Kőrösi Zoltán: Különös ellentmondása a városunknak, hogy joggal büszke a kultúrájára, még sincsen megfelelő helyszín egy olyan nagyszabású rendezvényre, mint egy filmszemle. A világban is van arra gyakorlat, hogy egy fesztiválközpont mellett a fesztivál rendezvényei belakják a várost, itt is alighanem ez lehet a megoldás. Ha az ember egy szemlevárosban jár, akár magyar vidéken, akár külföldön, akkor tapasztalja, hogy milyen jó, hogy a városban látszik, hogy ott szemle van. Határozott célunk, hogy Budapest ne csak helyszíne, hanem otthona legyen a szemlének. Nem mellékes, hogy a magyar film tradícióihoz és remélhető jövőjéhez nem tűnik szerencsésnek egy pláza, mint környezet. Mindezek alapján jutottunk arra, hogy valószínűleg lesz egy fesztiválközpont, emellett szeretnénk bekapcsolni Budapest több tradicionális, építészetében is érdekes moziját a vetítésekbe - lehetőleg minél nagyobb számban. Amikor az art-mozi hálózat és a magyar filmek terjesztése nagy nehézségekkel küzd, több, mint gesztusértékű az ő bevonásuk a szemlébe. Eddig ideális fesztiválközpontnak látszott a CET, de most már óvatosabban fogalmazok, mert nem látszik teljesen garantáltnak, hogy az épület készen áll arra az időpontra és olyan mértékben, ahogy az egy Filmszemlétől elvárható. Szeretnénk elérni, hogy az eddigi 40-50 ezer néző helyett radikálisan megnövekedjen a Filmszemlére látogatók száma.
filmhu: Igen, ezt mindenki szeretné, ahhoz viszont le kell ültetni ezt a sok embert: a 40. Magyar Filmszemle azért tudott nézőcsúcsot dönteni, mert a MOM kilenc, csurig lévő moziterme mellett a Budapesti Kongresszusi Központban le tudtak ülteni 1300 embert minden előadáson. Hogyan tudnák ezt a CET és a körúti mozik együtt kiváltani?
Kőrösi Zoltán: Az ellentmondást ott érzed, hogy a magyar filmszakma és a magyar kulturális elit megszokta és szereti, hogy elmegy a Filmszemlére. Tegyük hozzá, hogy ennek a kulturális elitnek az igen nagy része meghívottként érkezett a Filmszemlére, ami egyrészt jó, másrészt a korlátozott férőhelyek miatt azt is jelenti, hogy az ún. mezei néző nagyon nehezen jut jegyekhez. Nem azt gondolom, hogy csökkenteni kell a kulturális elit vagy a szakma jelenlétét, hanem hogy az a cél, hogy növeljük a közönség jegyhez jutásának esélyét. Ez pedig egyetlen egy módon lehetséges, hogy több mozira terjesztjük ki a Filmszemlét. Egyáltalán nem mellékesen felmerült az a lehetőség is, hogy eddigi gyakorlattól eltérően vidéken is vetítenék a Filmszemle filmjeit
filmhu: Ez eddig is bevett gyakorlat volt, hogy öt vidéki városban vetítették a Filmszemle filmjeit, nyilván nem mindet, hiszen általában egy kópia áll rendelkezésre egy frissen elkészült filmből, ami eléggé behatárolja a lehetőségeket.
Kőrösi Zoltán: Természetesen vannak logisztikai kérdések, hiszen a mozik számának növekedése erre is befolyással lesz. Ezek olyan feladatok, amelyek nem kis részben pénzfüggőek, és azon dolgozunk jelen pillanatban, hogy ezekre legyenek források. Mindenképpen el kell indulni ezen az úton. A rendelkezésünkre álló, nem túl hosszú idő alatt, egy ilyen gazdasági környezetben, biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem fog sikerülni minden egyes elképzelésünket már 2011-ben megvalósítani. De azt nagyon fontosnak tartom, hogy látszódjanak az irányok. Látszódjon a megnyitó ünnepségen, a külsőségeken, a pénzdíj nagyságán, és a nézőszám növekedésén. Utóbbinál szintén fontos szempont, hogy a köztelevízió hogyan és milyen módon kapcsolódik a filmszemléhez. Ne csak tudósítson a televízió az eseményről, hanem adott esetben komolyabb filmsugárzásban is vegyen részt.
filmhu: Megnéztem, hogy mi az a 15 film, ami várhatóan részt vesz majd a Filmszemlén - kizárt dolognak tartom, hogy ezek az alkotók a nemzetközi fesztiválszereplésüket vagy anyagi bevételeiket kockáztatva élnek azzal a lehetőséggel, hogy a Filmszemle alatt főműsoridőben vetíti majd őket a köztelevízió.
