Van egy dolog, ami nagyon hiányzik az SZFE ügyével kapcsolatban: érdemi párbeszéd a felek között.
A filmművészeti kar oktatóinak a felével kifejezetten baráti kapcsolatot ápolok, további 30 százalékát ismerem, a maradék 20 százalékot nem. Többükkel is folyamatosan kommunikálok a háttérben. Miután nyilvánossá vált a kuratórium összetétele legalább kétszer, de inkább háromszor üzentem az egyetem vezetőinek, hogy beszélgessünk. Ennek ellenére nem kerestek egyeztetés okán, így azt kell mondjam, nem igaz, hogy nem törekszem párbeszédre. Azóta is rendszeresen üzenek, hogy ha bárkinek bármilyen ötlete, gondolata van az egyetem jövőjéről, üljünk le és beszéljük meg. És mégsem dumálunk. Ennek szerintem egyetlen oka van: ez már régen nem az SZFE-ről szól. Régen áttolódott az ügy a politikai térbe.
Felhívod, beszélgetsz a filmes oktatókkal, ők viszont nincsenek döntési helyzetben az egyetem jövőjét illetően. Miről lehet velük beszélni?
Arról, hogy milyen egyetemet szeretnénk, hogy hol és miben tudunk előrébb lépni. Folyamatosan megkérdőjelezik, hogy ismerem-e az egyetemet, de ez nettó sületlenség. Egyrészt hat évig tanítottam, másrészt közeli barátaim dolgoznak jelen pillanatban is ott. Úgy gondolom, hogy ismerem az egyetemen folyó oktatást. Fantasztikusnak tartom, amit például az operatőr szak teljesít, annak ellenére, hogy, rendkívül méltatlan körülmények között folyik ott az oktatás, csoda, hogy ilyen magas színvonalú szakemberek kerülnek ki onnan. Kint a Róna utcában, a volt MAFILM-telepen egy szuterénben kénytelenek tanítani. Napi küzdelmet jelent ott oktatni. Továbbá van egy rendkívül sikeres hangmester szak és ugyanez elmondható a vágókról. Ezzel együtt nyilván léteznek problémák, és azt gondolom ezekről is beszélni kell.
Kiemelek két SZFE-n végzett operatőrt. Rév Marcell és Erdély Mátyás is eljutottak odáig, hogy hollywoodi rendezők keresik őket. Ebből azt olvasom ki, az operatőr képzés nemzetközi viszonylatban is jónak számít. Te is dicséred, de közben a kuratórium kinyilvánította, hogy változtatásra van szükség az SZFE-n. Ebben érzek ellentmondást.
Szögezzük le, én a filmes oktatásról beszélek. Túlzottan a részletekbe nem szeretnék belemenni, nem vagyok róla meggyőződve, hogy a sajtón keresztül kell megvitatni szakmai kérdéseket, és így üzengetni az oktatóknak. A kuratórium filmes tagjaként, egyébként sem jogom és dolgom az oktatási, akadémiai kérdésekbe belebeszélni. Egyébként a napi munkámból kifolyólag – a reklámfilmeket beleértve – évente 20-22 film készül el nálunk, és az általad említett neveken kívül is sokáig tudnám sorolni a magas színvonalon dolgozó SZFE-ről kikerült rendezőket, operatőröket, hangmestereket, vágókat.
De amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy most ősszel két olyan filmemet mutatják be, amelynek a rendezői és az írói közelében sem jártak az SZFE-nek. Az elmúlt 10 évben nagyjából 30 dramatikus film készült nálunk, ebből egyet rendezett olyan alkotó, aki az SZFE rendező szakára járt, és egyetlen egyet sem írt olyan forgatókönyvíró, aki az SZFE-re járt volna.
Kicsit messzebb megyek: Magyarország két legsikeresebb közönségfilmes rendezője Herendi Gábor és Goda Krisztina. Egyikük sem az SZFE-n tanult. A magyar filmes szakma által joggal oly büszkén emlegetett két Oscar-díjból az egyik Nemes Jeles Lászlóhoz kötődik, aki nem járt az SZFE-re, a másik Deák Kristófhoz, aki gyártásszervezőként végzett ott, és külföldön tanult rendezést. Erről érdemes lenne beszélni, vitatkozni arról lehetne-e ezt másképp csinálni. Nagyon tisztelem azokat a művészeket, akik az egyetemen oktatnak, de arra a típusú filmkészítésre, a minőségi közönségfilmre, amit én csinálni szeretnék, és amire láthatóan van igény és kereslet, kevéssé képez az egyetem alkotókat. Nem kétlem, hogy az ott dolgozók nagy áldozatokat vállalnak, és mindent beleadnak. Van egy jól működő része az egyetemnek, de van egy olyan is, amin igenis javítani kellene.
