A Nemzetközi Panoráma program izgalmas válogatásában látható Matthias Heede és Monika Hielscher dokumentumfilmje, mely szerint Philip K. Dick disztópiája már nem egy távoli jövő rémképe, a Különvélemény szüzséje mára valósággá vált. A bűn algoritmusa (Pre-Crime) egy olyan, Chicagóban már működő számítógépes bűnüldözési programot mutat be, amely személyes adataik birtokában beazonosítja az elkövetőket. De mi van, ha a gép téved? A big data és a nagy testvér találkozásáról mesél a Torontói Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt Fekete kód (Black Code) is. Tibeti szerzetesek, szíriai bloggerek, brazil médianindzsák és pakisztáni ellenzékiek történetén keresztül átfogó képet kapunk a világháló hatásáról a szólásszabadságra, adatvédelemre és társadalmi-politikai aktivizmusra.
Askold Kurov: A per
Az állami kontroll és manipuláció újabb vérfagyasztó jelenségét tárja fel Askold Kurov A per (The Trial) című filmjében. A Krím-félsziget Oroszországhoz való csatolása ellen tiltakozó ukrán filmrendezőt, Oleg Szencovot egy Kafka klasszikusát idéző tárgyalás során 20 évre börtönözték be, terrorizmus vádjával. A börtönben megkínzott rendezőért az egész európai filmes világ kiállt, az orosz elnöknek címzett tiltakozó levelükben elítélve az agressziót.
Az agresszió masszívan áthatja a sport világát is. Maya Zinshtein a Színtiszta csapat (Forever Pure) című dokuban arról mesél, hogy két muszlim játékos titkos átigazolása a Beirat Jerusalembe minden idők legnagyobb rasszista kampányát váltotta ki az izraeli foci történelmében. A csapat válságba került; a hatalom, a pénz, és a politika pedig tovább fokozta a káoszt.
A hallgatás időnként hangosabb, mint az üvöltés. Az idei Berlinale legjobb dokumentumfilmjének bizonyult Szimpla beszéd (Small Talk) főhőse, a tajvani rendező, Hui-chen Huang a saját édesanyjával ült le beszélgetni három generáción átívelő családi traumákról, de a megnyílás nem megy könnyen, és az sem biztos, hogy kérdező készen áll a válaszokra.
A Nemzetközi Panoráma blokk fontos darabja az IDFA zsűrijének különdíját elnyerő Plasztik Kína (Plastic China). Jiu-Liang Wang filmjének szereplői a távol-keleti óriás műanyagfeldolgozó városainak egyikében élnek. A film főhőse a 11 éves Yi, aki ha éppen nem a zacskók között válogat, magára köti kistestvérét és ebédet főz. Játékai a szemétben talált törött babák és szakadt kártyák. A kislányt apja nem engedi iskolába járni.
Jiu-Liang Wang: Plasztik kína
A szemét definíciója nézőpont kérdése. Kirsten Johnson olyan filmek operatőreként vált világhírűvé, mint az Oscar-díjat nyert Citizenfour vagy az Osama bin Laden sofőrjéről szóló The Oath. A karrierje 25 éve során alatt összegyűlt, fel nem használt felvételeiből készítette el különleges hangulatú, érzékeny és költői filmjét A kamera mögött (Cameraperson) címmel, mely által nemcsak betekintést nyerünk életébe, de azon is elmerenghetünk, mit jelent filmezni és filmezve lenni.
Az idei fesztivál egyik kiemelt blokkja a 'Háború és béke 2.0 “A menekültek szemével”'. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatásával (UNHCR) meghívott filmek a médiában megjelenő sztereotípiákat kérdőjelezik meg.
A szíriai háború után az Aleppóban maradt 350.000 ember az ostromra készül. Feras Fayyad rendező lélegzetelállító, Sundance-fődíjas dolgozata, az Aleppó, a végsőkig (Last Men in Aleppo) egy nemzetközi önkéntes mentőalakulat, a Fehér Sisakosok akcióit követi két éven keresztül, akik az összeomlott épületek romjaiból mentik a túlélőket. A három alapító, Khaled, Subhi, és Mahmoud fáradhatatlanul küzd az emberi életekért, de a kérdés persze bennük is felmerül: meddig maradjanak és segítsenek a bombázások áldozatainak? Mikor jön el a pillanat, amikor a saját és családjuk életére gondolva menniük kell?
2014-ben egy maroknyi névtelen újságíró aktivista vette fel a küzdelmet az ISIS ellen. A civil csoport tagjai halálos fenyegetésben, számüzetésben, álnéven bujkálva igyekeztek dokumentálni a terroristák rémtetteit és az online médián keresztül harcolni a Szíriát elfoglaló rezsimmel. Az Oscar-díjra jelölt Matthew Heineman rendező Szellemvárosát (City of Ghosts) a Sundance Filmfesztivál nagydíjával jutalmazták a World Cinema kategóriában.
A várakozás (The Wait) a 14 éves Rochsar története, aki okos, szép, jól tanul és tehetséges focista. Öt évvel ezelőtt menekült családjával Dániába. Afganisztánban veszélyben volt az életük, de tartózkodási engedélyük még nincs, ezért a kitoloncolás réme minden nap ott lebeg felettük. Rochsar beszél egyedül folyékonyan dánul, ezért ő tartja a kapcsolatot az ügyvédekkel és a bevándorlási hivatallal. De elbírja-e ezt a terhet egy tizenéves lány? Emil Langbelle érzékeny portréja a Tangeri Dokumentumfilm Fesztivál fődíját kapta.
14. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
Budapest: 2017. november 14-19.
Toldi, Művész, Kino Café, Blinken OSA Archívum, Közép-európai Egyetem, Trafó
Pécs, Szeged: 2017. november 23-25.
További információ a fesztivál hivatalos oldalán található.