Kőrösi Zoltán: A Filmszemlén nemcsak játékfilmek vannak, én például nagyon boldog lennék, ha a Filmszemle ideje alatt a Magyar Televízió aktuális dokumentumfilmeket, kisjátékfilmeket, animációkat sugározna.
filmhu: Animációkat? A legutóbbi szemleelnök, Novák Emil azt nyilatkozta, hogy az animációs szakma kérése miatt nem vesz részt ez a műfaj a Filmszemlén.
Kőrösi Zoltán: A magyar animációs társadalom két táborra oszlik, legalábbis velem ezt közölték a magyar animációsok. Az egyik tábor nagyon határozottan egy külön szemlét szeretne Kecskeméten, a másik tábor pedig elismerve ennek előnyeit, látja annak a hátrányait is, hogy a magyar Filmszemlén nem vesz részt a magyar animáció, és ők igenis ambicionálnák az itteni jelenlétet is. Én személy szerint a közönség érdekeit tartom a legfontosabbnak, és szeretném, ha animációs filmek a magyar Filmszemlén is megjelennének.
filmhu: Szeretnétek visszavezetni a nemzetközi zsűri intézményét is, amire már volt példa a Magyar Filmszemle történetében, és sokakban ellenérzést szült, hogy a magyar filmkultúrát nem ismerő emberek hoznak döntéseket.
Kőrösi Zoltán: A Magyar Filmszemle negyvenéves történettel bír, így aztán nem tudunk olyat mondani, amivel kapcsolatban ne merült volna fel egy ötlet és annak a kontrája is. Volt már nemzetközi zsűri is és színmagyar zsűri is. Az MMKA Kuratóriuma úgy gondolja, hogy a magyar film jelenlegi állapotának jót tenne egy nemzetközi zsűri jelenléte és a jövőt is ebbe az irányba kell elképzelni. A magyar film presztízsének, és az egyes magyar filmek megítélésének csak jót tehet, ha tekintélyes, filmes nemzetközi zsűri dönt róla.
filmhu: A Filmszemlét szeretnétek egy nemzetközi, budapesti székhelyű fesztivállá fejleszteni: a 2011-es szemlén is lesz már Panoráma szekció?
Kőrösi Zoltán: Nagyon könnyű kijelenteni, hogy egy városnak szüksége van egy tekintélyes filmfesziválra, de rendkívül nehéz a telített nemzetközi piacon egyáltalán jó időt találni. A bevezetés is sokéves, hosszú munka kérdése. Rengeteg mindennel összefügg, országimázzsal, városmarketinggel, az adott filmkultúra állapotával, és akkor pénzről még nem is beszéltünk. Nehéz azt mondani, hogy nincs szükség nemzetközi nyitásra. Nem is normális egyébként, hogy tapasztaljuk, hogy egy magyar film nemzetközi koprodukció nélkül már nem is hozható létre, de a bemutatkozást elzárnánk, és egy belső mustrává tennénk - ez a kettő furcsa ellentmondásban van. A munkát el kell kezdeni. most egy kicsi lépést tudunk tenni, remélem jövőre nagyobbat, aztán még nagyobbat.
filmhu: A tervezett koncepció: a régió filmeseinek bemutatása érintkezni látszik a CinePécs profiljával, a rangos nemzetközi fesztivál igényével a Titanicot fejlesztették eddig, mi lesz ezekkel a rendezvényekkel, ha megszületik a Budapesti Filmfesztivál?