Lajos Tamás (fotó: Pozsonyi Janka)
Felsoroltál az SZFE-n kívülről érkező, nagy sikert aratott rendezőket, filmeket. De egy kifejezetten erős listát lehetne összeállítani a sikeres SZFE-s alkotókból és filmjeikből. Még csak a múltba sem kell visszamenni, a jelenleg is tartó A-kategóriás velencei filmfesztiválon a versenyprogramban vetítik Mundruczó Kornél Pieces of a Woman című filmjét, és egy párhuzamos szekcióban a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmet, amelyet Horvát Lili rendezett és Stork Natasa a főszereplője. Mindhárman az SZFE-n végeztek.
Ezt egy pillanatig sem akarom megkérdőjelezni. Az oly sokszor kritizált Vidnyánszky Attila is azt mondja, hogy itt nem akar senki semmit leszűkíteni. Azt szeretném, hogy bővüljön az oktatás spektruma. A magyar film megbecsültsége jelentős részben a szerzői filmeknek köszönhető, maradjon meg ez a vonulat, de emellett képezzenek olyan embereket is, akik minőségi közönségfilmeket tudnak és akarnak készíteni.
A kuratórium öt tagja közül neked van a legnagyobb filmes tapasztalatod. Le vannak osztva a feladatok? A tiéd az SZFE filmes oktatásának az újragondolása?
A kuratóriumnak nem dolga a filmes oktatás újragondolása, így nekem sincs „leosztva” a filmes oktatás újragondolása. Ezzel együtt mindenkinek van véleménye, de elismerik, hogy én vagyok a filmes szakember, és ez ügyben elsősorban az én véleményemre kíváncsiak. Én pedig nem veszem a bátorságot arra, hogy színházi ügyekben osszam az észt Rátóti Zoltánnak és Vidnyánszky Attilának. Ha bármely témában gazdasági kérdések merülnek fel, akkor meghallgatjuk a két gazdasági szakembert. Bacsa György és Világi Oszkár két fantasztikus ember, őket lebenzinkutasozni a világ legnagyobb baromsága. Az ország két vezető gazdasági szakemberéről beszélünk, a világ bármelyik egyeteme hálás lehetne azért, ha ilyen kvalitású gazdasági szakemberek lennének a fenntartó kuratóriumuk tagjai. Ők nem dumálnak bele filmszakmai kérdésekbe, nem hiszik azt magukról, hogy értenének a filmkészítéshez.
Ők mit tartanak a saját feladatuknak?
Azt, hogy az egyetem gazdasági ügyeit segítsék. Egyébként én is ezt tartom a saját legfontosabb feladatomnak: megpróbálni az egyetem infrastrukturális-gazdasági helyzetét minél tempósabban, minél jobbá tenni. Erre minden esély megvan, ez a két pasas gőzerővel ezen dolgozik. Nézzétek meg a MOME új campusát, és utána menjetek el a Vas és a Szentkirályi utcába. Úgy gondolom látványos a különbség. A MOME Európa, a Szentkirályi utca pedig ugyanúgy néz ki, mint harminc éve, amikor én ott végeztem. Ha a MOME-nak sikerült, miért ne sikerülhetne nekünk is?
A MOME tanári kara kiadott egy közleményt, amelyben a két egyetem modellváltása közti fő különbséget abban látják, hogy ott ez sokkal inkább egy természetes, belső folyamat volt, és kialakult egy partneri viszony a vezetőség, illetve a tanárok és a diákok között. Folyamatos párbeszéd keretében és hosszabb idő alatt valósult meg a modellváltás. Ez a partneri viszony nem látható az SZFE esetében.
