Az Inkubátor nyolcadik évében 70 pályázat érkezett be a Nemzeti Filmintézethez, melyek közül a szakmai előzsűri – Benkő Emese Orsolya forgatókönyv-fejlesztő, Bodzsár Márk és Grosan Cristina forgatókönyvíró-rendezők, valamint Józsa László és Sümeghy Claudia producerek – választotta ki a továbbjutó, így fejlesztési támogatásban részesülő tíz filmtervet. Eljött a pitchfórum ideje, ahol a tizből öt elsőfilmes tervét választják ki, amelyek gyártási támogatást kaphatnak. A program olyan nagysikerű filmek elkészítését tette lehetővé, mint az Egy nap, a Külön falka vagy a Magasságok és mélységek, viszont mivel a hetedik Inkubátor öt nyerteséből három mégsem készülhetett el, komoly kétségek merültek fel a program jövőjét illetően.
Miről szól a filmterved?
A filmtervem egy 19. században játszódó boszorkányos folkhorror ballada egy fiatal lányról, Magdáról. A formanyelvvel és műfajokkal kísérletező projekt a magyar hiedelemvilágon és babonaságon keresztül mesél társadalmi és személyes konfliktusokról. A címszereplővel történő események is két nagyobb történetszálra bonthatóak:
Egyfelől Magda egy idegenként faluba érkező, társadalmilag perifériára szorult fiatal lány, akinek a közösségbe való beilleszkedésének küzdelmét követhetjük végig. Milyen, ha nem sikerül elnyerni a falu befogadó szeretetét, és hogy ez a kitaszítottság hogyan jut odáig, hogy egyenesen boszorkánnyá avanzsálják őt.
Másfelől pedig, a folyamatos küzdelemben megkeményedett és akaratos Magda legtitkosabb vágya mégis az, hogy elfogadják és szeressék őt. A külvilág után saját érzelmeivel is hadba kerül, amikor beleszeret valakibe. Ez a fel nem vállalt szerelmi viszony mérgező természete lépésről lépésre veszik át a hatalmat az amúgy erős és független lány felett.
Az eltérő valóságok összefeszüléséből adódóan pedig megjelenik a misztikum és transzcendencia, mely folyamatosan megkérdőjelezhető nemcsak a film karakterei, hanem a nézők számára is.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Évek óta foglalkoztat a boszorkányság témája és hiedelemvilága. Mindemellett izgat a babonák sötét és néha kissé morbid természete is. A témában kutatva egyre szerteágazóbb és színesebb univerzumot fedezek fel ezekben a témákban. Sőt, különösen vicces, hogy érzéseim szerint minél többet olvasok, annál kevesebbet tudok. Minden egyes válasszal csak még több kérdésem támad, még nagyobb kíváncsisággal övezve. Mindig az aktuális kutatott témába szeretek bele, mely formálja a film egészét is, de végső soron igyekszem ezeknek összességéből egy sajátos, koherens és letisztult világot építeni.
Érdekesnek találom, hogy hogyan legitimálják a boszorkányüldözést kollektív feszültségek megoldása érdekében. Hogyan gyártanak bűnbakot valakiből, ha a jégeső elveri a termést. Közösségek hogyan találnak meg a közös ellenséget, melynek elpusztításával próbálják oldani a feloldhatatlan frusztrációkat. A filmtervemben is egy ilyen közösség kerül lépésről-lépésre ebbe a nagyon furcsa pszichózisba, elbizonytalanodva a valóság objektivitását illetően. A film abban az korban játszódik, amikor 100 éve nem volt boszorkány gyilkosság, de véleményem szerint ez a fajta paranoia örökké az emberek része lesz, és bármikor újra felébreszthető.
Különösen érdekesnek találtam a boszorkányság témájának feminista vonatkozásait is: hogyan válnak a marginalizált, dolgozó, emancipált nők ennek az üldöztetésnek a célpontjává. Nincs ez másként a címszereplő Magda helyzetében sem. A 19. századi társadalmi rendszerben egy ilyen jelentősen hátrányos helyzetű lány tökéletes célpontja lehet egy erős és összetartó közösségnek.
Filmem harmadik fő témájaként megpróbáltam bemutatni egy mérgező szerelmi kapcsolat természetét. Egy tiltott és titkos viszonyt, amely drasztikus érzelmi kilengésekkel működik. Hogyan veszik át a hatalmat az egyén felett a lélekölő se veled, se nélküled kapcsolat manipulatív játékai.
Bár ez a három téma három nagyon eltérő és fontos perspektíván keresztül mutatja be a történetet, reményeim szerint mégis sikerül szervesen illeszkedniük egymáshoz, egy erős és koherens belső világot építve a filmben.
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Régóta foglalkoztat az irodalmi népballada formanyelve, és annak a filmes interpretációjával való kísérletezés. Vonz a szikársága, lényegre törő dramaturgiája. A nagy léptékű kihagyásokra, balladai homályra épülő struktúra célja az, hogy a különböző valóságok összefeszülése során a nézőkben megkérdőjeleződjön a különböző karakterek perspektíváinak igaza, miközben a transzcendencia és a realizmus határvonalai elmosódnak.