Kőrösi Zoltán: Sok nemzetközi fesztivál van Magyarországon, a régióban meg még több. Ezek magánkézben lévő kezdeményezések, amelyek adott esetben részesülnek vagy nem részesülnek többek között az MMKA támogatásából, hiszen a magyar filmkultúrával is összefüggnek. Magyar Filmszemle vagy Magyar Filmfesztivál vagy Budapesti Filmfesztivál, akármi is lesz a neve, mindenképpen meg kell hogy tartsa a magyar filmek dominanciáját. Ez felelősség kérdése: a közpénzek felhasználásnak része az a felelősség is, hogy megmutatkozzanak a közpénzből keletkezett alkotások a közpénz adói, a magyar állampolgárok előtt. De mint mindennek, a közvetlen verseny a magyar filmnek is csak jót tehet. Ha csak annyit el tudunk érni, hogy a magyar filmek éves mustrája ki tud egészülni olyan alkotók, munkák bemutatásával, amely érintkeznek a magyar filmekkel, akkor már biztos, hogy nagyon jól jár ezzel a magyar moziba járó nézőközönség és a magyar filmszakma is.
filmhu: Nem vitatom a budapesti filmfesztivál ötletének létjogosultságát, az időpontját azonban igen: a saját példámból kiindulva, nem vagyok biztos benne, hogy a Filmszemle idején érdekelni tudna bármilyen nemzetközi film, amikor a saját filmkultúrám ősbemutatója van éppen.
Kőrösi Zoltán: A magyar film nagy tradíciójú és biztató jövőjű művészeti ág, remélem, hogy a környező országok filmkultúrájának vonzó lehetőség lesz, bemutassák magukat a budapesti filmfesztiválon. Hogy ez fogja-e érdekelni a magyar nézőket a Filmszemle ideje alatt? Minden szokástörés bizonytalansággal jár. De nagyon megérett az idő, hogy bizonyos paradigmákkal felhagyjunk, ideje bizonyos megszokásokon túllépni. Lehet, hogy az első években kevesebben nézik meg ezeket a nemzetközi területről érkező filmeket, de az is lehet, hogy pár év múlva annak lesz tanulsága, ha azokat nézik majd. Ezek hosszú távú tervek, és a tanulságokat sem szabad ennél hamarabb levonni.
filmhu: Ezt a párhuzamos programot ki válogatja majd? Lesz szemleelnök, szemleigazgató?
Kőrösi Zoltán: Most alakulnak a fesztiválszervezéshez szükséges struktúrák, a függési pontok sincsenek kijelölve. Jelen pillanatban látni kell, hogy a Magyar Filmszemle szervezésének sem a szervezeti, sem a pénzügyi háttere nem egyértelmű. A Magyar Filmszemle kizárólagos támogatója eddig az MMKA volt, viszont az MMKA nem tulajdonosa a Filmszemlének, csak támogatója. Szerintem mindazt, ami a szakma tudása volt, meg kell tartani, de erre egy üzleti működésű, külsős szerkezetet is rá kell rakni.
filmhu: Ez a gyakorlatban mit jelent, ki lesz a szemle főszervezője, lebonyolítója?
Kőrösi Zoltán: A Filmművészszövetség fontos szereplője a Filmszemle eszméjének és gondolatának, de nem ők, hanem különböző alvállalkozók szervezik és rendezik a Filmszemlét évek óta. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ő közreműködésükre most is szükség van, nem is nélkülözhetőek, de az új törekvéseket végrehajtandó, más szereplők bekapcsolására is szükség van. Nem utolsó sorban profi rendezvényszervezőkre. Ezek plusz pénzt is igényelnek, amire egyébként az MMKA-nak nincsen kerete. Voltak olyan kurátor társaim, akik azt mondták, hogy meg kellene fontolni, hogy ne is legyen Filmszemle, mert az ezzel kapcsolatos költségek nem állnak rendelkezésre. Végül a Filmszemle mellett tettük le a voksunkat, egyrészt a fentebb emlegetett felelősség miatt, másrészt úgy gondoltuk, hogy az egyébként is nagyon nehéz helyzetben lévő szakmára sokkal rosszabb hatással lenne a Filmszemle elmaradása, mint egy esetlegesen változásban levő, jövő felé mutató Filmszemle. A változást hangsúlyozzuk és a jövő felé mutatunk: úgy kell felépítenünk a szemlét, hogy az alapösszeg, amit az MMKA pályázati úton biztosítani tud, fedezze az alapműködést, és minden, ami erre rárakódik, az a szponzorpénzek segítségével jöjjön létre. Biztató tárgyalásokat folytatunk szponzorokkal, lehetséges partnerekkel.
filmhu: Említetted, hogy az MMKA nem tulajdonosa a Filmszemlének, mégis hosszú percek óta a megreformálásáról beszélünk. Ez ha idén nem is, de a jövőben változni fog?
Kőrösi Zoltán: Én azt tartanám hasznosnak, ha egy olyan szervezeti tulajdonos jönne létre, amiben az MMKA mellett részt vesz a főváros és a kormányzati akarat is.
filmhu: Visszatérve a szemleigazgatóra és a szemleelnökre - kikben gondolkodtok?