Én folyamatosan azt ismételgetem, hogy üljünk le és beszéljünk. A modellváltás kultúrpolitikai döntés volt. Azt, hogy a kultúrpolitika milyen módon akarja fenntartani az állami oktatási intézményeket, szíve-joga eldönteni a hatályos jogszabályi kereteken belül. Egyébként mi most messzebb lettünk az államtól tolva azzal, hogy egy magánkuratóriumhoz kerültek a fenntartói jogok. Abba ne menjünk bele, hogy miért pont ez az öt ember lett a kuratórium tagja. Nyilván eggyel több információm van róla, mint nektek, de nagyjából én is csak pletykákat tudok.
A kurátorokat Palkovics László miniszter nevezte ki. Rögtön igent mondtál a felkérésre? Vagy gondolkodtál rajta?
Az elmúlt időszakban nagyon sok mindent nem vállaltam el. Az oktatás szerintem egy olyan fajsúlyú felkérés, amire egy szakmáját szerető és gyakorló filmes nem mondhat nemet. Ez egy azonnali igen volt.
Az SZFE modellváltása lépésről lépésre
Az elmúlt hetekben komoly változásokon esett át a Színház- és Filmművészeti Egyetem működése. Az iskolában véghezvitt modellváltás miatt lemondott a vezetőség, új kuratórium és felügyelőbizottság állt fel, a diákok pedig elfoglalták az egyetem Vas utcai épületet. Az események napról napra változnak, folyamatosan frissülő cikkünkben nyomon követjük a fejleményeket.
Visszakövetve az eseményeket, két találkozó szúrt szemet, amelyek a helyzet további kiéleződéséhez vezettek. Az augusztus 27-i találkozóra az egyetemi vezetősége el sem ment, a kuratórium pedig egy olyan alapító okirattal érkezett, amit előzetesen aláírtak, tehát már nem lehetett volna róla egyeztetni.
Nem tudok mást mondani, én folyamatosan kértem, hogy egyeztessünk. Sőt, egyeztettem is, az irodámban is ültek egyetemi vezetők. Tudom, hogy ez egyeseknek nem tetszik az egyetemen, de a filmes részével nekem folyamatos a kapcsolatom. Valóban, aláírt dokumentummal érkeztünk, és ehhez jogszabályok adta jogunk volt. Magyarország törvényei által lefektetett jogainkkal éltünk. Nehezen látom be, miért ne éltük volna ezzel a törvényi felhatalmazással. A diákokon kívül, egyetlen józanul gondolkodó szereplő sem kérdőjelezte meg a kuratórium kinevezésének törvényességét, annak legitimitását.
Az alapító okiratot úgy értékelte az egyetem vezetősége, hogy súlyosan megsérti az intézmény autonómiáját, a szenátus például nem nevezhet ki rektort, nem dönthet költségvetésről. A te értelmezésedben a kuratórium megsértette az egyetem autonómiáját?
Nem. Az egyetemen folyó oktatási, akadémiai munkába semmi beleszólásunk nincsen, kizárólag gazdasági jogosítványokat vontunk magunkhoz. Azokat, amiket a törvény lehetővé tesz. Próbáltam fórumot teremteni, hogy ezekről beszéljünk. Nem volt fogadókészség, és most még kevésbé van. Mélyülnek a lövészárkok, és nem tudom, hogy lesz ebből kiút.
Szeptember 2-án létrejött a találkozó a Nemzeti Színházban. Vidnyánszky Attila szerint "semmiben sem értettünk egyet, nagyon messze voltak egymástól a gondolataink", Upor László lemondott rektorhelyettes fagyos légkörről számolt be, és arról, hogy a véleményeket nem sikerült közelíteni. Te hogyan értékeled ezt a találkozót?
Süketek párbeszéde. Az SZFE részéről Upor László mellett Bagossy László és Németh Gábor vettek még részt. Ők sorolták a sérelmeiket, mi soroltuk a sérelmeinket, aztán jól megegyeztünk abban, hogy semmiben nem értünk egyet. Én mégis egy fokkal optimistábban jöttem ki erről a meglehetősen rossz hangulatú megbeszélésről, mert azt hittem, hogy elindul valami. Elindulunk a nulla pontról, és sok leülés és egymás gyúrása után kialakul egy közös többszörös, amiben meg lehet egyezni. Abban nem fogunk megegyezni, hogy a kuratórium mondjon le, mindenki vissza a nulla pontra, a pénzt minél messzebbről dobjuk át a kerítésen, aztán rohanjunk minél messzebbre.
