A Rakott, bevezető főcímén Győrffy Miklós közismert kultúr-újságíró arca hivatott az „állandósultak vagyunk” érzését kelteni; megpróbál kihozni valamit úgymond „az eseményekből”. Kedvelem Karafiáth Orsolyát, de attól még sem ő, sem a lábai, sem a víg szlogenjei, sem a kamera hintajátékai nem alkalmasak arra, hogy médiaéletet lopjanak egy-egy vernisszázsba, műterembe vagy életmű-felköszöntőbe.

Egy benső használatú, titkos felmérés szerint a telejó szellemi tematikájú műsorainak nézettsége a 10%-ot verdesi, a kultúra pedig annak is csak a törtrészein osztozik. Igazán elválik majd, hogy hosszabb távon az M2-re tervezett műveltség-csatorna programjával mire mennek. A néző bátorítható, szoktatható, gyönyörködtethető, andalítható, a nézővel el lehet hitetni, hogy ő nemcsak arra kell, hogy kétféle mosópor és Oetker puding potenciális vevőjeként még egy kevéske kulturális maszlagot is beadjanak neki. Mindez szív, tartósság, nyájas megbízhatóság kérdése is. Mint ahogy Peter Ustinov utazgatott szerte a világban, s ha levetette a cipőjét, éreztük, nem pózol, nem játssza az eszét, hanem tisztességgel „megadja a módját”.