Hogyan találkoztál ezzel a különleges szakmával, a szeretőűzéssel?
Kínai származású vagyok, de Hongkongban nőttem fel, és tudtam, hogy a második dokumentumfilmemet Kínában szeretném forgatni – részben önismereti utazásként is. Mindig is érdekelt a szerelem és a szerelmi történetek, ezért olyan témát kerestem, ami a szerelemről és a családról szól, de külső nézőpontból. Így kezdtem el kutatni a szeretők szerepét Kínában, és ekkor bukkantam rá a „szerető-eltávolító” iparágra, amiről korábban még sosem hallottam.
Ez az iparág körülbelül 10–15 éve létezik. Kezdetben azt gondoltam, hogy ennek a bemutatása csak fikciós filmként működhetne. Aztán megismerkedtem a produceremmel, Maggie Lee-vel, aki Kínában él, és segített felkutatni valódi szeretőűzőket. Rengeteg emberrel találkoztunk, de közülük egyedül Wang tanárnő – aki végül a film főszereplője lett – tudta már az első napon meggyőzni a férjet, a feleséget és a szeretőt is, hogy engedélyezzék a viszonyuk dokumentálását. Akkor jöttem rá, hogy ebből egy A vihar kapujában-szerű történet is kibontakozhat, ahol a kapcsolat széthullását három különböző szemszögből láthatjuk.
Elizabeth Lo
Mennyi idő volt, mire megtaláltátok azt a történetet, ami végül a filmben is látható?
Három éven át forgattunk, és ez idő alatt legalább hat másik pár történetét is követtük. Végül azért kaptunk ilyen mély betekintést a filmben látható esetbe, mert a feleség öccse – aki maga is szereplő – segített. A férfi korábban szerető volt és két évvel korábban Wang tanárnő „szabadította meg” egy hasonló kapcsolatból.
Amikor a nővére elmondta neki, hogy a férje megcsalja, az öccse azt tanácsolta, hogy kérjenek segítséget, és vegyenek részt a dokumentumfilmben, mert Wang tanárnőt egyfajta varázslónak tartotta.
Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztétek, hogy érzelmileg túl sok ez a résztvevőknek, és meg kellett szakítani a felvételt?
A forgatás elején mindenki csak néhány napos részvételre vállalkozott. A férj és a szerető például úgy hitték, hogy egy általánosabb, a modern szerelemről szóló dokumentumfilm készül, és nem sejtették, milyen mélységekbe megyünk majd bele. De érezték a stáb jóindulatát és professzionalizmusát, így végül engedélyezték, hogy folytassuk a munkát.
Természetesen voltak megterhelő pillanatok, amikor kértek egy kis szünetet, és mi mindig nagyon figyeltünk az érzelmi állapotukra. A film esztétikájában is igyekeztünk ezt tükrözni: sok statikus beállítást és fix kamera felvételt alkalmaztunk, sőt gyakran teljesen elhagytuk a helyiséget, hogy a szereplők természetesebben tudják kifejezni magukat. Így a beszélgetések hosszabban, megszakítás nélkül folyhattak a kamerák előtt, miközben a stáb fizikailag nem is volt jelen a térben.
Wang tanárnő A szeretőűzőben
Hongkong hagyományaival összehasonlítva, mennyire jellemző vagy eltérő a szeretők „kipaterolása” Kínában?
Kínában a kulturális és társadalmi háttér egészen más – főleg a Mao korszak Kulturális Forradalma miatt, amely rengeteg hagyományt elfojtott vagy felszámolt. Ennek következtében a szerelem és a párkapcsolatok sokkal inkább piaci alapon működnek: rendkívül fontos például a vagyoni helyzet vagy az ingatlantulajdon. Ez egy nagyon versengő szerelemkép – ma már szinte vadnyugati állapotok uralkodnak. A szeretők eltávolítása, vagyis ez az iparág, mintha egyfajta modern válasz lenne erre a kaotikus viszonyrendszerre. Elsőre tradicionálisnak és konzervatívnak tűnhet, hiszen az erkölcs és a család megőrzését célozza, ugyanakkor a nők megerősítését is szolgálja: ők azok, akik megbízást adnak erre az érzelmi munkára – a család helyreállítására – Wang tanárnőnek. Ez azonban tele van ellentmondásokkal, mert a legnagyobb érzelmi felelősség továbbra is a nőkre hárul.
Hogyan reagált a nemzetközi közönség? Volt különbség a kulturális fogadtatásban?
Sajnos Kínában nem tudtuk bemutatni a filmet, mert a résztvevők kérték, hogy ott ne legyen nyilvános vetítés. Nyugaton, különösen Észak-Amerikában, a kínai származású nézők nagyon autentikusnak érezték a filmet, főként a szeretet kifejezésének visszafogott, áldozathozatallal és családi kötelességgel átszőtt módja miatt – számukra ez ismerős volt. A nyugati nézők viszont gyakran nem értették, miért dönt úgy a férj, hogy végül a feleséggel marad. Az ázsiai nézők számára viszont ez teljesen érthető és elfogadható döntés.
Feifei
Most, hogy ennyire beleástad magad a hűtlenség témájába – mit gondolsz a nemrég nagy port kavart Coldplay-esetről? Miért érdekli ennyire az embereket mások magánélete?
Nagyon érdekesnek találtam az esetet. Szerintem két dologról van szó. Egyrészt az emberek természetüknél fogva pletykásak – evolúciós szempontból ez segít társadalmi normákat kialakítani és fenntartani. A pletyka és a morális ítélkezés egyfajta szabályozó eszköz, amellyel a közösség kijelöli, mi számít helyesnek és mi nem.
Másrészt ma már a közösségi média felnagyítja ezeket az ügyeket, és globálissá teszi őket. Olyan szintű nyilvánosságot kapnak emberek magánügyei, ami természetellenes, és sokszor nagyon káros következményekkel jár az érintettekre nézve. Ez a kettősség – az emberi kíváncsiság és a digitális nyilvánosság felerősítő hatása – az, ami miatt ezek az ügyek ennyire izgalmasak a közvélemény számára.
Engem különösen megérintett Feifei története. Nagyon bátor dolog volt tőle, hogy vállalta a szereplést, egy ennyire megbélyegzett pozícióban. Milyen volt vele dolgozni? Változott közben a hozzáállása?
Wang tanárnő nagyon óvta a kapcsolatot, és mi sem voltunk túlzottan közvetlenek a szereplőkkel – nem akartuk megzavarni a „kipaterolás” folyamatát. A forgatás végén azonban készítettünk egy interjút Feifeivel. Ő azt mondta, eredetileg úgy gondolta, hogy a film egy ajándék lesz számára – egy emlék, ami megörökíti a szerelmüket Mr. Lee-vel. Még akkor is kitartott a szereplés mellett, amikor a kapcsolatuk szétesett, mert szerette volna látni, hogyan alakul a történet – ahogyan mindenki, aki egy válságban lévő kapcsolatot próbál megmenteni. Elismerte, hogy hibázott, de úgy fogalmazott: ez csak egy kis fejezet az ő életútjában. Szerintem ez elképesztően bátor hozzáállás tőle.
