Herskovics és Rózsi alakján keresztül a nem-zsidó néző a zsidó-léttel azonosulva, belülről élheti a zsidókkal szembeni megkülönböztetés abszurditását. A film zsidó és nem-zsidó hősei megdöbbentő természetességgel, derűs nyugalommal fogadják a Rózsi identitását érintő dramaturgiai fordulatokat, amelyeket voltaképp a tőlük független, számukra idegen kolozsvári bürokrácia hibás működése generált. A székely, román és zsidó hősök egyaránt megőrzik identitásukat, anélkül, hogy a tőlük eltérő identitás zavarná őket. Paradigmatikus utópiát látunk, az erdélyi Torockó valójában egy sziget: a felvilágosult humánum szigete. Az antiszemita előítéletekre utaló toposzok (András szégyelli Rózsi "zsidóságát", a falusi tömeg kigúnyolja Rózsit mert keresztényként misére menne) olyan dramaturgiai fordulatok amelyek a bemutatott közösség tökéletesedését szolgálják: építő célzatú panelek egy nevelési regényből. Az ideális közösség egyenjogú kisközösségek halmazából áll, a kis közösségek tagjainak identitása különböző lehet, de végső soron minden kis közösség és minden benne élő ember egyenlő. Patkós Nagy Rózsi akár zsidó is lehetne.