Több száz különféle produkciót rendezett, eleinte zenei (komoly- és könnyűzenei), szórakoztató, ifjúság számára készült, később dramatikus műveket, - játékfilm–terjedelműt, húszegynéhányat és öt mozifilmet. Időnként színházban is rendezett, folyóiratokban publikált.
1971–1975 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, Keleti Márton, illetve Makk Károly osztályában. 1976 óta rendezőként tevékenykedett. Először az MTV Szórakoztató és Zenei Főszerkesztőségén, majd 1988-tól a Drámai Főosztályon. A szak-főosztályok megszűnése után, az 1990-es évek közepétől a Rendezői és Operatőri Osztály lett a munkahelye, ahol főrendező, majd 2003-tól főmunkatárs volt. Olyan tévéfilmeket készített itt, mint a Kern András főszereplésével készült Vigyázat, mélyföld!, az Örökkön-örökké, az Alapképlet, a Rossz orvos, vagy a Három idegen úr. Mozifilm készítési lehetőséghez 1989-ben jutott.
Először ő vitte vászonra Csáth Géza írásait: a Varázsló álma című művét 1990-ben örökre archiválták a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA). 1990-ben Gáspár Sándor, Kaszás Gergő, Kubik Anna, Benedek Miklós, Szacsvay László és Haumann Péter főszereplésével készítette el Vörös vurstli című alkotását, amelyet a Bergamo Nemzetközi Filmfesztiválon díjaztak. Azon kevesek közé tartozott, akik megfilmesíthették Esterházy Péter írásait: a Hrabal könyve és a Szív segédigéi szolgáltak az Anna filmje című alkotásának alapjául, a Ráckevei Anna és Cserhalmi György főszereplésével készült film elnyerte a Salerno Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját. Szintén először filmesítette meg Tar Sándor műveit, az Egyszer élünk című alkotás forgatókönyvét az íróval közösen hozták létre, amiért a Magyar Filmszemle legjobb forgatókönyv díját nyerték el. Legutolsó mozifilmje a Karafiáth Orsolyával közösen írt Ki/Be Tawaret volt.
Az 1990-es évektől tanított egyetemeken, 2000-től 2012-ig tanszékvezető volt a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékén, a mozgóképes tárgyak felelőse, többnek oktatója, az Egyetemi Szenátus, illetve a Doktori Tanács tagja. 2012-től a Budapesti Metropolitan Egyetemen (korábban BKF) Intézetvezetője, majd a Mozgóképművészeti Központ vezetője, a Szenátus tagja volt. 2002-ben DLA fokozatot szerzett, 2005-ben habilitált. A felsőoktatási hierarchiában rövid ideig adjunktus, azután egyetemi docens, habilitált docens, majd a professzori kinevezést is elnyerte. 2018-tól professzor emeritus volt.
1995-től a Film-és Tévéművészek Szövetségének főtitkára, 2000-től alelnöke, a FilmJUS elnökségének az alapítás óta tagja, a Filmvilág Alapítvány kuratóriumának tagja, majd elnöke volt.
Hazai és külföldi fesztiválokon filmjeivel mintegy ötven díjat nyert, a Magyar Filmszemlén, a Kamera Hungária díjátadón, a Veszprémi Tévétalálkozón többször is díjazták, de filmjeit elismerték Plovdivban, Bergamóban, Salermóban, vagy az A-kategóriás Kairói Filmfesztiválon is. 1990-ben Balázs Béla-díjjal tüntettek ki, 2003-ban érdemes művész lett.
Feleségével, Dévényi Rita látványtervezővel majdnem az összes filmjét együtt készítette.
Halálával nagy veszteség érte az egész mozgóképes szakmát. Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.
Temetéséről és a búcsúztatás részleteiről a család a későbbiekben ad tájékoztatást.
