- Az a botrányos helyzet állt elő idén, hogy a Magyar Filmszemlén összesen 16 kisjátékfilmet fognak a versenyprogram keretében bemutatni a tavalyi 25-tel szemben. A képet tovább árnyalja, hogy az előzsűri által beválogatott 16 kisfilm közül ráadásul összesen kettő forgott celluloidra, a többi videós munka. Milyen arányban szórták ki a filmjeiteket? Hány filmet neveztetek, és mennyit válogattak be a Szemlére?

- Durst György: 13 filmet neveztem be a szemlére, hat jutott be, ebből három egész estés játékfilm. Kiesett két videóra készült dokumentumfilm és öt kísérleti kisjátékfilm, amelyek közül három készült 35 mm-re (Dyga Zsombor Uno című mozija, és a Buharovok két animációs filmje), egy S-8-ra készült, egy pedig DV-re.

- Muhi András: Az Inforg Stúdióban hat kisfilm forgott a múlt évben, három celluloidra és három elektronikára (Beta Sp-re). Mindet beneveztük a Filmszemlére. Két Beta filmünk jutott "döntőbe": A legkisebb film a legnagyobb magyarról és a Citromfej. A három celluloidra forgatott filmünk - egy a BBS-sel és a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel koprodukcióban készült - nem versenyezhet, no meg a harmadik Beta alkotás sem.

- Kodolányi Sebestyén: Ötöt neveztünk. Ebből a négy szuper 16 –os filmre forgatott, 35 mm-esre nagyított munka: a Carla, a szűz a főiskolás Vécsei Márton, A rossz macska a szintén főiskolás Dékány Barbara, a Bármi áron Molnár János Péter, a Café B a Ponyvapottingos Gayer Zoltán és Molnár Péter filmjei, kiestek a rostán. Egyedül egy amerikai rendezőnő, Ericka Beckman Switch Center című Betán vetíthető filmjét válogatta be az előzsűri.

- Czabán György: 10 filmet neveztünk, és kettőt válogattak be.

- Lóth Balázs: Nekünk ismét az összes filmünket kiszórták, pedig gyakorlatilag minden hazai független szemlén elhoztuk a fődíjakat idén is, és jelenleg tizenhárom filmünk fut. A legfájóbb Orosz Dénes: Ott vagy még? című 16 mm-es munkájának kizsűrizése (a főszerepekben Hámori Gabriella, Gyuriska János, Pavletits Béla). Hasonló veszteség a hazai filméletben új vállalkozás, a Celluloid Workshop közös, nyilvános forgatásán készült két perces, 16 mm-es munka, a Pánik kiselejtezése.

- Milyen anyagi és erkölcsi veszteséget jelent ez a döntés nektek, akik kisjátékfilmek gyártásával foglalkoztok?

- KS: Minden év januárjában óriási hajsza szokott menni, hogy elkészüljenek a filmek a szemlére. A producereket ezzel motiválták, hogy vetíthető kópia legyen a beválogatott filmekből. Most ez a motiváció is megszűnt, érthető módon. Sokkal egyszerűbb nem beválogatni a celluloidra készült kisfilmeket, mint minden év januárjában hallgatni, ahogy dörömbölünk, hogy pénz kellene a kópia legyártására. Pedig a kisjátékfilmnél, ami ugyebár manapság nem kerül moziforgalmazásba, szakrális szerepe van, hogy 35-ön levetítsed a filmet a szemlén.

- DGY: A 4K kuratóriuma három éve kitalálta azt a rendszert, hogy a négy kisjátékfilmes műhelyt (Duna Műhely, BBS, Inforg, Mafsz) külön támogatásban részesíti. Az első évben nagyjából egyenlően osztották fel a pénzt, aztán a következő években annak függvényében, hogy az előző évben mit produkált. Nem csak azt nézik, hogy szám szerint hány film készült el, hanem azt is, hogy milyen technikára, milyen fesztiválokon szerepelnek, milyen sajtóvisszhangot kapnak. A Szemlének a megítélésben nagyon fontos szerepe van. Ha nem jutnak el a filmjeink a Szemlére, hanem megmaradnak a videósufniban, akkor egy idő után megkérdőjelezheti a 4K, hogy adjanak-e támogatást nekünk.

