Miről szól a filmterved?
Filmünk a harmincas éveiben járó Jankáról szól, aki közel tíz év berlini tartózkodás után visszatér Magyarországra, hogy elintézze az időközben Erdélybe visszaköltözött családja budapesti panellakásának eladását. Az ügyintézés során azonban környezete titkaival és saját feldolgozatlan emlékeivel is szembesülnie kell, amelyek elől korábban elmenekült.
Janka annak idején elveszítette testvérét, aki a budapesti éjszakai élet ismert buliszervező figurája volt. Halála egy nagy botrányt kavart tragikus eseményhez kapcsolódik, amelynek hátterében a kétezertizes évek parti kultúrája, illetve a politikai és gazdasági elit összefonódása rajzolódik ki. Ahogy Janka egyre több részletet nyomoz ki bátyja múltját illetően, úgy válik saját és családja története egy egész ország korlenyomatává.
A film így Janka személyes gyászfeldolgozása mellett egy radikális változásokon keresztülmenő társadalom látleletévé válik.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Egyrészt még az egyetemi évek alatt találkoztam Tóth Krisztina azonos című novellájával, amiből a megegyező lakásalaprajzok ötletét nagyon izgalmasan filmre átültethető ötletnek gondoltam. Azóta olyan sokat változott a forgatókönyv, hogy inkább inspirációként hivatkozhatunk rá, mint adaptációként.
Másrészt személyes érintettség miatt régóta foglalkoztat, hogy egy meghatározó veszteség hogyan alakítja az ember későbbi életét. A forgatókönyv írása során pedig egyre inkább az kezdett érdekelni, hogy egy személyes tragédia mennyire választható el attól a társadalmi környezettől, amelyben megtörténik, és hogyan idealizáljuk veszélyesen azokat az embereket, akikre felnézünk.
A filmben Janka bátyjának és családjának történetén keresztül egy olyan korszakot is szeretnék megidézni, amelynek nyerteseivel és veszteseivel nem igazán volt még lehetőségünk foglalkozni.
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Egy realista alapokon nyugvó lélektani drámát képzelek el. A film egyik legfontosabb szervezőelve a tér és az emlékezet kapcsolata. A lakások, folyosók, lépcsőházak, bulihelyek, fürdők és egyéb zárt helyek nem egyszerűen a történet helyszínei, hanem Janka belső világának kivetülései is. Ahogy Janka egyre több lakást jár be, úgy kezd összemosódni számára múlt és jelen, saját emlékezete és mások történetei. Így a realista hangulatú megközelítés fokozatosan alakul át egy álomszerűbb, szubjektívebb világgá.
Vizuálisan Budapest egy kevésbé ismert, hétköznapi arcát szeretném megmutatni. Különösen izgalmasnak találom a lakótelepek ismétlődő külső és belső tereit. Számomra egyszerre személyes és univerzális, ahogy panelházakban különböző társadalmi helyzetű, hátterű és generációjú emberek egymás mellett élnek.
Donáth Péter
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
A történet magja az emlékezet bizonytalanságából építkezik. Janka különböző emberekkel való találkozásokon, illetve mások elbeszélésein keresztül próbálja rekonstruálni a múltat, miközben folyamatosan szembesül azzal, hogy ugyanannak az eseménynek mennyi eltérő olvasata létezhet. Szeretném, ha a filmkészítés folyamata is megőrizné ezt a fajta nyitottságot.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Bár egészen más stílusú filmet képzelek el, mint amilyen az Ebédszünet vagy a Simon című diplomafilmem volt, azt közösnek tartom bennük, hogy továbbra is az egyén és környezete közötti viszony érdekel leginkább, illetve az, hogy a társadalmi-politikai valóságunk hogyan szivárog be a személyes életterünkbe. A Simon inkább egyéni, egzisztenciális nézőpontból közelített ehhez, az Ebédszünet pedig egy hatalmi helyzet nevetséges visszásságára mutatott rá. A Tizenhét lakásban már megjelenik a családi és társadalmi közeg is, a hatalom és az egyéni sorsok kapcsolata.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Mécs Mónika producerálása mellett az M&M Filmmel kezdtük el fejleszteni a történetet, amihez azóta csatlakozott az Origo Studios és a Black Swan Productions-től Ruzsinszki Ádám és Kulcsár Tibor is. A film operatőre Császár Dániel, forgatókönyvíró társaim Muhi Klára és a Marosvásárhelyen drámaíróként végzett Marton Orsolya, látványtervezője Enyingi Sára, casting directora Muhi Zsófia.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Nemrég ért véget a BIFF (Budapest International Film Festival), úgyhogy most már tudok csak a pitchre koncentrálni.
Donáth Péter az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2020-ban indult Mozgókép alapszakának első évfolyamában szerzett film- és televíziórendező diplomát. Alapítója és filmválogatója volt a magyarhangya nevű független filmforgalmazó közösségnek illetve a Cinema Niche vetítéssorozatnak, 2024-ben társaival megalapította a Budapesti Nemzetközi Filmfesztivált, a BIFF-et, amelynek jelenleg is művészeti vezetője. Alkotóként elsősorban az egyén és társadalom viszonya, a személyes és kollektív válságok, valamint a kortárs valóság és a politika metszéspontjai foglalkoztatják. Első rövidfilmjét, az Ebédszünetet a tavalyi Filmszemlén díjazták, Simon című diplomafilmje az idei Friss Húson mutatkozott be.
Az Inkubátor Pitch Fórumot november 13-án rendezi meg a Nemzeti Filmintézet Képzési igazgatósága az Urániában. A szervezők a filmeseknek lehetőséget biztosítanak a részvételre, jelentkezés: [email protected]
