Életműdíj Willem Dafoenak
2014-ben nagy port kavart, hogy az Életműdíjat Mel Gibson hozta el a cseh fesztiválról - gondoljunk csak Gibson akkori, szélső jobboldali, sokak szerint immáron „nácinak” titulált nyilatkozataira. Ennek ellenére és a nemzetközi sajtóvélemény enyhülésének jeleként, Cannes után idén az itteni éjféli vetítések közé is bekerült a színész új filmje, a Blood Father. A francia Jean-François Richet rendezte thrillerben a társadalom peremén, egy lakókocsiban tetováló szalont működtető egykori Hells Angels bandatag, akit ugye Gibson alakít, hiába próbál békés életet folytatni, lánya védelme érdekében ismét vér fog a kezéhez tapadni. Sajnos, ahogy a történet, maga a film sem egy igazi közönségbarát alkotás, a valamennyire érdekfeszítő kezdetet meghazudtolva egyre inkább lesz laposabb és unalmasabb a film, a sok akciójelenet és lövöldözés ellenére: ez pedig egy éjféli vetítés során igencsak veszélyes, amikor már a késői időpont önmagában is könnyen álomba ringathatja azunatkozó nézőket.
Willem Dafoe a Kristály Glóbusszal / Forrás: Karlovy Vary
Mindenesetre, ezek után tavaly a dalai láma barátja, buddhista és szerepeiben is inkább a sármos, szimpatikus alakokat megformáló Richard Gere kapott életműdíjat, aki 2015-ben két filmmel is szerepelt a fesztiválon. Oren Moverman Time Out of Mind című alkotásában hajléktalant, Andrew Renzi Frannyjében pedig milliomost játszott Gere, ég és föld a két szerep, azonban mind a kettő figurában ott volt a színész eleganciája és lágy karaktere. Így Karlovy Vary nyugodt szívvel térhetett vissza 2016-ban a rosszfiúkhoz: hiszen idén ismét egy olyan színész kapta meg az életműdíjnak szánt kristályglóbuszt, aki gyakrabban alakít gonosz karaktereket, mint jókat: Willem Dafoe. A színész látogatása alkalmából ugyanakkor Pasolini című filmjét vetítették le, amely az olasz rendező- és költőzseni életét eleveníti meg, és nem egy tipikus rosszfiús történetet, így is kiemelve talán Dafoe karizmájának sokszínűségét. Az Abel Ferrara rendezte film hazánkban is volt már moziforgalmazásban, így az alkotást nem kell bemutatni a magyar közönségnek.
A fesztivál sztárvendége volt még: Charlie Kaufman
A francia Jean Reno, a szintén egyfajta Életműdíjnak számító, úgynevezett Elnöki elismerést (President’s Award) gyorsan átvette miután jelenlétében levetítették a Leon, a profi című klasszikust- aztán jöttem, láttam, győztem, haza is ment. Charlie Kaufman viszont, aki szintén ezt a díjat kapta, végig ott maradt a fesztiválon, mesterkurzust tartott és a büfében is simán el lehetett kapni egy kis beszélgetésre. De kis is ő? Nem más, mint akinek a nevéhez olyan mesterművek forgatókönyve fűződik, mint az Egy makulátlan elme örökös ragyogása az Adaptáció vagy éppen A John Malkovich menet. Kaufman a cseh fürdővárosba sem érkezett üres kézzel: Anomalisa címmel egy rendkívüli stop-motion bábfilmnek volt nemcsak az írója, de társrendezője is egyben. Míg rendezőkollégája, Duke Johnson a stúdió felől érkezett, addig Kaufman figyelt oda az olyan apróságokra, amelyek lehetővé tették, hogy a film a lehető legadekvátabban közvetítse a mondanivalóját.
