Fotó: Pozsonyi Janka (Még több fénykép a fesztiválról, itt!)
Karlovy Vary – Berlinhez hasonlóan és Cannes-tól eltérően – egy nyílt filmfesztivál, vagyis akkreditáció nélkül, sima mozijeggyel is be lehet ülni a filmek legtöbbségére, de ajánlott egyszerre többet is kikérni, mert egy-egy vetítésre néhány óra alatt elfogynak a helyek. A mindenre elszánt közönségnek ezért a szervezők mindig fenntartanak egy különleges opciót: a vetítés előtt pár perccel, érkezési sorrendben beengedik a jegy nélkülieket a még szabadon lévő helyekre, nagy tömeg esetén még a lépcsőkre is le lehet ülni.
A Velký sál, a fesztivál legnagyobb díszterme, a Hotel Thermal-ban
A fesztiválra több mint 150 filmet válogattak be idén: a hivatalos versenyfilmek, az East of the West és a dokumentumfilmek mellett a versenyen kívüli szekciók, a Horizons, az Another View, az Imagina és a különböző retrospektív válogatások is nagyon izgalmasak. A vetítések 11 helyszínen zajlanak egyszerre, a fesztivál központja azonban a magasra nőtt Hotel Thermal, amely nem csak kívülről, de belülről is sokban idézi a szocializmus kocka-épületeinek stílusát, teljesen elütve a körülötte lévő meseváros-hangulattól. A filmek mellett az időjárás minősége is teljesen kiszámíthatatlan: az egyik pillanatban tűz a nap, a másikban beborul, majd leszakad az ég, hogy aztán újra kisüssön. A sajtó-akkreditációval napi háromra korlátozzák a kikérhető jegyek számát, ami éppen elég is egy napra – hiába a korlátlan mennyiségű film, egy bizonyos mennyiség után a legedzettebb fesztiválozó sem tud ennél többet feldolgozni.
Az idei fesztivál témája, a paparazzik elől menekülő, arcukat eltakaró sztárok
Péntek reggel rögtön egy régen várt, izgalmas amerikai filmre szólt a jegyünk: a The Fits, az elsőfilmes Anna Rose Holmer alkotása, főhőse egy 11 éves bokszoló kislány, akit a bátyja edz, egy közösségi centerben. A fiús lány edzés közben fél szemmel mindig a szomszéd teremben zajló táncórákat figyeli, majd be is áll a vagány lányok közé, hogy betanulja a bonyolult mozdulatsorokat. Miközben egyre közelebb kerülnek a nagy versenyhez, egy különös, megmagyarázhatatlan betegségnek köszönhetően, egyre több lány esik össze ájultan az épület környékén. A főhőst játszó (szintén első filmszerepét játsszó) Royalty Hightower jelenlétével uralja a vásznat: tomboy vonásat, erős pillantását és lendületes mozgását öröm nézni, ehhez érkeznek az izgalmas és vészjósló hanghatások, amik a legváratlanabb pillanatokban csapnak le, és tetejébe ott van a minden apró zökkenőt jóvá tevő, katartikus finálé is.
A cannes-i filmfesztiválról a zsűri nagydíjával távozott idén Xavier Dolan It’s Only the End of the World című filmje, amit itt és most végre sikerült bepótolnunk. Louis (Gaspard Ulliel) 12 év után tér vissza a szülői házba, hogy közelgő halálhírét megossza a családjával. Odahaza túlbuzgó anyja (Nathalie Baye), lázadó húga (Lea Seydoux), agresszív bátyja (Vincent Cassel), és még sosem látott, félénk sógornője (Marion Cotillard) várja. Mindenki másképp viszonyul a tékozló fiú hazatéréséhez, és a kitörő indulatok és elfojtott gondolatok közt vergődő Louis csak a megfelelő pillanatra vár, hogy bejelentse a sorsdöntő hírt. Jean-Luc Lagarce színdarabjának adaptációját készítette el a 27 éves rendező, aki le sem tagadhatná a színházi gyökereket: az egy helyszínen játszódó történet, különösebb mozgás nélkül, szinte kizárólag a párbeszédekre épít, a karakterek pedig minden gesztusukkal, minden mozdulatukkal színpadiasak és túlzóak. Ez persze nem feltétlenül megy a film rovására, a színészek láthatóan élvezettel vetik bele magukat az elnagyolt karakterek megformálásába, talán csak Vincent Cassel esik át néha a ló túloldalára. Saját életére való filmes reflektálást mindig is nyíltan vállalta a fiatal rendező, Louis búcsúja sokak szerint a rendező búcsúját jelenti a francia nyelvű filmektől, következő projektje ugyanis már angol nyelven fog elkészülni.
Xavier Dolan: It's Only the End of the World / Forrás: Cannes Filmfesztivál
Szombat este tartották Till Attila filmjének, a Tiszta szívvel első nemzetközi vetítését is. A hazai premier óta számos alkalommal írtunk róla: beszélgettünk a rendezővel, és Stalter Judit producerrel is, és egy kritikaíró pályázatot is meghirdettünk. Külföldi közönség előtt most először volt látható a gengszterré előlépő kerekesszékes banda története, az első- és második nagyjátékfilmeket prezentáló East of the West nyitófilmjeként, emellett pedig versenyen kívül, egy másik szekcióban is levetítik – a People Next Door válogatásban, minden évben különböző fogyatékkal élő emberekkel foglalkozó filmeket válogatnak össze, idén a kerekesszék lett a téma.
A Tiszta szívvel stábja, a vetítés előtt / Forrás: Karlovy Vary
A vetítést az East of the West vezetője konferálta fel, aki elmondása szerint rögtön tudta, hogy a Tiszta szívvel tökéletes nyitófilmje lesz a szekciónak, a film humora és izgalmas témája miatt biztos volt a döntésében. Ezután az egész jelenlévő stábot, név szerint kihívta a színpadra, majd Tilla néhány szóban megköszönte a lehetőséget, hogy egy ilyen kaliberű fesztiválon mutathatja be a filmet. A hagyományos fényképért hátat fordítottak a közönségnek - sok magyar állt már ugyanezen a színpadon: két éve Zomborácz Virág is az Utóélettel, és a tavalyi fesztiválról két díjjal távozó Szerdai gyerek is, Horváth Lili rendezésében.
Thuróczy Szabolcs és Till Attila a premier után
A film elsöprő sikert aratott: nagyjából 20 perc kellett ahhoz, hogy a közönség felvegye a gyors ritmust és megismerje a karaktereket, de onnantól kezdve kitörő nevetéssel fogadták Thuróczy Szabolcs, Fenyvesi Zoli és Fekete Ádám egy-egy megszólalását. A stáblista első pár percét tapsviharban néztük végig, majd az előtérbe kivonulva következtek a gratulációk és a rövid interjúk. Hajdu Szabolcs filmjének csütörtöki bemutatóját már itthonról fogjuk követni, de nagyon bízunk benne, hogy legalább ilyen melegséggel fogadják majd Ernelláékat is.
