Menzel csehből magyarra, magyarból angolra fordított válaszai, tekintettel a helyszín nemzetközi ihletettségére, kizárólag magyarul nem hangzottak el, viszont néhány dolog óhatatlanul odaveszett: „lost in translation”. Az mindenesetre kiviláglott a beszélgetésből, hogy a mester, legalábbis a maga részéről tiltakozik az ellen, hogy például Kundera és Hrabal mellett a nemzet emblematikus figurája lenne. Az persze igaz, hogy a művész, akárcsak az újságíró vagy egyéb közéleti személyiségek, egykor hatással volt a közvéleményre. Ez az, ami hiányzik a mai entellektuellekből. Ma senki nem vigyáz a művészet egészségére, az alkotókból kiveszett a felelősségtudat. A közízlést pedig mostanság nem is ők, hanem a modellek meg a futballisták alakítják. A rendszerváltások idején még számított a film, most a reklám és a média vette át a mozi szerepét.
A cseh rendező a klasszikus mozin nőtt fel, ahol még figyeltek az ember énjére és lelkére. Mára az empátia kiveszett, az érdeklődés középpontjában a nagy attrakciók, az erőszak és a vér áll. A fiatalokat a sikervágy kényszeríti a figyelem középpontjába, a felelősség meg valahol félúton elakad. Az is kellemetlen tendencia, hogy az igazi művészet egyre csak távolodik a közönségtől. Az emberek sokszor nem értik, amit látnak, ezért hát inkább meg sem nézik. Hogy ez kicsit pesszimistán hangzik? Menzel úgy tartja, az ő korában már megengedhet magának némi borúlátást, hisz az idősek mindig pesszimisták voltak a fiatalokkal szemben. A művész talán ezért is részesíti előnyben a komédiát a tragédiával szemben. Hideg helyett meleget kell az emberek szívébe lopni. Inkább nevetni tanítsunk, mint utálni - mondja.
A Szigorúan ellenőrzött vonatok alkotója egyáltalán talál semmi furcsát abban, hogy tíz éve nem forgatott nagyjátékfilmet, viszont színházban előszeretettel rendez. Amióta csak elvégezte a filmfőiskolát, folyamatosan dirigált a világot jelentő deszkákon, a műfaja pedig azért komédia, mert gyakorlatilag mindig is komédiában gondolkodott. Menzel visszautasítja azt a feltételezést is, miszerint felhagyott volna a filmezéssel. Nem, ő nem hagyta abba, csak éppen most nincs olyan téma, ami érdekelné, továbbá nehézséget okoz, hogy Csehországban erősen megváltoztak a filmkészítés feltételei. Amíg régen a stúdiók folyamatosan foglalkoztatták a rendezőket, ma mindenkinek magának kell megteremtenie a saját lehetőségeit. Ha valaki filmet akar forgatni, vagy fesztivált szervezne, vagy könyvet adna ki, annak hosszú úton kell eljutnia a szponzorokig, akik egyben a készülő alkotás cenzorai is. Ehhez Menzelnek nem fűlik a foga. No és persze ne felejtsük el azt sem, hogy nem elég, ha van pénz, kell egy jó forgatókönyv is! Vagyis ha legendás cseh belebotlana egy pénzzel színültig telt zsákba, hát a dolgok mai állása szerint inkább felajánlaná jótékony célokra.