Elvi síkon akkor van esély megegyezésre, ha a két fél kompromisszumokat köt. A kuratórium részéről van hajlandóság arra, hogy enged a most hangoztatott álláspontjából?
Igen. Folyik arról beszélgetés, hogyan lehetne ezt a helyzetet rendezni, de egyrészt nem vagyok felhatalmazva arra, hogy a részletekről beszéljek, másrészt nincs is erről döntés. Kompromisszumot egyébként is megbeszélések során lehetne elérni amire jelen pillanatban egyedül a kuratórium nyitott. A kultúrpolitika nyilván azért döntött úgy, hogy más rendszerben akarja üzemeltetni és fenntartani az egyetemet, mert változást akar. Szóval az nem opció, hogy minden visszaáll a nulla pontra.
Abban lehet elmozdulás, hogy az egyetem visszakap jogköröket, amelyeket az alapító okiratban megvontak tőle?
Nem akarok nostradamusi jóslatokba bocsátkozni. Nem tudom. Azt tudom mondani, hogy a kuratórium minden épeszű javaslatot megfontol, megvitat. Ismétlem, ezeket a jogköröket a törvény biztosította a kuratórium számára. Semmi olyat nem vettünk el, amit a törvény nem biztosított. Innentől kezdve a törvényt kell megváltoztatni. Milyen alapon nem fogadják el a kuratóriumot? Magyarország hatályos törvényei alapján megalakított kuratóriumról beszélünk, tetszik vagy nem tetszik. Én azt gondolom, hogy ez egy jó törvény, de ha más azt gondolja, hogy rossz, akkor azért kell tenni, hogy azt megváltoztassák.
Ott tartunk jelenleg, hogy a diákok blokád alatt tartják az egyetem Vas utcai épületét, a tanítás kezdetét eltolták egy héttel. A kuratóriumnak jelen pillanatban van bármilyen ráhatása arra, mi történik a Vas utcában?
Mi egyet tudunk csinálni, folyamatosan azt mondjuk, hogy tessék elkezdeni tanulni, tessék elkezdeni tanítani. Elmondtuk számtalanszor, hogy egyik osztályhoz sem fogunk hozzányúlni. Jogunk sincs hozzá, jogszerűen nem nyúlhatunk hozzá ezekhez az osztályokhoz. Aki most indít osztályt a színműn, mint például Hegedűs D. Géza, vagy a filmművészetin visz egy osztályt, mint Szász János, azok végig fogják vinni az osztályaikat. Mert azt ígérték a felvételiző gyerekeknek, hogy én foglak titeket tanítani. Amennyiben menet közben meggondolják magukat, az egy másik kérdés. Erre nekem van egy javaslatom: mondják meg a diákok, kit szeretnének új osztályfőnöknek, szavazzanak róla.
Az SZFE diákjai az egyetem előtt (fotó: SZFE HÖK Facebook)
Sorban mondanak fel az oktatók az egyetemen. A színműről sokan távoztak, a filmes részről eddig Enyedi Ildikó állt fel. A kuratórium keres új embereket a távozók pótlására? (Az interjú elkészítése után M. Tóth Géza is visszalépett a tanítástól – A szerk.)
Nyilván van erről gondolkodás a kuratóriumban, de mivel ez elsősorban a színműs részt érinti, ezért ebben a kérdésben nem tudok nyilatkozni.
Beszéljünk a kuratórium szakmai terveiről. Lesz új campus?
A két gazdasági szakember elsősorban ezért ül ott, hogy segítse létrehozni és megépíteni az új campust. Megmondom őszintén, én is ezt tekintem az első számú feladatomnak. Több évtizedes problémát jelent a megfelelő campus hiánya, többek között ennek a megoldásában szeretnék segíteni. Ezen kellene törnöm a fejem, és nem azon, hogy miképpen jöjjünk ki ebből a méltatlan és a szakmát végletesen megosztó helyzetből. Méltóbb körülmények közé szeretnénk juttatni, lehetőséget szeretnénk teremteni az oktatás méltóbb szintű folytatására.
Az új campusnak valószínűleg mindenki örülne. Attól félnek viszont, hogy cserébe ideológiai alapú oktatást kapnak.