- MA: Nincs kétségem afelől, hogy sem a szemletanács, sem az előzsűri eredendően nem akart rosszat, egyszerűen csak úgy alakult, hogy 16 kisfilm lett. Voltak olyan tagjai a szemletanácsnak, akik tőlem tudták meg, hogy idén kevesebb film kerülhet be a "kisfilmes" mezőnyébe. Személy szerint mindenki jót akart, csak valahogy testületileg meg ezt a döntést hozták, szóval rosszul alakultak a dolgok. Én azt látom, hogy teljesen érthetetlenül teret vesztettünk. Most éppen a Szemlén. De a pénzforrásoknál is teret vesztettünk, mert eddig legalább az MMA-nál voltak reményfutamok, de ma már azok sincsenek. Például idén a nagyjátékfilmes kuratóriumhoz nem lehet beadni csak hetven percnél hosszabb filmre vonatkozó pályázatot, és előkészítési pénzre sem lehetett rajtolni, amiből pedig a kisfilmes világban kész filmet szoktunk csinálni. Az ORTT elég hosszan biztatott többünket, hogy támogatni fogja a kisjátékfilmet, aztán ebből sem lett semmi. És van a 4K, aminek évek óta nem emelkedik a kvótája, ahogy az egész MMA-nak sem. Eközben én azt olvasom a szaksajtóban, hogy a valós történések a kisjátékfilm körül vannak. Nagyon rossz üzenet akkor a kulturális kormányzat részéről, hogy sokkal kevesebb forrásban részesül a kritikusi konszenzus szerint a magyar film egésze szempontjából innovációt jelentő kisfilm, és nagyon rossz üzenet a szakma részéről, hogy a Szemlén is hirtelen elvesztünk tíz helyet. Formálódó stábokat sértenek meg ezzel a döntéssel, akik nincsenek profihoz méltó módon megfizetve, akik szívességért dolgoznak, nem csak az alkotók, hanem mindenki, és azt tudjuk csak ígérni nekik, hogy a Szemlén ott lehetnek.

- DGY: Mi, producerek pedig elvesztjük a fiatal filmkészítők bizalmát, mert nem tudjuk megtartani az ígéreteinket. Ha fenn akar tartani a kulturális kormányzat egy nemzeti filmgyártást, akkor ahhoz szakemberekre van szüksége. Márpedig a jövő szakembergárdája a kisjátékfilmen tanulja a filmkészítést. Persze a kormány megteheti azt is, hogy kézből eteti a saját filmeseit, és akkor megvonhat tőlünk minden támogatást.

- CZGY: A filmnek – tekintsük iparnak vagy művészetnek – szüksége van innovációra. A fiatal filmeseket, a kisfilmet, a kísérleti filmet támogatni kell, mert ez egy befektetés.

- DGY: Közben egyre erősödik az a szemlélet, hogy csak azt támogassuk, amit sokan megnéznek. Már-már anakronisztikusnak számít az az igény, hogy pénzt fektessenek a kísérleti filmezésbe.

- KS: Ha ilyen automatizmusokkal jön össze egy kisjátékfilmes zsűri, és így tesz tönkre egy csomó embert, ha másképp nem, lelkileg, akkor el tudom képzelni, hogy az MMA-ban idén olyan döntések születnek, ami után bezárhatjuk a BBS-t.