Kőrösi Zoltán: A reprezentatív szemleelnök kapcsán több személy neve is felmerült, olyasvalakit szeretnénk találni, aki jó értelemben magát a magyar filmet testesítené meg, tulajdonképpen az ő arca lenne a Magyar Filmszemle kifejezője. Ugyanígy vannak ötleteink a nemzetközi zsűrivel kapcsolatban is. Sajnos, Andrzej Wajda egészségügyi állapota nem teszi lehetővé, hogy eljöjjön, Krzysztof Zanussi és Jiri Menzel pedig Pécsett vállalt kötelezettséget. Ami az igazgatót jelenti, klasszikus értelemben az igazgató nemcsak szervező, hanem sok tekintetben a válogatásra is hatással van, ilyen típusú szemleigazgató a Magyar Filmszemlén nem lesz. A válogatás másként zajlik, a Filmművészszövetség és a filmszakma tradícióit az előzsűrizésben, a kategóriák felállítását illetően nem szeretnénk elvonni, ez az ő feladatuk, és ez így helyes.
filmhu: Sok helyen kritizálták az elegancia hiányát a Filmszemlén, hogy Hajdu Szabolcs a fődíjat melegítőfelsőben vette át. Ti pedig hangsúlyozzátok, hogy szeretnétek megadni a rangját a fesztiválnak eleganciában is, ám a 2011-es még átmeneti év lesz, tehát a meghívóra rá lesz írva, hogy black tie, de azért ha valaki sportcipőben jön, azért még beengedik?
Kőrösi Zoltán: Az öltözéket az elmúlt Filmszemle után nem én kritizáltam, hiszen nem is voltam abban a helyzetben. A sajtó és a közvélemény viszont szóvá tette, hiszen egy televíziós közvetítés esetén a megemeltség, az ünnepélyesség egyik attribútuma a megfelelő öltözködés. A fesztiválnyitók és zárók olyan események, ahol dress code-ok vannak, nemcsak a vörös szőnyegek, meg a lámpák villognak. Valamilyen módon itt is meg kell szabni ezt a határt, természetesen ésszerűen ahhoz képest, hogy egy nem igazán fényes anyagi helyzetű filmszakma ünnepéről beszélünk. Cél, hogy a szemlenyitó és a szemlezáró ünnepélyes külsőségek között kerüljön megrendezésre. Remélem, ha olyan meghívót kap a fődíjas, amiben jelezve van, hogy elegánsan kell öltözni, akkor megadja a módját.
filmhu: Miskolcon úgy fogalmaztál: a szemlének van mit tanulnia a Cinefesttől. Mire gondoltál?
Kőrösi Zoltán: Az elmúlt években az a fura helyzet állt elő, hogy miközben a Magyar Filmszemle enyhén szólva tradicionális maradt, addig két-három olyan fesztivál kinőtte magát Magyarországon, amelyek a jó értelemben vett fesztiváljelleget tudják hozni, fesztiváléletet teremtenek a városukban. A két legerősebb a pécsi és a miskolci: ezek a fesztiválok sokkal előrébb tartanak rendezvényesztétikai szempontból, mint a Magyar Filmszemle, és egyáltalán nem szégyen tanulni tőlük. Például érdemes megnézni, hogy két főállású ember szervezte meg a tíznapos miskolci fesztivált, hogy a szponzor állandóan, mégsem tolakodóan volt jelen, hogy a díjátadó milyen zökkenőmentesen folyt le, hogy a társprogramokat illetően minden a helyén volt, hogy minden a közönséget szolgálta - és mindezt olyan költségvetésből, ami nem éri el a Filmszemle költségvetésének egyharmadát.
filmhu: Még egy állandóan visszatérő, sokat kritizált része a szemlének a jegyvásárlás. Legyenek ingyenes jegyek, legyenek fizetős jegyek, legyen online elővétel, legyen helyszíni sorbaállás, ti milyen állásponton vagytok ebből a szempontból?
