A Félsivatag című film egy családi dráma, a klímaváltozás árnyékában. Egy alföldi család harcol a globális felmelegedés okozta természeti változások ellen, és próbálja megmenteni több évtizedes gyümölcsös gazdaságukat. Ez a küzdelem azonban konfliktusokat is szül közöttük, hiszen többen többféle megoldást látnak a felmerülő problémákra.
A birtokot jelenleg a 70 év körüli apa vezeti, a környék legjobban tisztelt, és legnagyobb tudású szakembere. Egyetlen vágya, hogy élete művét, a gyümölcsöst, biztonságban átadhassa a következő nemzedék számára. Az ő generációja rengeteg mindent megélt, de az elmúlt időszak mégis teljesen új problémák elé állítják. Minden elképzelése borulni látszik. A természeti katasztrófára nem lehet csupán tapasztalatból reagálni, cselekedni. Új fajta megközelítésre lenne szükség a gazdaságban, ezzel azonban borzasztó nehéz szembesülni. Ebben a helyzetben az apa segítségére van két lánya, akik átvehetnék a gazdaság irányítását. A fiatalabb generáció azonban másként tekint a felmerülő kérdésekre. Drasztikusabb, sokszor költségesebb, és járatlan utak felé indulnának. A föld körüli események mindennapos viták, és eszemcserék elé állítják a családot. Eközben az idő pedig rohamosan fogy, a Birtokot a pusztulás fenyegeti, a megoldásra viszont minél hamarabb szükség van. Az óra azonban nem csak itt vidéken ketyeg. Az ő idejük a városi emberek ideje is. Hiszen ha a hazai gazdák nem tudnak megbírkózni a nehézségekkel, az az egész ország sínyli meg.
Ducki Witek
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Nagyon keveset tudunk a magyar gazdákról. A legtöbb ember számára ez egy arctalan közösség. Néha látjuk őket az autóból a falu szélén, amikor megyünk épp nyaralni valahova, vagy épp olvasunk róluk a hírekben, amikor tüntetést szerveznek, mi meg lapozunk inkább tovább a sport hírekre. A helyzet azonban az, hogy ez a néhány ember látja el a társadalom igen nagy százalékát élelemmel. Ha ők nincsenek, mi nem létezünk. A Félsivatag című filmben tehát egyrészt arcot szeretnék adni ennek a közösségnek. Szeretném, ha átérezhető, és megismerhető lenne az ő életük. A klímaváltozás ugyanis olyan tragédiákat okoz vidéken, amiről egyszerűen tudnia kell mindenkinek.
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Mivel a film a természetben játszódik, lehetőségünk lesz igényesen, vizuálisan erős filmnyelvi eszközökkel feldolgozni az Alföld végtelen földjeit. Sokat leszünk a termőföldeken, gyakori totál képpel dolgozunk majd, hogy láttassuk azt a problémát, ami a családot érinti. Ez az esztétikusan komponált, drón felvételekkel tűzdelt, természetfilmes közeli felvételekkel gazdagított képi világ az egyik rétege a filmnek. A másik rétege pedig az intim, kézikamerás, megfigyelői, szituatív stílus, amellyel a család eseményeit követi a kamera.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Dokumentumfilmről beszélünk, tehát a műfajból adódoan is biztosan lehet változás. Ráadásul az időjárás az egyik főszerepet játssza, szóval van egy olyan rétege a filmnek, amire nincs befolyásom. Azonban azt fontosnak tartom, hogy bárhogyan alakul a család, és a Birtok sorsa, azt hitelesen mutassuk be. Nem szabad hiú ábrándokat ébreszteni a nézőben azzal kapcsolatban, ami történik. Eljött az idő, hogy szembesüljünk adott esetben azzal is, ha konkrétan az utolsó hazai sárgabarack ültetvény pusztulását követjük le. De emellett a főszereplők sorsa érdekel a legjobban. Hogyan hat rájuk az események végkiemenetele? Sikerül-e az apának megbékélnie élete műve, a földje sorsa felett? Sikerül-e a lányoknak úgy átvenni az irányítást, hogy az az apával konszenzusban történjen? Hová jutnak el a következő időszakban?
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Klein Judittal együtt forgattunk néhány éve, még a Mecenatúra támogatásával Dél-Tirolban, a filmben foglalkoztunk az ottani gazdák sorsával is. Ez volt az első pont, amikor személyesen beszélgethettem gyümölcstermesztőkkel. Ezek után kezdett el érdekelni, hogy mi a helyzet Magyarországon ezzel kapcsolatban.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Alkotótársam, aki egyben a film operatőre, Vankó Bence, az elmúlt 10 évben mindent együtt csinálunk. A fejlesztési időszakon keresztül is együtt mentünk végig, ami nagyon érdekes tapasztalat volt. Sokszor gondoltunk mást ugyanarról a témáról. De kellett ez a hullámzó diskurzus ahhoz, hogy a végére letisztuljon a filmterv. Tükröt tartottunk egymásnak. Producerem Gyurin Zsuzsi, akivel szintén nagyon rég óta vagyunk sorstársak. A projekt őrangyala pedig Zurbó Dori, dokumentumfilm rendező, nélküle nem állt volna össze a filmterv úgy, ahogy szerettem volna, nagyon hálás vagyok neki, hogy végigkísért ezen az úton.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
A Filmintézet támogatásával dolgozom még egy televíziós dokumentumfilmen jelenleg, de ahogy közeledik a pitch, egyre jobban dobok el mindent, aminek a kivitelezése annyira még nem sürgős.
Ducki Witek 2010-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán, majd egy évig Berlinben tanult. Késöbb a Magyar Televíziónál dolgozott rendezőként, először Pécsett, majd Budapesten. 2018-ban Vankó Bencével megalapította a Filmarin Stúdiót, azóta folyamatosan rövid dokumentumfilmeket rendez. A Sommelier című kisjátékfilmje a 2018-as Friss Hús versenyprogramjában szerepelt.
Az Inkubátor döntős rendezőit bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Berényi Andor: Könnyű Álom
