filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Kabarcz Zsófi: A téma és az ötlet alapvetően Pannától származik.
Boros Panna: Évekkel ezelőtt, még főiskolás koromban találkoztam először a Baltazár Színházasokkal, gyakorlati órán velük készítettem rádióinterjút. Már akkor elvarázsolt a közeg. Azóta ott volt bennem, hogy szeretnék másoknak is mesélni róluk. Sok év telt el, a barátság megmaradt, és végre ez a film is elkészült.
K.Zs.: Amikor megtudtam, hogy az HBO lehetőséget nyújt magyar csapatoknak, hogy saját gyártásban készítsék el dokumentumfilmjüket, még nem is álmodtam arról, hogy egy ennyire kedves témát fognak választani. Pannával leültünk és összeraktuk a filmterveinket, végül az összes közül az HBO-nak a Baltazár Színház társulatának bemutatása tetszett a legjobban. Boldog voltam, mert évekkel azelőtt én is találkoztam már a társulattal, és szerettem volna őket jobban megismerni.
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
B.P.: Somogyvári Gergő (vezető operatőr) és Feszt Judit (vágó) régi barátaim, akik már letették a névjegyüket a dokumentumfilmezésben, hiszen 2009-ben fődíjat nyertek a Csempelevél című alkotásukkal a Szemlén. Rögtön hozzájuk fordultam, és nagy biztonságot adott, hogy magam mellett tudhattam ezt a párost.
K.Zs.: Judittal és Gergővel azért volt különösen jó együtt dolgozni, mert épp annyira éltek együtt a filmmel, mint Panna vagy én. Gergővel minden forgatási nap előtt le lehetett ülni ötletelni, Judit pedig a forgatásokat követően azonnal megnézte az anyagot. Rengeteget beszélgettünk négyesben, együtt mentünk el a Színház központjába az első találkozásra, együtt néztük meg a legújabb színdarabjukat. Szerintem attól jó ez a film, mert egy igazi csapatmunka.
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
B.P., K.Zs.: Azon szerencsések közé tartozunk, akik elsőként prezentálhatták filmtervüket a magyarországi HBO számára. A költségvetést Pejkó Tamás gyártásvezetőnk segítségével és a HBO producereivel együtt terveztük és véglegesítettük.
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
K.Zs.: Meglátni, megismerni, megszeretni. Varázslatos emberekkel ismerkedhettem meg, akik rengeteget segítettek abban, hogy másként viszonyuljak nemcsak az értelmi sérült emberekhez, hanem a saját világomhoz is. A forgatás során többször átértékelődtek bennem a korábbi prioritásaim, a mindennapi rohanó életem, a világhoz való hozzáállásom és a kapcsolataim. Azt hiszem, a legtöbbször ezt a mondatot mondtam el az egy év során: ha mindenkinek lehetősége lenne akárcsak két hetet eltölteni a Baltazár színészeivel, egy időre biztosan stresszmentes, nyugodt élete lenne.
B.P.: A Baltazár színészeivel együtt lenni? ... Feltöltő, megható, izgalmas és szórakoztató. Közel egy évet filmeztük őket. Szívesen bevállalnék még jó pár évet.
{extrainfo}
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
B.P.: Kb. 17 éves korom óta minden szemlén ott voltam, és szorgalmasan néztem a filmeket. Mondhatni, gyerekkori vágyam - de szerintem Zsófinak is -, hogy én is megmutassam, mit tudok. Az, hogy az HBO-nak köszönhetően a filmünk rendkívül nagy nézőközönség elé kerülhet, már önmagában siker. Boldoggá tenne, ha a szakmának is tetszene a film, amit készítettünk.
K.Zs.: Hatalmas élmény lesz Pannával életünk első közös vetítését együtt végigizgulni. Azt hiszem, 4 évvel ezelőtt álmodtuk meg először, hogy ez meg fog történni. Azóta sem ő, sem én nem szerepeltünk saját filmmel, így a közös filmünk vetítése valósul meg. És természetesen remélem, ezzel megnyitjuk a későbbi évek filmkészítéseinek kapuját.
filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
B.P., K.Zs.: Ez az első nagy dokumentumfilmünk. Reméljük, másoknak is ez a "szám" jut majd eszébe a filmmel kapcsolatban.
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
B.P.: Ez egy dokumentumfilm, így itt nincs sok esély arra, hogy egy jó pillanatot újra vegyünk, de mivel vannak kreatív, elemelt részei a filmnek, volt olyan, amit előtte elpróbáltunk. De ne felejtsük el azt sem, hogy profikkal volt dolgunk, így nem kellett semmit ismételgetni. De talán az, amikor Anna szívecskés lufit osztogat az Oktogon. Igazi társadalomrajz!
K.Zs.: Én két jelentre emlékszem, végül egyik se került be a filmbe. Amikor Dani nyújtja Verának a nagy piros almát, ami egyetlen snittben ugyan feltűnik a film végén, ellentétben Marci lovaglási kísérletével, akivel legalább négyszer vettük fel, ahogy eltűnik a távolban, de valahogy egyszer sem érezte úgy, hogy ügetni szeretne.
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
B.P., K.Zs.: Cannes?
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
K.Zs.: Egytől a millióig.
B.P.: SOK.
filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a Magyar Filmszemlével kapcsolatban?
B.P., K.Zs.: Még várunk a nagy pillanatra... talán sejthető, mire gondolunk...