Kőrösi Zoltán: Vannak megszívlelendő külföldi példák, például Cannes-i gyakorlat: a szakmai jegyek igénylése lehet ingyenes, de járjon nagyon komoly retorzióval, ha valaki visszaél ezzel a lehetőséggel és nem használja ki az ingyenes szakmai jegyét, mások elől véve el a helyet… Ugyanakkor a jegyárról való gondolkodás nem lehet független a szolgáltatásról való gondolkodástól: ha egy jó hangulatú, a közönséget kiszolgáló szemlét tudunk létrehozni, akkor fontos lesz az odavaló bejutás.
filmhu: Jelenleg is zajlik az MMKA átalakítása, a közalapítványi forma megszüntetése, mit jelent ez a gyakorlatban?
Kőrösi Zoltán: A parlament által 2010. nyarán elfogadott salátatörvény kimondta, hogy a közalapítványok és állami alapítványok átalakításával kapcsolatban lépni kell. Augusztus 30-i határidővel az MMKA beadta az adathalmazt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba (KIIM), a hozzánk eljutott tájékoztatás szerint szeptember 30-ig tart az a jogi típusú átvilágítás, aminek a végén megfogalmazódik egy javaslat. Ez nem az MMKA-ról szól, hanem a közalapítványi formáról, mint gazdasági társaságról. Közgazdászok a közalapítványi formát nem szeretik, mert sem a felelős gazdálkodásnak, sem a szakszerű irányításnak nem igazán kedvez a kuratóriumi rendszer. Valljuk meg, az MMKA elmúlt működése nem is cáfolta ezt meg. Már 2006-ban is született ezzel kapcsolatban egy törvény, de annak hatálya alól az MMKA a Filmtörvény miatt mentesülni tudott. Most várhatóan egy olyan döntés fog megfogalmazódni a KIIM részéről, hogy a közalapítványi forma helyett szülessen egy másik gazdasági forma.
filmhu: Kresz László, az MMKA gazdasági igazgatója az Indexen megjelent interjúban már konkrétan állami tulajdonú társaság vagy nonprofit kft szerepel lehetőségként.
Kőrösi Zoltán: Ez egy gazdasági társasági átalakítás, aminek a megszabott feladatokat illetően semmiféle relevanciája nincsen. Sőt, a parlamenti határozat kimondja, hogy a létrejövő gazdasági társaságok teljes körű jogutódjai lesznek a közalapítványoknak. A mi esetünkben azt jelenti, hogy ha az a javaslat születne, hogy a magyar filmalap ne Közalapítvány legyen, hanem nonprofit kft, akkor az hatással volna a tulajdonlási arányokra, a döntési szerkezetre, személyi kérdésekre, de nem járhat hatással a jelenlegi törvényi keret szerint az ellátandó feladatkörre. Így egy esetleges átalakulásban semmi tragédiát nem látok, sőt még azt sem gondolom, hogy egy rossz fordulat volna. A kérdés igazából a létrejövő szervezet szervezeti és működési szabályzata és alapító okirata lesz. Ha az új szervezetben gyorsabb és számon kérhetőbb döntések születhetnek majd, erősebb produceri szemlélet jöhet létre, az nem feltétlenül hátrányos. Ha azt nézzük, hogy a szakma részvétele valóban háttérbe szorítható egy ilyen szervezetben, ezt valóban lehet tekinteni veszélynek. Nagyon kell majd figyelni, hogy a magyar közönség, a magyar szakma és a magyar filmkultúra érdekei ne csorbuljanak.
filmhu: Szerződéskötési és kifizetési moratóriumot hirdettetek, közben az MMKA gazdasági igazgatója az Indexen már úgy fogalmazott, ha nem lesz feloldás, nem lesz semmi "ha ekkora marad a zárolás, se animációsfilmre, se dokumentumfilmre, se ismeretterjesztőre, se filmes újságra nem lesz támogatás a jövő évi keretfelosztásig."
Kőrösi Zoltán: A KIIM az általa folytatott audit idejére felszólította az MMKA-t hogy ne kössön új szerződéseket és ne vállaljon új kötelezettségeket. Ezzel párhuzamosan a Kuratórium anyagi megfontolásokból, szeptember 30-i határidővel szerződéskötési és kifizetési moratóriumot hirdetett, ugyanis nincs pénz, amit kifizethetnénk - így a szerződésben foglalt, jogszerű kötelezettségeinket sem tudjuk kifizetni. Bízunk abban, hogy a másfélmilliárdos zárolásból valami visszajöhet az alapítványhoz. Azt nem mondom, hogy mindig ugyanakkora lelkesedéssel bízunk.
filmhu: Most éppen mekkora a lelkesedésed?
