"Ez az ember szeret:
futballozni, szeret olvasni, szeret napozni, szereti a vörösbort, a vörös és fehér húsokat, oljabogyót enni, ez az ember szeret írni, szeret gyerek, szeret család, szeret haza, szeret utazás, szeret film, szeret víz, szeret tűz, szeret szeretet, szeret Budapest, lakik Ferencváros,
ez az ember Kőrösi Zoltán,
ez az ember író,
sok Kőrösi Zoltán van,
ez az ember az."
Kamondi Zoltán
Március elején váratlan hirtelenséggel érte a magyar filmművészetet Kamondi Zoltán rendező halála, aki éppen ekkoriban fejezte be szomorúan ironikus Halj már meg! című filmjét, ami egy hónapja került a mozikba. Enyedi Ildikó filmrendező nekrológjában így emlékezett a kivételes művészre, aki állandó munkatársa és jó barátja volt:
"Intenzív személyiség volt, azonnal látszott, hogy amit akar, azt nagyon akarja, teljes lényével, akár nagy kockázatokat is vállalva. Ez a végletesség megmaradt benne a mai, utolsó napig, nem szelídült, nem lett racionálisabb, kompromisszum készebb, óvatosabb."
A hónap végén Krencsey Marianne-tól, az 50-es és 60-as évek egyik legnagyobb színésznőjétől búcsúztunk. Leghíresebb szerepei közt volt a Liliomfi, az Aranyember, a Noszty fiú esete a Tóth Marival és a Tenkes kapitánya is.
Rajhona Ádám az Egészséges erotikában
Nobel-díjas írónktól, a világhírű Kertész Imrétől is szintén március végén vettünk búcsút, hosszan tartó betegsége után. Az 1929-ban született író az auschwitz-i haláltáborban töltött idejéről írta meg Sorstalanság című regényét, amiből 2005-ben Koltai Lajos készített filmes adaptációt. Május közepén hunyt el Rajhona Ádám színész, akinek legismertebb filmje Tímár Péter Egészséges erotikája volt. A Jászai Mari-díjas, különleges orgánumú színész karrierje során tagja volt a Katona József-, a Thália-, és a Vígszínház társulatának is. Július közepén Pethő Zsolt zeneszerző hagyott itt minket, aki olyan népszerű animációs filmek zenéjét komponálta, mint a Frakk, a macskák réme, A nagy ho-ho-ho horgász, a Vízipók-csodapók, a Pom-Pom meséi és a Vili, a veréb.
Esterházy Péter
Július közepén elvesztettük a kortárs magyar irodalom legkiemelkedőbb alakját, Esterházy Pétert. Irodalmi munkássága nagy hatással volt a magyar filmművészetre is, ezért több művészt is megkértünk, hogy néhány szóban emlékezzenek meg rá. Ujj Mészáros Károly filmrendező az Idő van című film élményét idézte fel:
"A Petőfi filmszínházban, az Idő van alatt történt a csoda: a szabadság, a gondolat, az élet jelenthet valami olyat, amihez nekem is közöm van. Röhögök, ámulok: lehet ez ilyen is. Ilyen fanyar, ilyen ironikus, ilyen játékos, okos és persze ennyire végtelenül szomorú.
De legalább nem vagyok már teljesen egyedül.
Jé!
Olyan ez, mintha élnék.
Köszönöm!
Ujj Mészáros Károly"
Az október az év legsötétebb hónapjaként marad meg 2016-ból. Ebben a hónapban elhunyt Szekér András forgatókönyvíró, Az igazi Maó, az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója, a Csoda Krakkóban, A nagy füzet, a Senki szigete, és a Terápia című sorozat egyik írója. Elment Várnagy Katalin Jászai Mari-díjas színésznő is, akit drámai színházi szerepei, sorozat-szerepei, és nagyszerű szinkronszínészi teljesítménye tették híressé. Szintén októberben vesztettük el Bara Margit Kossuth-, és Balázs Béla-díjas színésznőt is, az 50-es és 60-as évek egyik legnagyobb filmcsillaga. A színésznő a 70-es években elhagyta az országot, és csak évekkel később tért vissza, nagyobb szerepeket azonban már nem vállalt. A Kossuth-díjat 'kimagaslóan tehetséges színészi és filmművészi tevékenységéért, felejthetetlen, mélyen átélt és érzékenységtől sugárzó szerepformálásaiért, művészi életútjáért' ítéltek oda neki.
Angelusz Iván
Szintén ebben a hónapban, tragikus hirtelenséggel elhunyt a sikeres és tehetséges producer, Angelusz Iván is. A fiatal filmesre állandó munkatársa és barátja, Török Ferenc filmrendező emlékezett meg:
"Apukájával rengeteget utazott. Aztán nélküle is. Mondhatni, kipipálta az egész bolygót. Együtt voltunk Indiában, Amerikában, százfele Európában. Hihetetlen koponya volt, mindig többet tudott nálunk a városról, ahol épp jártunk. Könnyedén sztorizott legendás utcasarkokról, piacterekről, templomokról, temetőkről. Elfelejtett költőkről, zenészekről, filozófusokról, királyokról, szeretőkről.
És jött a film. Azok a csodás kilencvenes évek. Annak is a második fele."
Gábor Zsazsa
Ezt a sötét hónapot két kiemelkedő tehetség elvesztése zárta le. Október 31-én kaptuk a hírt, a kiváló színművész és szinkronszínész, Józsa Imre haláláról. A József Attila színház színésze, aki fantasztikus hangjával számos karakter népszerűségéhez hozzájárult (Austin Powers és Nicholas Cage szinte összes szerepe), színházi szerepeiben pedig drámai és humoros oldalát is gyakran megmutatta. Szintén ezen a napon értesültünk a Port.hu alapítójának, Veszelovszky Zsolt haláláról, aki 54 évesen hagyott itt minket. Decemberben elhunyt a világ egyik leghíresebb magyarja, a 99 éves koráig dívaként élő Gábor Zsazsa. A 30-as években elnyert Miss Hungary címe után nem sokkal Hollywoodba költözött, ahol számos férjet és dúsgazdag vagyont halmozott fel, első filmszerepét Mervyn LeRoy Öröm ránézni! című romantikus musicaljében játszotta. Később olyan sztárok oldalán szerepelt, mint Charlton Heston, Orson Welles, Janet Leigh és Marlene Dietrich.
Zsigmond Vilmos mellett, több nagyszerű operatőrtől búcsúztunk. Belafalvy Balázs többek közt a Sorstalanságot és A napfény ízét filmezte, Mihok Barna Tarr Bélával készítette a Családi tűzfészket, a Szabadgyalogot és a Panelkapcsolatot, Simon Zoltán Aranyszem-díjas televíziós operatőr volt, Nemescsói Tamás pedig a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára, a Magyar Televízió és a Duna Televízió munkatársa volt.
Nyugodjanak békében!