- LB: Nem tudom finomabban mondani, csak úgy, hogy kibaszás velünk szemben, hogy a Magyar Filmszemlének nevezett rendezvényen egyáltalán ne jelenjen meg a mi másfél évi kemény küzdelmünk eredménye. Már jónéhány dolgot letettünk az asztalra, de megalakulásunk óta még egyszer sem adatott meg, hogy bemutatkozzunk a Filmszemlén. Ezért a Celluloid Műhely nevében a szemletanácshoz írt levelemben azt kértem, hogy kapjunk egyetlen órát a Szemlén, amikor bemutathatjuk filmjeinket.

- Az előzsűri álláspontja az, hogy ha akartak volna, akkor sem tudtak volna összeszedni 16-nál több jó kisfilmet. Mit szóltok ehhez az érveléshez?

- KS: Ennek a zsűrinek abszolút nem sikerült eltalálnia, hogy most miről szól a kisfilm. Ha megnézzük a beválogatott filmek listáját, akkor sejtésem szerint a 70-80-as évek kísérleti filmes tendenciáit látjuk benne viszont. Ez egy teljesen korrekt összeállítás volna, ha nevesített kurátorok válogatása lenne. El tudom képzelni, hogy ha végignézzük ezeket a filmeket, akkor az ki fog adni egy független filmes, experimentalista, médiatudatos szemléletmódot. De az is kérdés, hogy mennyire él még a kísérleti filmezés és ez a fajta szemléletmód. Másrészt pedagógiai szempontból elhibázottnak tartom, hogy Peternák és Tillmann, két egyetemi tanár az intermédia tanszékről, akiknek meg kellene találni a hangot a fiatal filmkészítőkkel, döntésükkel teljesen elutasítják őket.

- MA: Azt elvárhatjuk az előzsűritől, hogy tisztában legyen azzal, hol tart ma a kisjátékfilm. Nem hiszem, hogy 13, szemlére benevezett, celluloidra forgatott kisfilm közül csak kettő üti meg az elvárható színvonalat. Ezt azért sem tudom elfogadni, mert Filmszemlének hívjuk a rendezvényt és nem szuperbajnokságnak. Hozzáteszem, hogy még egyetlen évben sem láttam 25 gyöngyszemet a kisjátékfilmes mezőnyben, de a nagyfilmek között sem. Így aztán, ha nekem, mint zsűritagnak azt mondja a Szemletanács, hogy az eredeti felálláshoz képest további kilenc kisfilmet beválogathatok a mezőnybe, és már nincs több jó, akkor én igenis kiválasztom a megítélésem szerint legkevésbé rosszakat, és nem mondom azt, hogy nem volt több nézhető film.

- CZGY: Az előzsűri döntése nem támadható. Maga az előzsűri összetétele viszont igen. Kérdéses, hogy ajánlotta-e valaki közülünk az idei előzsűri tagjait? (Tagadó bólintások mindenfelől.) Ezek szerint ebbe a zsűribe egyik kisjátékfilmes műhely sem ajánlott senkit.

- KS: Állítólag az ajánlat a Magyar Filmrendezők Céhéből jött.

- CZGY: Javasolhatnánk, hogy a jövőben a kisjátékfilmesek ajánlják a kisjátékfilmes zsűritagokat, a dokumentumfilmesek a dokumentumfilmes zsűrit. Sőt, ne csak az előzsűribe, de a szemletanácsba is legyen jogunk ajánlani embereket.

- MA: Még egy szóra visszatérve az előzőekhez, a magam részéről nem a zsűri döntésével van bajom, hanem azzal hogy nem éltek a Szemletanács felkínálta bővítési lehetőséggel.

- Most már szinte bizonyos, hogy nem változtatja meg a szemletanács és az előzsűri a döntését, és 16 kisfilm lesz versenyben. Információs vetítésen viszont minden benevezett film lemegy. Nem elég információs vetítéseken bemutatni a filmeket?