Mindemellett nagyon erős szándékom a magyar hiedelemvilág sötét, és mai szemmel nehezen értelmezhető hagyományainak történetbe foglalása, és legfőképpen a magyar boszorkány filmes reprezentációjával való kísérletezés. Az írás folyamatában az új stílusú népballadák voltak a legfőbb inspirációk. Vizuális világ megfogalmazásakor pedig az A Field in England szikársága, The New World taktilis képei, a Stoker sötét karakterei, a Hukkle népballadát idéző hangulatai voltak a legfőbb irányadók.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Alapvetően nagyon erős világ van a fejemben a filmhez kapcsolódóan. Érdekes tapasztalás volt viszont a pitch-re készített mood video forgatása is, ahol lehetőségünk adódott kísérletezni, és a helyszínhez és történethez tartozó kihívásokat megtapasztalni. Úgy érzem, hogy bár már a fejemben létezik egy nagyon erős vizuális irány a film nyelvével kapcsolatban, nyitottnak kell maradni azzal kapcsolatban, hogy valójában milyen képi- és hangi megoldások fogják elérni a kellő hatást.
Az alapvetően szerzői filmterv belekóstol a thriller és horror műfajaiba, amelyeknek már megvannak a maguk szabályrendszerei. A magyar kulturális hagyományban nem gyökerezik mélyen a műfajiság, így sajátos utat kell találni ahhoz, hogy legalább ne bukjak bele a feladatba. Izgalmas feladat lesz tehát, hogy ezeket a zsáner elemeket hogyan emeljük bele az erősen lírai hangvételű filmbe, vagy hogy hogyan tudjuk épp ezeket kiforgatni és újra értelmezni.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Közvetlenül a film előtanulmányaként alkotott filmjeim nincsenek. Azonban azt hiszem, már az első általam készített filmben is megjelent annak a vágya, hogy egy misztikus és balladisztikus hangvételű filmet készítsek. Talán az is elmondható a kialakuló stílusomról, hogy valamilyen formában mindig megjelenik benne a transzcendencia, még ha igen változatos mértékben vagy formában is. Sokkal könnyebb számomra szimbólumokban megfogalmazni a történetek lényegiségét, így a misztikummal és meseiséggel járó elvonatkoztatás nagyon felszabadít.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Szerencsés vagyok, hogy az egyetem 6x6-os rendszere megadta a lehetőségét annak, hogy szuper emberekkel dolgozhassak együtt minden projekten. Dénes Vica gyártásvezetőként, Sulyok Hanna rendezőasszisztensként és Bobák Bence hangmesterként ebben a projektben is segítségemre vannak. Diploma utáni éveket pedig kísérletezésként fogtam fel, új emberekkel kipróbálva a közös munkát, így találtunk egymásra Csillag Marcell operatőrrel. Már a vizsgafilmek készültekor is találkoztam olyan emberekkel az osztályomon kívül, akik rögtön állandó alkotótárssá és baráttá változtak.
Így volt ez Domonkos Balázs esetében is, akivel minden projektem vágója az első közös munkánk óta. Tanároknak hála, a Képzőművészeti látványtervezőivel, és a Zeneakadémia zeneszerzőivel is dolgozhattunk közös projekteken, így ismerhettem meg többek között Varga Boglárkát és Szászi Petrát. Mostanra kezdem azt érezni, hogy ezek mind olyan emberek, akikkel nagyon inspiráló a közös munka, és akik az általam kigondolt víziót nem csak kivitelezik, hanem gyönyörűen tovább is gondolják.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Filmkészítés terén az elmúlt egy évemet legaktívabban a Magda fejlesztése töltötte ki. Emellett csak kisebb - egyelőre fióknak írt - filmterveket készítettem elő. Az egyetemet elhagyva dinamikusan pártolgatok a hivatásos filmezésről a civil munkák felé, és vissza. Mindkét világnak megvan a maga tanulságos nyűge és gyönyörűsége, de egyelőre azt érzem, még mindig két fél életet kell egyszerre élnem. Csak remélni tudom, hogy ezek egy napon találkoznak, és teljes szerelemmel és sikerrel tudom majd a szakmámat végezni. Addig is, ha nagyon hiányzik már a rendezés élménye, szívesen vállalok kisebb projekteket, így sikerült a közelmúltban klipet rendeznem a Sorbonne Sexual Édesanyám/Édesapám című dalához, vagy a Légüres Tél hamarosan debütáló dalához, a Canyonhoz.
Tóth Lili Laura filmrendező először 2017-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem filmelmélet és -történet szakán szerzett diplomát, majd ugyanebben az évben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem 6x6-os rendező osztályába. Vezető tanárai és egyben mentorai Enyedi Ildikó és Gigor Attila voltak. Egyetemi évei alatt számos pozitív visszhangú vizsgafilmet készített, legyen szó mágikus realista drámáról, coming of age dramedy-ről vagy experimentális dokumentumfilmről.
Végül 2021-ben készült el diplomamunkája, mely a Mama büszkesége címet viseli. Ez utóbbi több hazai fesztiválon is szerepelt, többek között a Friss Húson is, ahol elnyerte a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének legjobb filmért járó különdíját is. Lili az egyetemet követően belekóstolt több szakmába is, mind a filmművészeten belül és kívül. Utóbbi időben videoklipek formájában találkozhatunk a legfrissebb mozgóképes alkotásaival, miközben kis- és nagyjátékfilmek fejlesztésén is folyamatosan munkálkodik.
