Filmhu: Mit vársz a fesztiváltól?
Reisz Gábor: Bízom abban, hogy szeretni fogják a filmet. Persze, ha nem bíznék benne, akkor nem készítettük volna el. Biztos lesz sok protokolláris rendezvény, de nagyon remélem, hogy majd meg tudunk inni egy jó cseh sört a barátaimmal valami eldugott helyen.
Filmhu: Kinek mondtad el először, hogy bejutott a filmetek?
R. G.: A szüleimnek.
Filmhu: Hogy készülsz a fesztiválrészvételre?
R. G.: Éppen az utómunka stúdióban ülök, és várom a mozikópiát. Még utazás előtt kell vennem valamilyen elegáns ruhát, ha mást nem, kitisztíttatni az érettségi öltönyömet.
(forrás: a film Facebook oldala)
Filmhu: Szerinted mi volt az, amivel kitűnt a filmed a sok nevezett alkotás közül?
R. G.: Nem tudom, sajnos ezt nem írták meg, csak egy gratulációt tartalmazó levelet kaptunk. A francia világforgalmazónk (Alphaviolet), aki egy éve beleszeretett a filmünkbe, azt mondta, úgy érzi, hogy ez egy teljesen új, friss hang Magyarországról.
Filmhu: Van olyan Karlovy Varyba beválogatott film, amit különösen meg szeretnél nézni?
R. G.: Zomborácz Virág és Pálfi Gyuri filmje érdekel a legjobban, nagyon szurkolok nekik. Még nem volt időm szemezgetni, de jó lenne az elsőfilmes szekcióból minél több alkotást megnézi.
Reisz Gábor (fotó: Győriványi Bálint)
Filmhu: Szerinted a jövőben mennyire könnyíti meg a szakmai életed, hogy beválogatták a filmedet egy A-kategóriás fesztiválra?
R. G.: Talán bizonyos dolgok könnyebben mennek majd, amelyek sok más problémát is hoznak. Nincs ezzel semmi baj. Irtózatosan unatkoznék egy problémamentes életben.
Filmhu: Télen részt vettél a Berlinale Talent Campuson (olvasd el akkor készített interjúnkat is!). Jelent valamilyen magabiztosságot az a szereplés most, Karlovy Varyban?
R. G.: Nem hiszem. Nem szoktam szerepelni. A Talent Campuson is csak akkor szólaltam meg, amikor már muszáj volt, amikor már nem volt mit tenni. Nem érzem jól magam a nyüzsgésben. Nincs baj a magabiztosságommal, de nagyon távol áll tőlem ez a világ.
Nézd meg a film előzetesét!
Filmhu: A hivatalos szakmai programokon kívül mire szakítasz még időt a városban?
R. G.: Talán megpróbálunk egy zenés videót csinálni, ami a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan filmzenéjének valamelyik trackjén fog alapulni.
Filmhu: Ha pár mondattal kéne jellemezni a filmed, mit mondanál róla?
R. G.: Sokkal egyszerűbb film, mint amilyen bonyolult megválaszolni ezt a kérdést.
(forrás: a film Facebook oldala)
Filmhu: Egy egyetemista szerelmi bánatáról szól az első nagyjátékfilmed. Mennyire személyes a történet?
R. G.: 67 százalékot számoltam. Vége főcímmel együtt 68 százalék.
Filmhu: Főszereplőd szintén rendező, Ferenczik Áron, aki osztálytársad volt az SZFE-n. Miért őt választottad a szerepre? Mennyire volt nehéz instruálni őt?
R. G.: Áron érezte mindig a legjobban azt, hogy mit akarok. Volt, hogy egy szóból, volt, hogy egy előjátszott grimaszból értette meg, hogy mit szeretnék. A több mint ötven jelenet közül, talán csak három vagy négy volt olyan, ahol több vagy más kellett annál, mint amit Áron egyből hozott. Ez persze nem azt jelenti, hogy magát játssza, csupán kötetlenül használja fel a saját gesztusait. Én nyitott voltam minden tanácsára, de ő elhatározta, hogy véletlenül se mond semmit a "rendező énje". Azért néha kicsúszott ez-az a száján.
A producer és a rendező
Filmhu: Kevés pénzből, diplomafilmes támogatásból készítetted el az első nagyjátékfilmedet, ráadásul gerilla módon. Mit éreztél, amikor bejutott a filmed Karlovy Varyba?
R. G.: Egy kicsit megmasszírozza az ember szívét, és - mint minden kívülről jött elismerés vagy gratuláció - jólesik. De nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani neki, mert az igazi meccs a magyar mozikban zajlik majd le. Akkor éreztem először azt, hogy volt értelme elkészíteni ezt a filmet, amikor a stábtagok, barátok, családtagok a tesztvetítéseken nevettek vagy sírtak az örömtől. Ekkor azt éreztem, hogy nem csak elveszek tőlük, hanem képes vagyok adni is. Budapestnek nagyon sokkal tartozik ez a film, és ez tényleg csak úgy működhet, ha el is jut a nézőkhöz.
Nézd meg a film hangulatvideóját is!
Filmhu: Télen azt nyilatkoztad a Filmhunak, hogy van már új kisfilmes terved, és nyáron szeretnél forgatni. Hogy állsz ezekkel a projektekkel?
R. G.: Már a pályázat első fordulóján kiestem. Valószínűleg nem volt elég jó a terv, ami azért is lehetséges, mert azóta már más foglalkoztat. Minél hamarabb szeretnék pályázni egy klasszikusabbnak mondható filmtervvel, csak sajnos nagyon sok időt vesz el a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan utómunkája. Ugyanakkor annyi energiát érzek magamban, nem hiszem, hogy egészséges lenne visszatartani, görcsölni, tartogatni a dolgokat. Szeretnék kísérletezni, menni előre, csinálni a filmet, és nem beszélni róla.