Charlie Kaufman a díjátadó ceremónián / Forrás: Karlovy Vary
A telefonos ügyfélszolgálatok szürke világának is van sztárja, méghozzá a film hőse, Michael Stone, akinek bár sok a rajongója a multik világában, mégis, borzasztóan magányos. Életébe az visz fényt, hogy az egyik vendégelőadása alkalmával találkozik a fiatal Lisával, aki szintén a csodálója, vele talán egy új életre is lehetősége lesz. A film különlegessége, hogy Michael és Lisa kivételével minden bábfigurának ugyanazon színész volt a hangja, legyen az férfi vagy éppen nő, öreg vagy fiatal, sőt, külső megformálásra is nagyon hasonlítottak az alakok egymásra, ezzel is kihangsúlyozva az emberek és a világ monotipikusságát, és kiemelve a főszereplők különlegességét.
Charlie Kaufman: Anomalisa
A film címe is az anomália szó és a lány nevének a keveréke: Anomalisa, a lány rendellenességére utal (homlokán van egy hatalmas sebhely), de pont ezáltal lehet ő a megmentő Michael számára a mindennapok szürkeségében. Az amerikai sajtó „mestermű”, vagy éppen „kihagyhatatlan alkotás” jelzőkkel illette a filmet, amelyet a fesztiválon is elismerő kritikák értek. Kaufman a film.hu kérdésére elárulta, bár nem tartja valószínűnek, de nagyon reméli, hogy az animációs filmforma egyre inkább bekerül az eddig abban nem gondolkodó stúdiók és a független filmesek világába is, hiszen pont az az előnye a formának, hogy nem műfajhoz kötött, és bár sokkal lassabb az előállítása, annál nagyobb a művészi kifejezés eszközeinek a tárháza is. Ő következő filmjét is animáltan képzeli el, Kaufman saját bevallása szerint az egy igazi vérfagyasztó horror lesz.
Ki is lett a legjobb rendező?
A fesztivál programjára 2016-ban úgyszintén, talán Karlovy Vary elhelyezkedése végett is, a keleti, kelet-európai dominancia volt jellemző: nemcsak az East of the west válogatásban. Persze idén is helyet kaptak a legjobb filmek a konkurens fesztiválok, különösen Cannes versenyprogramjából: például a cannes-i Un certain regard legjobb rendezői díjas alkotása – a francia kitüntetést ugye Matt Ross nyerte el, itt pedig a Captain Fantastic hozta el a cseh fesztivál közönségdíját, de ugyanezen cannes-i szekció fődíjas filmjét, Juho Kuosmanen The Happiest Day in the Life of Olli Mäki is meg lehetett nézni Karlovy Varyban.
Matt Ross: Captain Fantastic / Forrás: Karlovy Vary
Ugyanakkor az idei versenybe így igazi őszinte, friss alkotások kerültek be, és méltán nyerhette el Hajdu Szabolcs új műve, az Ernelláék Farkaséknál a legjobb filmnek járó Kristály Glóbuszt, amelyről már mi is írtunk. Hajdu a Filmhunak még a díj ismerete előtt elárulta, nagyon jó volt a fesztiválközönség visszajelzése is, így is érzékelhetővé téve, hogy általános az elvándorlás, a családon belüli súrlódások és anyagi nehézségek általános problémai a mai európai embernek. Hajdu elmondta, mennyire érdekes, hogy felismerik az utcán, odamennek hozzá Karlovy Varyban, igaz, a legjobb film mellett elhozta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat is.
Damjan Kozole: Nightlife / Forrás: Karlovy Vary
A legjobb rendező azonban a szlovén Damjan Kozole lett, aki Nightlife című filmjével képviseltette magát az idei fesztiválon. Kozole neve onnan lehet ismerős a számunkra, hogy hozzákötik az első, még az egykori Jugoszláviában leforgatott független filmet (The Fatal Telephone Call, 1987), illetve a Zöld határ című alkotása igazi fesztiválsláger volt 2003-ban, többek között Arany Medvére is jelölték Berlinben. Legújabb filmje, a valós eseményeken alapuló Nightlife igazából egy éjszaka történéseit öleli fel, amikor is a fura, rejtélyes balesetet szenvedő neves ügyész felesége azon szorgoskodik, hogy elkerülje a médiabotrányt. Férjét ugyanis meztelenül, vérben fürödve találták meg a nyílt utcán, testét kutyaharapások fedték, és még egy dildó is előkerült. Noha a közönségnek is az az érzése, ez egy lejáratási akció, a film végső üzenete, legyen akármi is ezután, a fő az, hogy hősünk túlélte ezt a szörnyűséget. Noha a mondanivaló, és különösen a befejezés, nem bír eget rengető hatással, Kozole szikár filmes nyelvezete, és ahogy a suspense-t képes fenntartani a történet egésze alatt, indokolja a Legjobb rendező díját.