Akkor ezt játsszuk le. Tekintsünk el attól, hogy itt a Szupermodernben napi 16 órát dolgozom és vannak egyéb feladataim is. Hogyan fogom bevinni az ideológiai alapú oktatást az egyetemre? Odamegyek, és a felvételizőtől azt fogom kérdezni, hogy kire szavaztál? Nem érdekel engem, hogy ki milyen ideológiát vall, bizonyos ordas eszméket leszámítva. Ha itt a cégben körbekérdezel, hatan, hatféle politikai álláspontot fognak képviselni. Én biztosan nem azért lettem a kuratórium tagja, hogy majd megmondjam az operatőr tanszékvezetőnek, hogy eddig tanítottál baloldali főfényt, mostantól tanítsál jobboldali főfényt.
Ott csúszott félre a kommunikáció, hogy azzal vádolták az egyetemet, hogy ott jelenleg ideológiai alapú oktatás folyik. Később pedig arról lehetett hallani, hogy az új vezetőség ehhez képest egy másfajta ideológiát vezet be.
A mestertervet áruljátok el nekem, amely mentén meg tudnám valósítani – de nem akarom – a jobboldali típusú oktatást. Odamegyek Szász Jánoshoz, hogy mostantól jobbról jöjjön be a színész? Mi a mesterterv? Én is jártam az SZFE-re, később tanítottam is ott, tudom, ismerem az ott folyó oktatást, és nem tudom elképzelni, hogyan lehetne azokat ideológiával megtölteni.
Ezzel együtt van olyan oktató a filmművészetin, aki tizenhat éve nem csinált filmet, viszont folyamatosan politizál. Én évente megcsinálok minimum öt-hat filmet, tehát én filmesnek gondolom magam. Aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van. Őszintén mondom nektek, szerintem sem jobboldali, sem baloldali politikának nincs helye és keresnivalója az egyetemen. Én még a kommunisták alatt jártam oda, akkor volt ideológiai oktatás, tanulnunk kellett politikai gazdaságtant és világnézetünk alapjait – már nem is emlékszem pontosan a nevére –, de egyik fülemen be, a másikon ki.
2001 és 2007 között oktattál az egyetemen. Ebben az időszakban tapasztaltál bármilyen ideológiai részrehajlást az oktatásban, az egyetem belső életében?
Operatőröket tanítottam, szóval általános érvényű véleményt erről nem tudok megfogalmazni. De hogy abban a műteremben, ahová én reggel nyolckor bementem és délben vagy egykor kimentem, biztos nem volt semmilyen politizálás. Ott az volt, ha ideteszem a lámpát, ez történik, ha odateszem a hungarocellt az történik, és ha oda fehér felületet teszek, ez történik, ha oda pedig feketét, akkor az történik. Ez volt az ideológiánk, csak ez érdekelt minket. És nagyon csodálkoznék, ha most ez máshogy folyna, ha ez változott volna, akkor nem kerülnének ki onnét ilyen magas színvonalú operatőrök, vágók vagy hangmesterek. Szakmájukat csúcsminőségben kapják meg ott, és később azt csúcsminőségben gyakorolják.
Azt érzem, hogy van egy választóvonal közted és Vidnyánszky Attila között. Ő kimondta egy interjúban, hogy hiányzik a nemzeti, keresztény gondolat az egyetemről, te pedig azt mondod, csak a szakma számít.
Attilát szeretem, tisztelem, nagyra tartom. Nem érzem tisztemnek, hogy a gondolatait véleményezzem, kommentáljam. Én már elmondtam a példámat: tizenhat éve nem készít filmet, de politizál. Szerintetek ez rendben van? Nem az a lényeges, hogy személy szerint kire gondolok, én a helyzetről szeretnék beszélni. Szerintem ennek nincs helye az egyetemen, akkor sem, ha jobboldali, és akkor sem, ha baloldali politizálásról van szó. Hogy Attila hogyan látja a színmű dolgait, az az ő dolga. Erről őt kell megkérdezni. Ami engem illet és a filmművészeti kart, azt gondolom, hogy a szakma mesterségbeli, manuális részét kell erősíteni. Az a tapasztalatom, hogy ezzel Attila is a színházi területet is beleértve maximálisan egyetért.