- LB: A Kultiplex tök jó kezdeményezés, ráadásul a Cell sok ponton kötődik hozzájuk, de „off-természeténél” fogva, a Filmszemle árnyékában nem adhat komoly nyilvánosságot az információs programnak. Tavaly alig néhány tucat ember láthatta így a filmjeinket, azok is a haverjaink voltak. Más vetítéseken elég jól meg tudjuk tölteni a termet, de ez a szűkebb Kultiplexben akkor is csak ötven embert jelentene.

- Ha a Szemle információs vetítései nem számítanak, akkor nincs-e Magyarországon a Szemlével egyenrangú egyéb megmérettetés?

- CZGY: Az egyik feladat az, amin dolgozhatunk, hogy a Titanic, a Mediawave, a Független Filmszemle a Magyar Filmszemléhez hasonlóan fontos legitimációs bázis legyen a kisjátékfilmek megítélésében.

- Szerintetek milyen módon kell átalakítani a Szemlét ahhoz, hogy a kisfilm megfelelő módon legyen képviselve?

- DGY: Nem szeretem, hogy egy megfoghatatlan, felelősség nélküli szemletanács szervezi a Szemlét, mert így állandóan el lehet kenni, hogy ki a felelős például azért a döntésért, hogy idén csak 16 kisfilm került a mezőnybe. Szemleigazgatót kell kinevezni a Szemle élére, és akkor az ő ízlése meghatározza a szemlét: ő választaná ki a filmeket, ő hívná meg a zsűritagokat, és el lehetne küldeni őt, ha nem tetszik. Volt erre kísérlet 1996-ban, amikor Horváth György volt a Szemle igazgatója.

- KS: Nekem nagyon tetszett az a Szemle, mert volt valami személyessége. De ez a személyesség nagyon megosztotta a szakmát. Tulajdonképpen az a kettősség jelent meg, ami a képzőművészetben bevett dolog: van a kurátor szemléletű és a mustra típusú kiállítás. Hosszú távon a filmben is le fog ez játszódni a folyamat hazánkban: lesz egy személyes ízléseket elképzeléseket tükröző filmfesztivál és egy nagy nemzeti mustra. Szerintem először tegyük a helyére a jelenleg létező mustrát, és ennek első lépéseként azt javaslom, hogy azokat a filmeket, amiben az állam pénze van benne, a Magyar Filmszemlén kötelező legyen bemutatni. Az előzsűri szerepe így technikai felügyeletre zsugorodna.

- LB: Ezzel egy konzervatív szemléletet rögzítenél. Például a Celluloid Műhely, amely jelenleg nem kap egy fillér állami támogatást sem, tökéletesen kimaradna.

- KS: Sajnos nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. A legfontosabb az, hogy a hagyományos állami mustrán tiszta helyzetet teremtsünk, aztán el lehet kezdeni gondolkodni a kurátor szemléletű fesztivál létrehozásában.

- LB: Honnan lesz ez utóbbira pénz, ha már egy Szemlére sem futja?

- KS: A jelenlegi Szemlének az a baja, hogy nincsen arculata. Egy arculattal rendelkező, nemzetközileg is elismert fesztiválra viszont már magánpénzeket is bevonhatnánk.

- CZGY: A mostani Szemlén a kisjátékfilm és a dokumentumfilm sem a sajtót, sem a közönséget, sem a külföldi meghívottakat nem érdekli. Egy lehetséges megoldás ezért a Szemle kettéválasztása volna. A februári szemlén csak nagyjátékfilmek szerepelnének, viszont lenne egy másik szemle a rövidfilm és a dokumentumfilm számára ősszel, amire el tudnánk hívni a sajtót is. Lehet, hogy első évben még döcögne a dolog, de pár év alatt ki tudná nőni magát.

- LB: Ugyanaz történne, mint az OFF-on vagy a Független Filmszemlén: eljönnének a fiatalok, meg az alkotók, de nem kapna komoly nyilvánosságot: sem a szakmát, sem a kritikusokat nem érdekelné.

- CZGY: De itt lenne előzsűri, ami kiszűrné a színvonaltalan munkákat.

