A Korda Sándor által 1916-ban alapított filmgyárban 1918-ban épült meg a 3-4-es műterem Padányi Gulyás Jenő tervei alapján. Nem sokkal az átadás után megkezdődött a magyar némafilmek, és később már a Hunnia filmstúdióban a hangosfilmek gyártása. A II. Világháború okozta kényszerű szünetet követően a nagyvenes évek második felében ismét folytotódott a filmgyártás Magyarországon. A 60-as évekre az egyéb telephelyekkel kibővült, 1964. január 1-jétől Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM) néven működő filmstúdió közel 2500 dolgozóval Európa harmadik legnagyobb filmstúdiója volt. Az akkori Lumumba utcai, ma Rónai utcai telep I-II-es, illetve III-IV-es műtermeiben forgott a magyar játék- és televíziós filmgyártás alkotásainak nagy része, körülbelül 77 játékfilm, 15 tévéfilm és 23 külföldi produkció forgott 2010-ig a stúdióban. (Olvasd el cikkünket a fóti Huszárik műterem 2009-es felújítása utáni megnyitójáról!)
A 2013-ban Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zrt. tulajdonába került a MAFILM stúdió is, Zákonyi S. Tamás igazgató pedig a felújítások egyik első pontjaként vágott bele a Rónai utcai telep 800 négyzetméteres műtermének felújításába. A munkálatok 2013 nyarán kezdődtek el, az átadóra pedig idén január 30-án került sor. (Olvasd el ősszel készült cikkünket a MAFILM további terveiről!)
Andy Vajna megnyit (fotó: Balla Dávid)
Az elmúlt hónapokban összesen több mint 52 millió forintot költött a MAFILM a stúdióra. Egyebek mellett teljesen új elektromos betáp, illetve világításrendszer épült, megújult a padlózat, új és felújított nyílászárók kerültek az épületre, elkészült a homlokzati hőszigetelés. Új fekete horizontfüggöny, 441 négyzetméteres festett padló és végtelenített háttérrel rendelkező greenbox került beépítésre. (Nézd meg a műterem alaprajzát!)
A megnyitón először Andy Vajna kormánybiztos beszélt arról, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap számára fontos, hogy korszerűvé tegyék a MAFILM stúdiót, majd hozzátette, hogy ez a műterem számára is különleges hely, hiszen A miniszter félrelép és az Evita című filmek egyes jeleneteit is itt forgatták.
A közönség (fotó: Balla Dávid)
Szacsvay László a Tér és Forma 1937-es számából olvasott fel egy cikket a műterem építészeti sajátosságairól (olvasd el te is a cikket!). Zákonyi S. Tamás megnyitó beszédjében elmondta, hogy sokkoló a szám, hogy hány film készült e falak között. “Sokan úgy gondolják, hogy ez a műterem mára már egy múzeum. Mi erre szeretnénk rácáfolni” - zárta gondolatait. Majd leleplezték az épület falán felállított emléktábált.
Zákonyi S. Tamás megnyit (fotó: Balla Dávid)
Neves filmművészek is megjelentek az eseményem, őket kérdeztük a műteremmel kapcsolatos emlékeikről.
Makk Károly (rendező)
Júliusban lesz hetven éve, hogy először betettem a lábamat a filmgyárba. Gyakornoknak, samesznak jelentkeztem egy készülő nagyjátékfilmbe, a Második magyar kívánság hangversenybe. Ennek a 3-as, 4-es műteremnek mindkét ajtaja nyitva volt, az udvaron pedig a gyártásvezető várt rám fehér rövidnadrágban. Azt mondtam én ennek a műteremnek, hogy “Jó napot kívánok” és vártam hogy köszönjön vissza. Azt hiszem, azóta már a sok munka által köszönő viszonyba kerültünk egymással.
