Miről szól a filmterved?
A negyvenes éveibe lépő Sándorról, akit Molnár Gusztáv alakít majd. Kárpátalján él, de még mindig úgy, mintha örökké fiatal maradhatna. Számára a külvilág, így a háború is csak továbbgörgetett TikTok-videókként létezik. Féltestvére (Simon Zoltán) viszont éppen a háborút használja fel arra, hogy bosszút álljon rajta egy gyerekkorában elszenvedett sérelemért. Katonai kiképzőtáborba juttatja, ahol Sándornak lassan, de leesik, hogy ő is sorra került. Testvére bántalmazza, megalázza, és ezt videóra is veszi. Sándor megszökik a felvétellel, testvére pedig üldözőbe veszi. A két férfi azt hiszi, még rendelkezhet a saját sorsa felett, a videó azonban önálló életre kel az interneten, és mindkettőjük ellen fordul.
A filmmel Káin és Ábel történetét szeretném a jelenbe helyezve újraértelmezni. A szereplők megbocsáthatnak egymásnak, és felelősek azért, hogy mit kezdenek ezzel a lehetőséggel. A tágabb folyamatokra viszont már jóval kevesebb hatásuk van: a nyilvánosságra kerülő felvétel következményeit nem tudják irányítani.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Kárpátaljai fiatalokkal készítettem rövid riportfilmeket, és megértettem valamit abból, hogy a hétköznapi élet és a háború közötti határvonal nem feltétlenül az országhatároknál vagy ott húzódik, ahol a fegyverek ropognak. Van, aki szinte ugyanúgy él, mint korábban, más pedig például a traumái miatt már akkor is háborúban érezte magát, amikor az még ki sem tört.
Amikor két évvel ezelőtt megszületett az első kisfiam, felerősödött bennem a kérdés: megállítható-e, hogy generációról generációra átadjuk traumáinkat a gyermekeinknek? Már az enyhébbek is komoly károkat okozhatnak, hát még az olyan súlyosak, mint a szereplőim esetében.
Ehhez kapcsolódott a közösségi médiában terjedő erőszak és megaláztatás kérdése. Megrázó, milyen könnyen válik valakinek a legkiszolgáltatottabb pillanata továbbküldhető, szórakoztató tartalommá. A felvétel újra és újra lejátszható, így a megaláztatás nem ér véget azzal, hogy valaki kiszabadul az eredeti helyzetből. Ezekből a kérdésekből állt össze a film magja.
Kúszik a gyík mood fotó - Molnár Gusztáv és Simon Zoltán / Fotó: Táborosi András
Milyen műfajban gondolkodsz, és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A Kúszik a gyík leginkább háborús közegben játszódó pszichológiai thriller. A fronttól végig távol maradunk, a háború csak közvetetten van jelen. A film mélyén egy családi dráma húzódik, a végén egy váratlan, mindent átrendező és felszabadító fordulattal.
A vizuális világ erősen merít a szelfik, a telefonos felvételek és a közösségi médiában keringő videók képi nyelvéből. Ezekkel azt az érzést szeretném erősíteni a nézőben, mintha ő is ott lenne az események sűrűjében.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
A film alapját tisztán látom magam előtt: létező reels-videókból, a kárpátaljai riportokból és saját látomásszerű villanásaimból építettem fel. Ezek között vannak a leállatiasodáshoz, a kúszáshoz és annak rögzítéséhez kapcsolódó képek, és egészen jelentéktelennek tűnő motívumok is. Például egy őszi kép egy ütött-kopott játszótérről. Egy kendős anya egy másik nővel beszélget, miközben a gyereke mászókázik. Sokáig fogalmam sem volt, miért ragaszkodom ennyire ehhez a képhez. Aztán kiderült, hogy ez adja a kulcsot a film szívéhez.
A fix pontok köré szőttem a cselekményt, amelyen még lehet változtatni, amennyiben ez nem rúgja fel a film belső logikáját. Fontosnak tartom a fejlesztést, de a forgatókönyv mégiscsak egy lehetséges ajánlat a megteremtendő világra. Ez a világ a forgatáson születik meg, ahol például bármelyik alkotótársnak lehet olyan ötlete, amit én az asztalnál ülve nem tudtam volna kitalálni.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Bizonyos értelemben mindegyik. Például a Jel és a Lerepül a hülye fejetek című rövidfilmjeim fiataljai is a saját szabályaik szerint próbálják berendezni a világukat, miközben nem vesznek tudomást a náluk nagyobb erőkről. Ebből aztán bajok születnek. A legszorosabban azonban a legutóbbi kisfilmem, a Salomé kapcsolódik ehhez a tervhez. Azt még nem mutattuk be, úgyhogy erről egyelőre nem árulnék el többet.
Vízkeleti Dániel /Fotó: Szvacsek Attila
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Első körben olyan alkotótársakat igyekeztem gyűjteni, akikkel már dolgoztam, így ismerjük egymás gondolkodását és munkamódszerét. Táborosi András operatőrrel osztálytársak voltunk a Filmművészeti Egyetemen, majd a doktori képzésre is együtt jártunk, ahol a Salomé című kisfilmet készítettük. Erdély Janka látványtervezővel és Pajor Ábrahám zeneszerzővel szintén ezen dolgoztunk együtt. Ábrahám Ádám dramaturgként segítette a tervet. A fejlesztés során Ferenczy Gábor személyében olyan producerre találtam, aki maximálisan ráhangolódott a filmtervre és a mondanivalójára. Az általa vezetett Focusfoxon keresztül pedig további munkatársakat ismertünk meg, akikkel nagyon jónak ígérkezik a közös munka.
Molnár Gusztávról már a treatment első változata után tudtam, hogy fel fogom kérni az egyik főszerepre. A nyilvánosság előtt zajló küzdelme és az, ahogyan elkezdte újra összerakni az életét, emberileg is nagyon inspirált. Simon Zoltánnal szintén korán eldöntöttem, hogy szeretnék együtt dolgozni. Talán furcsán hangzik, de azzal, ahogyan a Birodalom című sorozatban Chocky Ice pornószínészt alakította, teljesen levett a lábamról.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Minden egyéb munkámat lemondtam vagy elhalasztottam. Csak a pitchre koncentrálok.
Vízkeleti Dániel gimnazistaként Karcagon kezdett rövidfilmeket készíteni, Debrecenben és Berlinben filozófiát tanult, az SZFE-n filmrendező diplomát, majd doktori fokozatot szerzett. Filmjei gyakran a magyar vidéken játszódnak. Hartay Csaba regényéből készült Lerepül a hülye fejetek című rövidfilmje a Friss Hús és a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt. Méhes Károly novellájából készült Jel című rövidfilmje a Los Angeles Movie and Music Video Awards Honorable Mention elismerését kapta, és az indiai Goa Film Festival Shorts szekciójában is bemutatták. Dolgozott magyar és nemzetközi nagyjátékfilmekben rendezőasszisztensként, készít riport- és dokumentumfilmeket, valamint internetes narratív formákkal is kísérletezik.
Az Inkubátor Pitch Fórumot november 13-án rendezi meg a Nemzeti Filmintézet Képzési igazgatósága az Urániában. A szervezők a filmeseknek lehetőséget biztosítanak a részvételre, jelentkezés: [email protected]
