Pigniczky családi vonalon került közvetlen kapcsolatba az együttessel: „A legidősebb lányom a Marczibányi téri Kodály-iskolába járt, együtt énekelt Gryllus Vilmossal, aki az együttes egyik legrégibb tagja. Nagyon jóban voltak a gyerekeink, és mi is összebarátkoztunk.” A rendező hungarikumnak tartja a Kalákát, és úgy érezte, történetük filmbe illő. Több mint 50 éve zenélnek együtt, éltetik a magyar irodalmat és a nyelvet, már a harmadik generáció nő fel a muzsikájukon és kerül közel rajtuk keresztül az irodalomhoz. Az együttes ötvenedik évfordulóján kérdezte meg őket, hogy mit szólnának egy róluk készülő dokumentumfilmhez. „Azt mondták, hogy eleget szerepeltek a tévében, nem kell nekik film. De ha én akarok egy ilyet csinálni róluk, az rendben van. Ilyen egyszerű volt.”
„Olyan jeleneteket vettünk föl velük a közös alkotásról, zenélésről, az emberekkel való kapcsolódásról, hogy interjúk nélkül is elmondhatnám a történetüket.” Pigniczky nem hagyományos portréfilmet készít, ami kronologikusan végigmegy az együttes történetén. Narráció helyett egy animált „népmese” fogja összefoglalni a Kaláka múltját, ezzel kikacsintanak a Magyar népmesékre, aminek az együttes szerezte a feledhetetlen főcímzenéjét és az összes filmzenéjét, zörejét is.
„Persze lehetett volna egyszerűbb is a film, mert rendelkezésre áll róluk egy rakás archív anyag, nagyon jól tudnak beszélni, és sokaknak van róluk mondanivalója. De engem inkább az ragadott meg bennük, amilyen emberek, és hogy milyen összetartás van köztük. Ahogy együtt zenét írnak, együtt dolgoznak, ahogy 53 éven és mindenféle rendszeren keresztül kitartottak egymás mellett. Elsősorban ez az, ami miatt a Kalákát annyira szeretik, és amitől ennyire sikeresek.”
A stáb Magyarországon, Erdélyben és a Vajdaságban forgatott az együttessel, és elkísérték őket a tengerentúlra is. „Nemrég két hetet töltöttünk velük Dél-Amerikában. 75 év körüliek, de itt is kiderült, hogy milyen hihetetlen életenergia és kreativitás van bennük. Ők a magyar és a világirodalom verseivel "üzennek", és azt gondolom, hogy amit nyújtanak a zene, az irodalom és az emberi összetartás terén, az önmagában is inspiráló.”
A Kaláka gyakran játszik olyan országokban, ahol magyar közönség fogadja őket. Kolumbiában, ahol idén ősszel először léptek fel, azonban erre nem számíthattak, és ebben a helyzetben a rendező izgalmas lehetőséget látott. „Amikor ötvenvalahány éve csinálsz egy dolgot, az már akár favágásnak is tűnhet, így olyan helyzetekbe, környezetbe szerettem volna őket helyezni, ami nem megszokott, mert így látjuk meg igazán a személyiségeiket, így tudnak még jobban kibontakozni. Kolumbia az a hely, ahol nagyjából 500 magyar van, nagyrészük már el is felejtette, hogy magyar. Itt olyan közönségnek kellett játszaniuk, amelyik nem értette a magyar nyelvű verseket. Segítségképpen az egyes számok előtt egy tolmács szakszerűen összefoglalta, miről szól az adott vers.” Pigniczky szerint a közönségnek így is átjöttek a dalok, a Kaláka pedig küldetést is teljesít azzal, hogy terjeszti a magyar irodalmat a világban.
Kolumbiával szemben Argentínában nagyon erős magyar diaszpóra él. „Ők a legnagyobb Kaláka-rajongók szerintem. Úgy nőttem fel, hogy sokszor táboroztam külföldi magyar cserkészekkel, köztük argentínai magyarokkal, és most megható volt újra találkozni a koncerten néhányukkal, akikkel máig tartom a kapcsolatot, és akik a koncert mellett izgalmas és személyes programot szerveztek a magyar közösséggel és a Kalákával. Annyira várták a Kalákát, hogy azt elképzelni is alig lehet.”
Az együttes először utazott együtt filmesekkel, de a rendező szerint könnyen megszokták a stáb jelenlétét, és mindig őszintén viselkedtek a kamera előtt. „Nagyon bíztak bennünk, és velem együtt a fáradhatatlan és szakszerű stábot (Somogyvári Gergő, Füredi Marcel és Ecsedy Márton) is befogadták a Kaláka-családba. Tudták, hogy azért megyünk erre a turnéra együtt, hogy valami jó jöjjön ki a dologból. A végére egybeforrt a ‘Stábaláka’."
A Kaláka: a Kárpátoktól a Csendes-óceánig a Nemzeti Filmintézet 91 millió forintos támogatásával, a FilmProjekt Kft és az 56Films gyártásában készül. Rendezője Pigniczky Réka, producere Gerő Barnabás. A film a tervek szerint jövő ősszel készül el, a Kaláka 54. születésnapjára.