- KS: Nem értek egyet a szétválasztással. Szerintem a kisfilmes alkotók, akik nagy erőfeszítéssel létrehoztak valami fontosat, megérdemlik azt, hogy a nagyjátékfilmesekkel együtt szerepelhessenek, ezért szerintem a Szemle jelenlegi rendszerét kellene átalakítani.

- MA: Nem vetem el ezt a Szemle kettéválasztásának ötletét. Most, hogy az utóbbi években komoly kritikusi figyelem fordul felénk, a sajtót is mozgósítani lehetne és szerintem a fiatalokból, de a filmkészítők soraiból is komoly közönség verbuválódna. Egy ideig azonban még ebben a Szemlében kell gondolkodnunk, mert Magyarországon a filmes szakmában minden változás borzasztó lassan zajlik. A jelen pillanatban ezért ezen a Szemlén kellene változtatni. A következőket javaslom:

1. Nevezzenek ki a szemle élére egy felelős igazgatót.
2. A kísérleti-kisfilmek száma nem függhet az adott évi játékfilm- illetve dokumentumfilm terméstől
3. A celluloidra forgatott filmek "alanyi jogon" kerüljenek bemutatásra.
4. Válasszuk szét a kísérleti filmet és a kisjátékfilmet.
5. Az előzsűri tagjaira a kisfilmes világ tegyen javaslatot. A kisjátékfilmeket narratív filmekkel foglalkozó szakemberek ítéljék meg. Például kritikusok, akiket méltatlan módon egyáltalán nem kérnek fel zsűritagként. A kísérleti filmet pedig azzal foglalkozó szakemberek.
6. Legyen külön kisjátékfilmes zsűri, mert az nem méltányos, hogy a nagyjátékfilmes zsűri mellesleg megnéz 15 vagy 25 kisfilmet.
7. A kisfilmes terület delegálhasson tagot a Szemletanácsba, aki képviseli érdekeinket.

- CZGY: Én nagyjából egyetértek, kivéve a kisjátékfilm és a kísérleti film szétválasztását mert szerintem nagyon nehéz megmondani egy filmről, hogy melyik kategóriába tartozik, és azzal sem értek egyet, hogy a celluloidra forgatott filmek alanyi jogon kerüljenek bemutatásra.

- KS: Szerintem is legyen fesztiváligazgató, kapjon arculatot a Szemle. Legyen egyetlen fikciós film kategória, amiben nem számít a hossz: tíz percestől a három órás filmig minden történetmesélő film beleférhetne. A fikciós film előzsűrije válogasson a nagyjátékfilmekből is. Emellett legyen egy – szerintem szerencsétlen módon - kísérleti filmnek nevezett kategória, amibe a különböző médiumokkal operáló munkák kerülnének. Azon is gondolkodhatunk, hogy esetleg nyisson a Szemle külföld felé. De már az is nagy eredmény volna, ha a kisjátékfilmeket nem blokkokban vetítenék, hanem minden nagyfilm előtt lemenne egy kisfilm, akkor mindjárt 33 kisfilm férne be a Szemlére. Ha lenne egy olyan kikötés, hogy nem lehet a kisjátékfilm húsz percnél hosszabb, akkor legalább a fiatal filmeseknek nem lenne az a kényszerképzete hogy első nekifutásra „hosszú”, 40 perces filmet kell letenni kisfilmnyi sztoriból, akár a producer akarata ellenére is.

- DGY: Szimpatikus dolog, hogy minél többféle filmkészítési mód jelenjen meg a szemlén, de erre egyszerűen nincs mód. Ma már közös filmeket csinálnak a gyerekek az interneten, amit szintén jó lenne valahol bemutatni, de nem biztos, hogy a szemle alkalmas rá.

- CZGY: A nagyjátékfilmesek nem támogatnák az egyetlen fikciós kategória létrehozását.

- Miért kapna a celluloidra forgatott film ilyen kiváltságos szerepet? Milyen egyéb kiválasztási mechanizmus működhet?