Életem első dolgozatához, az Úttörő című (betiltott) filmhez is itt készítettük az első próbafelvételeket, amelyhez az udvaron sok-sok 10 és 16 év közötti fiatal gyerek várakozott. Koza Dezső a kapuban szelektálta a jelentkezőket, és akit első látásra nem talált jónak, azt már be sem engedte a válogatásra. Így történt, hogy a még diák Törőcsik Mari végül nem jutott be elém, aki ezt a történetet gyakran fel is emlegeti nekem.
Itt forgattam a Macskajátékot, egy részét az Elveszett paradicsomnak, Az utolsóelötti ember egyes részeit. Mi itt és a pasaréti kis filmgyárban nőttünk föl. Ha nem is forgattunk, akkor is itt töltöttük a napjainkat, ez életforma volt. Családias, otthonos és kreatív légkör lengte be az egész filmgyárat. Itt olyan munkakedv, olyan energia, olyan segítőkészség volt mindenkiben, ami tényleg csak ott alakulhat ki, ahol az emberek megismerik egymást.
Makk Károly: "Júliusban lesz hetven éve, hogy először betettem a lábamat a filmgyárba." (fotó: Balla Dávid)
Haumann Péter (színész)
Közel 100 éves a Róna utcai telep. Hihetetlen történeteket lehetett hallani az udvaron ücsörgő színészekről, Kiss Ferencről, Csortos Gyuláról, Karády Katalinról. Itt hatalmas nyüzsgés volt mindig, hunyorogtak a nagy színészek a napfényben, dumáltak és átkiabáltak egymásnak. Remélem, most hogy rendbe hozták ezt a stúdiót, megint hasonló helyzeteket lehet majd megélni, és megint működő filmgyártás lesz.
Haumann Péter: "hunyorogtak a nagy színészek a napfényben, dumáltak és átkiabáltak egymásnak" (fotó: Balla Dávid)
Szabó Gábor (operatőr)
Mivel édesapám operatőr volt, már csecsemő koromban jártam itt. Sokat játszottam a Róna utacában, szerettem az épület hosszú folyosóit, a vetítőt, imádtam a sötét kamrákat, ahol a film nyersanyagokat töltötték be a kamerákba. Varázslatos világ volt.
Amikor érettségi után a filmgyárba kerültem gyakornoknak, éppen ebben a műteremben forgatták az Utazás a koponyám körül című Karinthy-adaptációt, amelynek Illés György volt az operatőre. Az volt az első forgatás, amelyen már dolgozó emberként vettem részt.
Nagyon szerettem, hogy itt igazi filmes élet alakult ki, filmes családdá váltunk. Mindenki, akinek volt valamilyen köze a mozgóképhez, megtalálható volt a Róna utcában. Ha valaki éppen nem forgatott, akkor is ide jött be ebédenli, vagy csak beugrott a Latinovits Kávéhézba beszélgetni. Ezért nem fordulhatott elő az, ami ma már sajnos gyakori, hogy például egy sminkes nem ismer egy másik sminkest, mert mindegyikük ide járt be dolgozni. Így egymástól is sokat tudtunk tanulni. Ez az, amit ma nagy hiányolok.
Szabó Gábor: "Varázslatos világ volt." (fotó: Balla Dávid)
Piros Ildikó (színésznő)
Legelőször 1964-ben jártam itt, amikor édesanyám Kecskemétről felcibált Pestre, Ranódi Aranysárkányának szereplőválogatására. Több mint 3000 gyerek sorakozott az udvaron, és olyan szép volt a mamám, hogy engem rögtön meghallgattak. Ekkor kerültem szembe Bacsóval, Várkonyival és a többi nagy filmessel. Nagyon nagy dolog volt, hogy velem próbafelvételt csináltak. Ennek az élménynek a hatására lettem színész. Valójában édesanyám szerette volna, hogy színésznő legyek, én magyar tanárnak készültem.
Később ez a hely számomra természetes közeg lett. Engem mindig a filmezés érdekelt jobban, de amikor a pályám jól indult a Madáchban, inkább a színház felé vezetett az utam. De nem panaszkodom, így is 106 film van a hátam mögött.
