60 játékfilmet készítettem az évek során, valamint rengeteg dokumentum- és reklámfilmet, és tévéfilmeket. Az az érzésem, hogy egy idő után már csak ismételtem. Nem biztos, hogy rosszak azok a munkák, mást esetleg nem zavar, de nekem nem okozott örömet. Lehet, hogy nem állnék ellent egy jó film ajánlatának, de egyáltalán nem hiányzik, és nem érzem, hogy ebbe az irányba lépéseket kellene tennem. Az is elég nehéz lenne, hogy a 24 diákom szemébe nézzek, ha elveszek tőlük egy magyar filmet. Az alkotást nagyjából befejeztem, és talán így tisztességesebb is tanítani. Arra viszont figyelni kell, hogy a technikával ne maradjak el.
Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert egészen a Mafilmből való kirúgatásomig, 10 éven keresztül, egy kamera- és lámpakölcsönző céget vezettem, úgyhogy a legfrissebb technikákat is jól ismeretem.
filmhu: Jelenleg hogyan tartja a lépést a technikai fejlődéssel?
K.J.: Leginkább az interneten. Most például van egy háromnapos bemutató oktatás a Laboratóriumban, ahol mindenki kiállítja a legmodernebb technikát. Ha végigmegyek, és semmi újat nem látok, akkor rendben van, nem vagyok elmaradva. Még cégvezető koromban megszoktam, hogy heti három-négy alkalommal végignézzem a nagyjátékfilmek ismertetőit.
filmhu: Mint a filmes főtanszék vezetője, hogyan látja, mennyire feladata az egyetemnek ellátni a filmszakmát különböző szakemberekkel?
K.J.: A film- és tévészakmát is kötelességünk ellátni. A filmszakma nagyon szűk terület, nem lehetne, nem lenne érdemes fenntartani egy egyetemet a számára. De a film- és tévészakma számára igenis kellenek jó ízlésű, művelt, igazán jó szakemberek, köztük például operatőrök. Aki operatőrként 5 évig tanulta a szakmát, biztosan magasabb szinten tud tévéműsort készíteni, mint akinek - bármilyen jó érzékkel is - , kevesebb iskolája van.
A rendezés bonyolultabb kérdés. Szakmailag nagyon jól képzett rendezők hagyják el az iskolát, ebből aztán van olyan, aki igazi nagy művész lesz, van, akiből pedig nagyon jó szakember. Azt már inkább el tudom képzelni, hogy rendezőnek valaki kívülről kerül a filmgyártásba, és nem ismeri annyira a szakma fortélyait, de nagyon izgalmas elképzelései vannak.
Mi széles körben akarunk képezni: vágókat tanítunk, producereket is – ez utóbbi hatását még nem nagyon érezzük, bár vannak olyan itt végzett producerek, akik már komoly filmek vezetői lettek. Szeretnénk hangmérnököket képezni, tanítunk operatőröket, gyártásvezetőket is.
filmhu: Nemzetközi kapcsolatok területén mennyire fejlett az egyetem?
K.J.: Anyagi okok miatt elég gyengén állunk. Nagyon sok megkeresés érkezik, amit nem mindig tudunk teljesíteni. Nem igazán működnek a csereprogramjaink, aminek Xantus János rendező az összefogója, de kevés az erre fordítható pénzünk. Ugyanakkor javuló tendencia is érzékelhető. Az operatőr szak legnagyobb attrakciója a kétévenkénti mesterkurzus, amit mindig amerikai operatőrök tartanak, és a világ összes tájáról jelentkeznek – 30-40 külföldi operatőr gyűlik össze, és együtt dolgoznak a magyarokkal.
A nemzetközi kapcsolatokban sokat kell fejlődnünk, ilyen szempontból még egyáltalán nem tartunk Európában.