Már maga a fesztiválrészvétel is kitüntetésnek számít
Kiemelt meghívott volt a fesztiválon a katalánok legnagyobb filmsztárja, Guillermo del Toro kedvence, Sergi López is, aki egy tőle szokatlan figurát kísért el a cseh vásznakra. Hiszen végre ő sem rosszfiút, hanem egy marcona bár, de ugyanakkor jószívű hegyvidéki vadászt alakít a Pireneusokban játszódó (bár a közönségtalálkozó tanúsága szerint Aragonban leforgatott) La propera pell című thrillerben. A színházban is aktív López a Filmhunak elárulta, nagyon élvezte a filmben a francia, katalán és spanyol nyelvek keverését, mely nemcsak Katalóniára, hanem a saját életére is oly jellemző: hiszen színészként is folyamatosan e három nyelvet váltogatva kell játszania. Most is éppen egy általa írt kamaradarabbal turnézik így, „trilingválisan”, számára már lassan szinte fel sem tűnik, mikor, mely nyelven beszél.
Michael Shannon / Forrás: Karlovy Vary
Karlovy Vary és a legendás Pupp hotel vendége volt még a kegyetlen figurák megformálásában jeles Michael Shannon is. Shannon - szintén tőle meglepő módon - egy teljesen átlagos férfit játszik a Complete Unknown című filmben, ahol is az általa megformált Tomot teljesen megzavarja mindennapi rutinjaiban egy régi szerelme (Rachel Weisz) látogatása. A nőről ugyanis kiderül, úgy váltogatja a személyiségeit, lakhelyeit és foglakozásait, mint más a fehérneműjét. Shannon filmje népszerűsítése, és a vele való pódiumbeszélgetés mellett kíváncsi volt kollégái munkáira is. Nézőként jelen volt például Hajdú Szabolcs filmjének a díszbemutatóján, és utána efeletti örömét és tetszését is kinyilvánította a sajtónak. Shannon amúgy a fesztiválon bemutatott filmjében majdnem, hogy önkéntes alapon vett részt, már ami az anyagiakat illeti, és ennek hangot is adott: a Variety-nek úgy nyilatkozott; a színészi honor részének, egyfajta különdíjnak tekinti a fesztiválrészvételt no meg azt, hogy egy ilyen szép, patinás hotelben tartózkodhat. Ez érdekes párhuzam lehet a díjnyertes magyar filmmel és készítőivel is akár.
Legjobb Film - Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál
Zsűri különdíja - Ivan Tverdovskiy: Zoologiya (a filmről itt írtunk korábban)
Legjobb Rendező - Damjan Kozole: Nightlife
Legjobb Színész -Hajdu Szabolcs (Ernelláék Farkaséknál)
Legjobb Színésznő - Zuzana Mauréry (Jan Hřebejk: The Teacher)
Kiemelt filmek - Jan Němec: The Wolf from Royal Vineyard Street, Cătălin Mitulescu: By the rails
East of the West / Legjobb film - Rusudan Glurjidze: House of Others
East of the West / Zsűri különdíja - Triin Ruumet: The Days that Confused
Dokumentumfilmek / Legjobb film - Alma Har'el: LoveTrue
Dokumentumfilmek / Kiemelt film - Cláudia Varejão: Ama-San
Közönségdíj - Matt Ross: Captain Fantastic
Címlapfotó: Karlovy Vary filmfesztivál