- MA: Aki celluloidra akar forgatni, az profi filmrendező akar lenni. Nekem legalábbis professzionális elvárásaim vannak vele szemben. A nagyjátékfilm ificsapata ezekből a fiatal filmesekből áll.

- CZGY: Ezt azzal a megszorítással elfogadom, hogy jelenleg így van, de nem ez a jövő. Azzal, hogy a digitális videóról felnagyított Táncos a sötétben Cannes-ban nagydíjat kapott, legitimálódott az elektronika is, és hiszek abban, hogy a felnagyítási eljárás javulásával helyet kap a celluloid mellett. Felvetődik viszont a kérdés, hogy ami celluloidra forgott, de Betán vetíthető, az minek számít?

- KS: Ezért jó, hogy többen foglalkozunk producerek, stúdiók kisfilmekkel, mert mindenki másra helyezi a hangsúlyt. A BBS-nek most elemi érdeke, hogy visszataláljon eredeti funkciójához, hogy a főiskolásokat visszacsalogassa a stúdióba. Én nagyon örülök, hogy jelenleg egész főiskolás évfolyamok járnak be a BBS-be. A fiatal főiskolás generációt azzal lehet motiválni, hogy fegyelmezett munkát végezzen, hogy celluloidra forgathat. A BBS többek között arra való, hogy itt a jövő professzionális filmesei megtanulhatják, gyakorolhatják a filmkészítés bonyolult és nagy fegyelmet igénylő technológiai folyamatát. Mégsem értek egyet Andrással, mert ha a celluloidra forgatott filmek automatikusan bejutnának, akkor mindenki olcsó, lejárt nyersanyagokra vadászva készítene műveket szabados sematikus modorban, ami a minőség rovására menne.

- LB: Két lehetőséget látok a kiválasztásra. Az egyik az, hogy maguk a kisjátékfilmes műhelyek döntsék el, mely filmekkel akarnak bemutatkozni a Szemlén a nekik kijelölt egy-másfél órányi időben.

- CZGY: Én személy szerint nem szeretnék a MAFSZ-os filmek közt válogatni.

- LB: A másik lehetőség az, hogy nem 15, hanem legalább 25 kisjátékfilmet kell a Szemlén bemutatni, ami valós keresztmetszetet ad a kisfilm helyzetéről. Az előzsűrit és a zsűrit olyan kritikusokból, esztétákból kellene összeállítani, akik képben vannak a kisjátékfilmmel kapcsolatban.

- CZGY: Nagyon könnyű adminisztratív eszközökkel leverni ezeket a kvótákat. Azt mondják, hogy nincs hely, nincs vetítési idő.

- Miért nem lehet zsűrizni a nagyfilmeket is? Egy nagyjátékfilm vetítési ideje alatt lemehetne három-négy kicsi. Ha kidobnának egy-két alacsony színvonalú nagyfilmet, akkor mindjárt volna hely 25 kisfilmre.

- CZGY: Amíg összesen harminc nagyjátékfilm készül egy évben Magyarországon, addig nem lesz előzsűri, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy lecsökkenjen a filmek száma. Eközben informális módon mégiscsak kitúrják a technikailag nem megfelelő színvonalú alkotásokat. Az viszont röhejes, hogy ha van egy 60 perces filmed, amit kizsűriznek, és te hozzáragasztasz 12 percet, akkor már nagyjátékfilmként lemehet a Szemlén.

- KS: Nem titok, hogy a BBS csinált ilyet. Amikor a legnagyobb volt a nyomorunk, akkor rőfre készítettünk filmet, hogy ott legyünk a szemlén. Azt kellene megértenie mindenkinek, hogy legalább akkora munka megcsinálni három darab harminc perces filmet, mint egy nagyjátékfilmet. Olyan, mintha három különböző rendezővel kellene végigcsinálnod a filmet, ráadásul sokkal kevesebb pénzből.