Zákonyi S. Tamás a filmhunak elmondta: amikor júliusban kinevezték a Mafilm élére, már akkor szándékában állt kidolgozni egy megújulást célzó koncepciót, ami a későbbiekben találkozott az új tulajdonos, a Magyar Nemzeti Filmalap elképzeléseivel is. (A Mafilm és a Filmlabor a tervek szerint rövidesen beolvad a Filmalapba, erről szóló cikkünk itt) “Nem helyiséggazdálkodással szeretnék foglalkozni, hanem egy olyan one-stop-shop-ot próbálunk létrehozni, ahol a produkciók majdnem mindent egy helyen kaphatnak meg. Ennek a jövőképnek az összefoglalását úgy hívják, hogy Mafilm filmszakmai, media kiszolgáló és oktató központ.”
A filmes szakalkalmazotti képzésnek nincsen semmiféle struktúrája - állítja Zákonyi. “Eleve a szakalkalmazotti képzést (világosítók, bühnések, kellékesek) nem is lehetne teljesen különválasztani a filmes egyetemi képzésektől (rendező, operatőr, vágó), hiszen ugyanazokkal az eszközökkel és kapacitással dolgoznak mindkét oktatás folyamán, és a MAFILM stúdiói és külső díszletei tökéletesen alkalmasak lennének oktatási célokra, ehhez képest az egyik pincénket bérli az SZFE.“ Az országszerte működő tanfolyamok sem fedik le teljesen a filmes háttérszakmákat, így aztán nem biztos, hogy ezek a képzések megfelelő irányba hatnak, így a hatékonyságuk sem az igazi. Zákonyi kezdeményezte azt is, hogy a filmes OKJ-s képzések követelményrendszerét is vizsgálják felül, hogy valóban a gyakorlatban használható és szükséges tudás átadására épüljenek a kurzusok. “Az országban képeznek rendezőasszisztenst, gyártásvezetőt, utómunkaasszisztenst, vágóasszisztens, de szó nincs kellékesekről, világosítókról, öltöztetőkről, varrónőkről, festőkről, szobrászokról, asztalosokról, háttérfestőkről, és sorolhatnám a filmtechnikai részt, a villanyszerelőket, a lakatosokat, a maszkosokat, a parókakészítőket.”
A Mafilm állami segítséggel létrehozhatna egy olyan oktatási központot, ami szakmai hátteret nyújthatna ezeknek az iskoláknak. “Mondok egy példát, az A épület és a 3-4-es stúdió rendbehozatalával máris rendelekzésre állna egy olyan sminklabor, ami alkalmas lenne maszkmesterek képzésére is.” Éppen ezért a Mafilm szeretné, ha a több helyütt magánvállalkozások formájában lévő képzéseket összehangolnák. Ezt kell megelőznie annak a körleveles felmérésnek, ami szimplán statisztikai célokat szolgál. “Legyen egy felmérés, hogy hány kellékes, berendező, stb. van az országban és milyen kategóriában! A nyelvtudás például nagyon komoly megkülönböztető faktor, hiszen hiába nagyon jó szakember valaki, ha nem tud nyelveket, akkor egy külföldi bérmunkában nem tud maszkmester lenni, csak kisegítő személyzet.”
Egy ilyen szaknévsor nem a Mafilm tulajdona lenne, és nem is kizárólag a Mafilm érdekeit szolgálná - hangsúlyozza Zákonyi már a kiküldött levélben is. “Mi csupán annyit szeretnénk, hogy ha kiderül, hogy nincs elég öltöztető, akkor jöjjenek össze a szakma irányítói és mondják meg, hogy milyen képzés hiányzik, állítsunk össze egy szakmai tematikát, a meglévő iskolák pedig hirdessék meg a képzéseket, amelyekhez a Mafilm segítő hátteret adna. Egy nagyon jó festőből öregítő festőt vagy háttérfestőt lehet képezni - a Mafilm eszközökkel és hellyel tudja támogatni ezt a képzést.”
A kérdés persze az, hogy az ilyen módon kiképzett emberek hol fognak dolgozni az elkövetkezendő években. A cseh Barandov stúdió jelenleg öt-hat A-kategóriás nagy stúdiófilm kiszolgálására is képes, mert olyan erős filmipar alakult ki és erősödött meg az évek során az amerikaiak produkciók és a prosperáló cseh filmgyártás miatt. Egy-két év alatt mi is utolérhetjük a cseheket, és ugyanolyan erősek lehetünk, mint ők - állítja Zákonyi. Ha elindul az oktatás, akkor gyakorlatot is kell biztosítani, ezért például a Filmalap által támogatott filmekben kötelező kellene legyen a szakalkalmazotti gyakornokok alkalmazása.
A filmszakma egy részében azonban zavart okozott a levél, néhányan úgy értették, hogy az állami tulajdonú Mafilm a piac segítségét kéri, hogy a saját vállalkozását fejlessze. “A Mafilm jelenlegi, katasztrofális állapotában filmstúdiót akar üzemeltetni és nem akar a továbbiakban gazdálkodni emberekkel. De közben azt tapasztalom, hogy a külföldi bérmunkaprodukciókba a Mid Atlantic rendszeresen angol befejező festőket hoz az országba. Felelős filmes vezetőként azt mondom, hogy ez nonszensz, nem ezért van a filmtörvény és a filmes adókedvezmény. Hány ilyen festőre lenne szükség? Gyorsan képezzünk négyet-ötöt, és ez megint magyar költés lesz.” Zákonyi szerint ha egyszerre van öt bérmunka produkció az országban, és akár csak egy vagy kettő Die Hard méretű, akkor egy egészségesen működő magyar filmgyártásra sem lesz elég mikrofonos. Arról nem is beszélve, hogy jónéhány egyéb szakalkalmazottban, így pl. varrónőben sem állunk túl jól, ha itt készül az országban egy Borgias méretű sorozat.
“Ez nem a Mafilm érdeke, hanem a szakma érdeke, amire a Mafilmnek van illetve a jövőben lehet kapacitása. Évek óta itt sír mindenki, hogy „erre sincs ember, arra sincs ember” de érdemben nem történik semmi. A Mafilm élén próbálok nem nyavalyogni, hanem egyebek mellett a stabilizációs folyamat élére állni. Ez a folyamat és annak eredménye bármely cég hasznára lesz - csak a példa kedvéért akár a Sparks, a Vision Team, a Multifilm, a Proton Cinema vagy a Pioneer - mint a Mafilmnek, ami jelen esetben állami szereplőként önjelölt koordinációs szerepet vállal ebben a hosszútávú építkezésben.”
