetéstudattal ruházta fel, a velük forgatott interjúkon és beszámolókon keresztül egy lenyűgözően izgalmas életutat ismerhetünk meg.
Mégha olykor meg is üli az ember gyomrát az a már-már fanatikus attitűd, amellyel a filmben megszólaló emberek vallási vezetőikről beszélnek és európai szemmel – minden tisztelettel és nyitottsággal együtt – igencsak nehéz megérteni, hogyan épül fel a karma kagyü gondolatrendszere, tagadhatatlan, hogy ritkán tapasztalható olyan erejű spirituális forradalom, mint amit a Karmapa tanítása nyomán Nydahlék Európában és a világ számos más részén is véghezvittek. Többszáz meditációs központot hoztak létre, ezrek kezdték el hallgatni előadásaikat és léptek rá a buddhista tanítás ösvényére Mexikóvárostól Vlagyivosztokig.
Amellett, hogy roppant izgalmas és mélyen elgondolkodtató, hogy a 20. század nyugati korszelleme vajon milyen ok-okozati összefüggések miatt rezonált ilyen hangsúlyosan a keleti tanítással, a film érzelmi erejét végsősoron Ole és Hannah kapcsolata adja. Tagadhatatlanul hatásos és olykor kimondottan megható közös életük egy-egy fejezetének nehézségeit és küzdelmeit végigkövetni, miközben két megnyerő és rokonszenves figurát ismerhetünk meg bennük. Csakhogy a valóságban ezeknek a személyeknek lényegesen árnyaltabb a megítélése, mint azt a Találkozás a Buddhával sugallja.
Miközben a mai napig sokan tanítómesterként és hiteles vezetőként tartják számon a nemrég elhunyt Nydahlt és feleségét, más buddhista és civil szervezetek élesen kritizálják őt radikális politikai megnyílvánulásai miatt, míg az általa alapított Gyémánt Út nevű szervezetből kiugrott tagok azzal vádolták, hogy a közösségen belül autoriter személyi kultuszt épített ki. Persze önmagában a vitatott életrajzi részletek kihagyása nem eredményezi automatikusan, hogy a film hiteltelen lenne, azonban nagyban erősíti annak propagandisztikus élét, amely abban is tetten érhető, hogy a filmben bemutatott tanítások és vezetők ábrázolásában nincs szándék az objektivitásra, a film narratívájára nem a megértés és a spirituális közeg érzetének megidézése, hanem azok általános és megkérdőjelezhetetlen igazságként való tálalása jellemző.
Így aztán bármennyire is hasznos új információkat tanulni erről a különleges és semmihez sem fogható világnézetről és gondolatilag felvillanyozó végigkövetni, hogy a nyugati világban hatalmas gyorsasággal terjedő tibeti buddhizmus eszméjét miként képviseli két európai ember, összességében a Találkozás a Buddhával leginkább azokat kívánja megerősíteni elhatározásában, akik már eleve követik Nydahl és a Karmapa tanításait.
A Találkozás a Buddhával június 25-től látható a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásában.
