Egy egypetéjű ikerpárról, akik ugyanabba a férfiba szeretnek bele. A lányok eltávolodtak egymástól, de ez a szerelmi felkavarodás közelebb hozza őket egymáshoz, és saját magukhoz.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Mióta Lányi Zsófi forgatókönyvíróval intenzíven magunkba nézve megállapítottuk, hogy erről például szeretnénk beszélni. Nőkről, akik azt hiszik nem érdekesek, de persze iszonyú érdekesek. Mert érdekel, hogy milyen az, ha a nagyon hétköznapi közegben történik a kín, mert tele van az élet ilyen helyzetekkel. Ahol rosszul döntünk vagy jól, vagy inkább sehogy, és mindegyiktől lehet szenvedni. Ahol nem zuhogó esőben üvöltve sírja el magát valaki, mert épp megszakadt a szíve, hanem mosogatás közben, és csak csendben, hogy ne hallják, és közben pont elkezdődik a legrosszabb szám is a rádióban és igazából az egész halmaz inkább nevetséges.
Polgár Tamás / Fotó: Szilágyi Gábor
Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
Ez egy dráma, ami szerintem nagyon vicces lesz. Egy olyan kisreál világot szeretnék, ahol azért jelen vannak a túlzások, és a giccs. Szeretném, ha nyers lenne, de szentimentális.
Hogyan készülsz a pitchfórumra? Vettél már részt hasonlón?
Két éve picheltem, nem volt könnyű, nem vagyok jó előadó, de sokat készülök, mert igazán fontos nekem ez a film, és kevés dolog van, amit ne tennék meg az ügy érdekében.
Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Nagyon látom most magam előtt az egészet, de tisztában vagyok vele, hogy egy első draft után még sok dolog változik.
Szilágyi Fanni / Fotó: Sághy Tímea
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?
Mindegyiket imádtam csinálni, rengeteg nehézség, ami ugyanannyi tapasztalatot is jelent.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
Ebben a szakaszban a film vezető írója az első számú munkatársam. Zsófival eszméletlenül nagy az összhang. Tehetséges író, hasonló az ízlésünk, hasonlóan gondolunk a filmezésre.
Szilágyi Gábor az operatőr, ő a testvérem, és hála az égnek csodás a közös munka. Kockázatos, mert az ilyen szoros kapcsolat meg a stressz együtt, nehéz ügy, de megéri, mert iszonyú jó operatőr. Meg nem utolsó dolog, hogy egy testvéri kapcsolatról szól a film, velünk hasonló nem történik, mi nem szoktunk egymástól eltávolodni, de azt tudjuk, hogy mi ez a kötelék, és hogy mennyire értékes. Ördög Zsófi lesz a vágó, és Tasnádi Zsófi a látványtervező. A Zsófik nélkül már nem is állok neki semminek. Zándoky Bálint a hangmérnök, Hegyi Nóri pedig a gyártás. Velük bármilyen nehéz feladatba belevágnék.
.jpg)
Fotó: Bántó Csaba
A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
Általában olyan nők a főszereplők, akik valamiért nem találják a helyüket. Érdekelnek az eltévelyedés különböző rétegei. Tényleg most így visszapörgetve, nem igazán tudok leszállni a „csajok a bajban” vonatról… A kamaszkor végében is elvágyódnak az ikrek, a Csatárnőben ki kellett szakadni valami fullasztó valóságból, a Minden vonalban meg rá kellett jönnie egy nagyon felelőtlen nőnek arra, hogy felelősnek lenni jó. Minden kapcsolódik, de nagyon érdekes, hogy a legtöbb ilyen kapcsolódó pont Lányi Zsófitól jön, tehát ő az, aki magából is építkezve pont olyat kínál, amit keresek, beleönti a saját puttonyát. Szerintem jól összekevertük a puttonyainkat.
Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban? Részt vettél már korábban?
Igen, két éve részt vettem, és nem sikerült. Akkor azt éreztem, a csalódottság mellett, hogy nem volt itt az ideje. Most úgy érzem, itt van az ideje ennek a filmnek. Ez egy lehetőség arra, hogy leforgassunk egy nagyjátékfilmet. Ennél többet most így hirtelen nem mernék kérni a mikulástól, aranyhaltól vagy egy hullócsillagtól sem, szóval elég nagy lehetőséget látok a Jótündér Inkubátor Programban.
Interjúsorozatunk az idei Inkubátoros döntősökkel folytatódik tovább, az előző beszélgetéseket itt lehet elolvasni.