Piros Ildikó: "Engem mindig a filmezés érdekelt jobban." (fotó: Balla Dávid)
Szacsvay László (színész)
Kisgyerek koromban a közelben, az Amerikai úton laktunk. Amikor megkaptam az első biciklimet (amelyet egy lottó 3 találatossal szeretem), mindennap elkerekeztem ide. Ide jártam színészt nézni, hiszen a kerítésen be lehetett lesni az udvarra, ahol fantasztikus élet volt. Mindenki kosztümben mászkált. Láttam Páger Antalt, Tolnay Klárit, Darvas Ivánt és az összes nagy színészt. Az ember a kerítés túloldaláról egy kicsit úgy érezhette, hogy neki is közve van ehhez a szakmához. Aztán teltek-múltak az évek, és szerencsés vagyok, mert sokat dolgozhattam itt, ebben a műteremben is. Hogy itt ugyanolyan élet lesz, mint régen, az azt hiszen hiú ábránd, de azért remélem, hogy beindul ebben az új műteremben is valami.
Szacsvay László: "Ide jártam színészt nézni." (fotó: Balla Dávid)
Kende János (operatrőr)
Először akkor kerültem a filmgyárba, amikor a Sodrásban című filmben voltam segédoperatőr. Bár azt a filmet máshol vettük föl, de a kamerákat innen hoztuk ki. A műterem közelébe még nagyon sokáig nem kerültem. Talán Luttor Mara Jelbeszéd című filmje volt az az alkotás, amelyhez először itt készítettem felvételeket. Hatalmas kórházat építettünk föl, szobákkal, folyosókkal. Nagy dicséret volt számomra, amikor Zsombolyai János kollégám megkérdezte, hogy melyik kórházban forgattunk, hiszen ez azt jelentette, hogy sikerült élethű látványt alkotnunk.
Rengeteget dolgoztam ebben a műteremben, A zsarnok szívét, a Boszorkányszombatot is a Róna utcában készítettük. Szívesen forgattam itt, mert nagyon jó méretű műteremnek tartom.
Különös élményem, hogy 2000-ben, amikor nyolcszázan jelentkeztek a Színház- és Filmművészetiu Egyetemre, helyhiány miatt itt tartottuk a felvételi első fordulóját. A műteremben éppen egy jeges táj díszlete volt felépítve, amely előtt ült ez a nyolcszáz fiatal a padokban. Nagyon különleges látvány volt.
Kende János: "Hatalmas kórházat építettünk föl, szobákkal, folyosókkal." (fotó: Balla Dávid)
Bodrogi Gyula (színész)
Nagyon sok számomra kedves játékfilmet forgattunk itt, nem is tudnék kiemelni egyet. ‘54-ben keztem a főiskolát, és azt hiszem egy évvel később már szerepelhettünk filmekben. Akkoriban szinte mindennapos dolog volt, hogy filmet forgattunk. Sajnos ez ma már nem így van. Régen ha egy fiatal színész sikert ért el a színházban, akkor rögtön vitték filmezni, ma ha valaki jót csinál a tévében, akkor esetleg még színházban is játszhat. Amikor én kezdtem, akkor a legfontosabb a színész volt, később a rendező lett, most meg azon vitatkozunk hónapokig, hogy melyik színháznak ki legyen az igazgatója.
Bodrogi Gyula: "Szinte mindennapos dolog volt, hogy filmet forgattunk." (fotó: Balla Dávid)
Goda Kriszta (rendező)
Itt kezdtem el a filmezést, Luttor Mara gyámsága alatt, rendezőasszsitensként. Ezért sok olyan munkatársamat, akikkel a mai napig együtt dolgozunk, itt ismertem meg. A nagy korszak utolsó pillanatát még sikerült elcsípnem. Ugyan én magam már nem forgattam ebben a stúdióban, de sok ismerőst látogattam meg itt, például Szabó Istvánt és Csányi Sándort a Rokonok forgatása közben. Nagyon szeretnék majd itt forgatni egyszer.
Goda Kriszta: "A nagy korszak utolsó pillanatát még sikerült elcsípnem." (fotó: Balla Dávid)