Kőrösi Zoltán: Éppen tegnap hangzott el egy határozott ígéret ezzel kapcsolatban. Segélykérő levelet írtunk a miniszter úrnak, a parlamenti államtitkár és a kulturális államtitkár úrnak, a közigazgatási államtitkár úrnak. Leírtuk tételesen, hogy milyen kamatterheket kell fizetnünk hónapról hónapra, leírtuk, hogy ez mekkora összeget jelent, hogy ezek nem fizetése milyen következményekkel járhat. Ezzel kapcsolatban kaptam azt a tájékoztatást, hogy a Minisztérium a Kormánytartalékból fogja kérelmezni ennek az összegnek az esetleges kifizethetőségét. Látom, hogy Minisztérium vezetése érti a nehéz helyzetünket, de ők sincsenek könnyű helyzetben.
filmhu: Ez az esetleges feloldás szerinted megszünteti azt a felpaprikázott légkört, amely nyílt levelekben, forgalmazói tüntetésekben, inkasszóról szóló folyosói pletykákban ölt testet?
Kőrösi Zoltán: A filmesek rossz hangulatát egyetlen egy fajta gyógyszer tudná gyógyítani. Nem hibáztatom őket, mert alkotóként pontosan tudom, hogy milyen az, amikor az ember nem tud azzal foglalkozni, ami számára az élete értelme. De nem tagadom, kicsi furcsállva látom, hogy néhány filmessel a rossz kedvük milyen gyorsan elfeledtette az elmúlt évek történéseit, az okokat, amiért most pénzhiány van. Ha az a több, mint 500 millió forint, amit a kamatokra kell kifizetnie a Közalapítványnak, most rendelkezésre állna, nem lennénk ilyen nehéz helyzetben.
filmhu: Most állítják össze a jövő évi költségvetést, nyilvánosságra kerültek az MMK eddigi működéséről szóló átvilágítások eredményei. Tudja-e képviselni a vezetés a magyar filmszakma érdekeit a kulturális tárcánál?
Kőrösi Zoltán: Nehéz felépíteni azt a struktúrát, ami egyszerre viszonyul az elmúlt évek túlköltéséhez, viszonyul a konszolidációs szükséglethez és a szakmai feladatokhoz. Nem elég azt mondani, hogy 2011-ben ennyi és ennyi milliárd áll a magyar film rendelkezésére, mert az adósságcsapdából ki kell mászni, különben felemészti az egész magyar filmtámogatást. Ehhez járul, hogy az elmúlt években az a tévképzet alakult ki a magyar társadalomban, beleértve a döntéshozókat is, hogy a filmfinanszírozásra adott pénz sok és hogy a játékfilmgyártásra megy el. Szögezzük le: ez a pénz nem sok, nemzetközi, de hazai viszonylatban is kevésnek mondható, valamint csak egy részét képezi a játékfilmek támogatása. Rengeteg a feladat. A legsúlyosabb probléma véleményem szerint nem is a gyártás, hanem a terjesztés. Sajnos, erről a nyilvánosság előtt sokkal kevesebb szó esik. Magyarországon összeomlott a filmterjesztés, és ha nem történik sürgősen javulás, akkor ott sokkal nehezebben jóvátehető problémák lépnek fel - nem lesz se mozi, se film, se forgalmazó és akkor a magyar filmnek nem marad helye, ahol találkozhat a közönségével.
A jövő évi szerkezet úgy hozható létre, hogy ésszerű kompromisszumot kell találni a gazdasági krízishelyzet, a zárolások és lehetőségek között. Tartok tőle, hogy nincsen realitása annak, hogy akkora keretösszeg kerüljön az Alapítványhoz, hogy egyszerre lehessen konszolidálni és a magyar filmkultúrát is fenntartani. A konszolidációra más forrásokat kell találni, ennek az összegnek a forrása még nem látható. Lehet az a megoldás, hogy a vállalati gazdálkodásunkat alakítjuk át radikálisan, lehet, hogy más megoldáshoz kell fordulnunk. Egy biztos: a rendelkezésünkre álló összeg felosztásakor akkor gondolkodunk felelősen, ha növeljük a kisműfajok és a terjesztés támogatását. Ez soha nem is volt más felelőssége, csakis a kuratóriumé. Én személy szerint ezek szerint ezek mellett fogok kardoskodni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a játékfilmet támogatását akarnám csökkenteni, de látni kell, hogy az eddigi aránytalanságokon javítanunk muszáj.