Lajos Tamás 2017-ben (fotó: Pozsonyi Janka)
A szakma erősítéséről, azt feltételezem, örömmel egyeztetnének a filmesek. Most mégis egy olyan helyzet állt elő, hogy a játékfilmrendezők, az operatőrök és a vágók is közleményt adtak ki, melyben szolidaritásukat fejezik ki az egyetemmel. Hogyan akarsz változást véghezvinni, ha a szakma egy jelentős része nem áll mögötted?
Ismét le szeretném szögezni, az oktatási, akadémiai kérdésekbe, nem dolgom, jogom beleszólni, a magán véleményemet mondom. Amennyiben a szakma egy jelentős része azt fogja mondani, hogy nem léteznek azok a problémák, amikről beszéltem, akkor azt fogom mondani, hogy oké, menjen úgy minden tovább, ahogy most van.
Megfordítom a kérdést. Mekkora szakmai támogatást érzel a hátad mögött?
A szakma tisztes részével a napi munkám során kapcsolatban állok. Mindegyikük a minőség oldalán áll, kiváló szakemberek. Gyakori téma az oktatás fejlesztése, amiben szinte teljesen egyetértünk. De sajnos olyan szinten osztja meg a szakmát ez a nem szakmai helyzet, olyan szinten szakítja kettő, három és négyfelé, hogy az egészen hihetetlen.
Az SZFE a kultúra egyik központi helyének számít, és ezt a helyzetet a kultúra elleni támadásnak értékelték. A tiltakozásnak gyakorlatiasabb okai is vannak, a modellváltó egyetemek közül az SZFE-nek hagytak a legkevesebb időt az átállásra, 2021. január 1-ről előrébb hozták a határidőt szeptember 1-re.
Valóban előrehozták, de a többi egyetemen is hasonló volt a tempó. Mint mondtam, a MOME más tészta, és a Corvinus volt még olyan, ahol hosszabb előkészítés előzte meg a modellváltást. Ezzel együtt, mi nagyon sokat konzultáltunk a MOME vezetőivel, az ottani tapasztalatokat próbáltuk figyelembe venni.
Minél konkrétabban fogalmazva, mik a szakmai céljaid a SZFE-vel kapcsolatban?
Azt szeretném, hogy ez az egyetem minél szélesebb oktatási spektrummal rendelkezzen, és minél jobb körülmények között működhessen. Erre szerződtem. Ebbe beletartozik az új campus, a tanári fizetések rendezése, az ösztöndíjrendszer esetleges bővítése. És mellékesen elmondom, hogy mit gondolok az oktatásról. Ahogy korábban mondtam, a napi gyakorlatom okán érzek bizonyos hiányokat, és látom, hogy mit kellene fejleszteni az oktatásban. Sokszor elmondtam már, jogosítványom nincs arra, hogy konkrétan beledumáljak oktatási kérdésekbe, és őszintén szólva, igényem sem. Sajnos most pocskondiázás van, árokásás és minősíthetetlen jelzők használata.
Az egyik oldalon ott vannak a diákok, akik elfoglalták az egyetemet, a kuratóriumot nem tekintik legitim fenntartónak, nem hajlandóak tárgyalni veletek. A másik oldalon a kuratórium áll, aki a gyakorlatban is szeretné működtetni az egyetemet. Hogyan lehet ezt a patthelyzetet feloldani?
A már említett rossz hangulatú beszélgetésen az hangzott el, hogy szeptember 7-én megindul az oktatás. Ehelyett, anélkül, hogy minket értesítettek volna, az egyetem vezetése kiadott egy közleményt, és bejelentette, hogy eltolja a tanév kezdetét egy héttel. Az adott szóról most ne is beszéljünk, mert az már sokszorosan felülbírálódott és megkérdőjeleződött. De abban szerintem egyet tudunk érteni az oktatókkal, hogy az elsődleges szempont az kellene, hogy legyen, hogy az oktatás normális mederben megkezdődjön. Ez nem valósult meg. A kérdésedre akkor tudok bármit mondani, ha az oktatás elindult. Akkor lehet majd arról beszélni, hogy hogyan is menjünk tovább. És ehhez elengedhetetlen, hogy legyen kommunikáció, aminek az elindításáért én hegyeket mozgatok meg. Jelen pillanatban megjósolhatatlannak látom, hogy mi lesz ennek a helyzetnek a vége.
