Tetszik vagy nem, a doboz mai fénypontját akkor is Mary Harron Ellis-feldolgozása jelenti, ha nem egy kiköpött feelgood-moziról van szó (noha akadnak benne kétségkívül mulatságos jelenetek). Willem Dafoe, Jared Leto vagy Justin Theroux alakításait, illetve a film olyan összetevőit, mint a rendezés, a vágás vagy az opertőri munka, hajlamosak vagyunk zárójelbe tenni és vastag fekete filctollal fölé írni, hogy Christian Bale. A karrierjét hihetetlen profizmussal és rengeteg befektetett munkával építő brit színész számára talán épp Patrick Bateman megformálása jelentette a belépőt az A-kategóriás sztárok világába.
A családi örökségként ráhagyott vállalat talán önműködöen is ontaná a profitot, Bateman azonban kényszeres pontossággal és felvett vagy vele született pózokkal érzékelteti a külvilág számára, hogy nem az otthon a millióit számláló, henyélő típus. Tökéletesre kidolgozott fzikuma, a legdrágább krémektől és pakolásoktól vajpuha bőre, de még a névjegykártyájának a nyomása, a papír barázdáltsága vagy a használt betűtípus is olyan tényezők, melyek elképesztő fontossággal bírnak Bateman álomvilágában.
Az álomból azonban ismerősei számára könnyen rémálom válhat, nem kell sokat tenni érte. Egy hasonló státuszú cégvezetőnek a klubból elég, ha csak egy hangyányival vékonyabb, így az összhatás tekintetében elegánsabb a névkártyája – Bateman meghívja egy pazar vacsorára a város legmenőbb éttermébe, utána megmutatja a lakását, búcsúzásképp pedig miszlikbe aprítja a szerencsétlent gondosan előkészített baltájával. Titkárnője és potenciális szeretője háta mögött állva a nagyteljesítményű szögbelövő ideális dőlésfokát próbálgatja, míg az alkalmanként magához hívott eszkortlányokkal szabályos show-műsort rendez a szoba közepén gondosan elhelyezett kamera előtt.
Az aranyifjú egy dologgal nem számol, ez pedig az elméjét módszeresen felzabáló őrület. Amikor felkeresi egy nyomozó egy általa elkövetett gyilkosság miatt, teljesen összezavarodik, és a helyett, hogy megnyugtatná a rend őrét: este találkozott az áldozattal, majd különváltak, újabb és újabb indokolatlan ballépésekre szánja el magát, míg a végére a súlyos paranoia már erős hallucinációkkal is társul, megadva Batemannek a kegyelemdöfést.
A ma esti doboz általunk legerősebbnek tartott darabja tehát egyértelmű, de az alábbiak közül is lehet csemegézni, kiemelve a már említett Utóéletet, amelyről szóló korábbi kritikánk itt, Zomborácz Virág rendezővel történt beszélgetésünk pedig itt olvasható.
Blues Brothers (John Landis, 1980), Digi Film, 14:35
Utóélet (Zomborácz Virág, 2014), Cinemax, 20:00
A majmok bolygója (Tim Burton, 2001), Super2 17:15
Cosmopolis (David Cronenberg, 2012), Digi Film, 21:50
Amerikai pszichó (Mary Harron, 2000), Filmcafe, 23:40
