Lichter Péter: A film cselekményéről sajnos csupán keveset mondhatok. Kimondottan újdonságot jelent nekem a történetmesélés – korábban ez nem volt jellemző a filmjeimre. Ám azt semmiképpen sem állítanám, hogy a Fagyott május klasszikus vonalvezetésű film lesz, a formanyelvi kísérletezés megmaradt. Annyit azért elárulok, hogy a film teljes egészében egy erdőben játszódik, és egyetlen főszereplője lesz. A történet részletei egy számítógépen gépelt szövegből fognak kibontakozni.
Filmhu: Miért ezt a címet választottad?
L.P.: A cím a film társírójától, Bartók Imrétől származik, de hamar megszerettem, így emellett maradtunk.
Filmhu: Mi a rendezői koncepció, a műfaj? Experimentális rövidfilmesként vagy ismert, de ez most egész estés mozi.
L.P.: A Fagyott május avantgárd horror lesz. Avantgárd azért, mert formanyelvi szempontból az avantgárd film egy jól körülhatárolható hagyományához kötődik, a történet révén viszont a klasszikus horrorfilmek általam nagyra tartott tradíciójához kapcsolódik. A film olyan lesz, mint James Benning és John Carpenter szerelemgyereke.
Filmhu: Hogyan született a projekt? Mi inspirált?
L.P.: A Fagyott május alapötlete valamikor tavaly tavasszal született meg. A kezdeti koncepciót továbbfejleszttük, és bizonyos részletek még a forgatás alatt is alakultak. Több dolog foglalkoztatott egyszerre, aztán ezek valahogy szerencsésen egyesültek a filmben. Egyrészt nagyon szerettem volna egy kicsit elszakadni a talált nyersanyagos (found footage) filmektől, amivel egy időben a tájképekre épülő minimalista filmek kezdtek el foglalkoztatni. A másik oldalról pedig vissza szerettem volna nyúlni a kezdetekhez, vagyis az egyik első kisfilmemhez, a 2004-es Éjszakai előadáshoz, ami szintén egy zéróköltségvetésű avantgárd horror volt. Amúgy a műfaj mindig is az egyik kedvencem volt, azon belül is az atmoszférikus, régi vágású, inkább a feszültségre, mint a gore-ra építő filmeket szeretem. Összességében a műfajiság korábban sem állt távol tőlem, még akkor sem, ha többnyire absztraktabb filmeket készítettünk. Lukács Péter Benjáminnal, a film zseniális sound designerével beszélgettem épp arról, hogy a Fagyott május sok szempontból hasonlítani fog a korábbi közös munkáinkra, például a Rimbaud-ra. Csak ott a roadmovie volt a kiinduló műfaj, aminek a határait feszegettünk, itt pedig a horror.
Filmhu: Független filmről van szó, Filmalapos támogatás nélkül készül. Hogyan szereztetek büdzsét és stábot?
L.P.: Valóban nem pályáztunk a Filmalaphoz. Azt gondoltam, hogy ezt a filmet, ebben az avantgárd formában tulajdonképpen gerillamódszerekkel is le lehet forgatni, minimális büdzséből. Nyilván sok szívességet kellett kérnünk, egy csomó barát adta bele a munkáját, idejét és akár konkrétan a pénzét a filmbe, viszont cserébe nagyon rugalmasan tudtunk forgatni: a stáb gyakran kettő embert számlált, az operatőr Gerencsér Dávidot és engem. Szóval volt időnk kísérletezni. A stáb amúgy azokból a közeli munkatársakból épült fel, akikkel már tíz éve együtt filmezek: Horváth Ádám Márton szerezte a zenét, Szécsényi-Nagy Loránd médiaművész készítette el a fontos számítógépes látványelemeit, Dávidot és Petit már említettem, velük is ezer éve dolgozok együtt. Egyedül Imre volt az új játékos a bandában, de vele is régóta ismerjük egymást.
Filmhu: A producer, az amerikai Roger Deutsch hogyan került a képbe? Ő is kísérleti filmes, de épp a Magyarországon, részben helyi stábbal és színészekkel forgatott A fiú a vonaton (The Boy on the Train) című mozifilmet láthattuk tőle szeptemberben a CineFesten.
L.P.: Rogerrel még három éve ismerkedtem meg, látta az egyik filmemet, és megírta, hogy tetszett neki. Amúgy a nemzetközi kísérleti film színtere nem kimondottan nagy, általában mindenki ismer mindenkit, sokat levelezünk egymással. Amikor Roger Budapestre látogatott, akkor interjúztam is vele az egyik Prizmába, majd amikor elhatározta, hogy ideköltözik, szép lassan összehaverkodtunk, aztán a játékfilmje előkészítésekor is próbáltam segíteni. Miután vázoltam neki a Fagyott május ötletét, annyira el volt ragadtatva, hogy anyagi támogatást is ajánlott, illetve ő hozta a csapatomba a filmje vágóját, Kovács Éva Vicát. Később, már a forgatás alatt csatlakozott a projektbe Harmi Gábor és Osváth Gábor, így ők hárman lettek a film producerei.
Filmhu: A forgatókönyvet jegyző Bartók Imre prózaíróként ismert. Ő hogyan került a projektbe?
L.P.: Imivel a Prizmán keresztül lettük barátok, amikor ő is a szerkesztőségből baráti társasággá alakult társaság tagja lett. Aztán a közös teadélutánokból derült ki, hogy Imi nálam nagyobb horrorrajongó, hozzá képest Disney-n hizlalt kezdő vagyok. Ő szerette a korábbi filmjeimet, én meg izgalmasnak és nagyon eredetinek találom a könyveit. Mindketten szeretjük az avantgárd formákat és a műfajiságot, akár a B-filmeket is.
Filmhu: Pálos Hanna is szerepel a filmben. Őt hogyan szereztétek meg? Kikből áll még a színészgárda?
L.P.: Hannának egy nagyon pici, de fontos szerepe van a filmben, fél nap alatt leforgattuk az ő jeleneteit. Kimondottan, már az íráskor hasonló karakterben gondolkodtunk, szerencsénk volt, hogy elvállalta. A többi szereplő egyelőre maradjon titok.
Filmhu: Mesélnél a forgatásról? Mi volt a fény - és mélypontja?
L.P.: A forgatás csekély létszámú stábbal zajlott, cserébe gyakorlatilag bejártuk a fél országot. A minimális büdzsé által ránk szakadt szabadság miatt gyakran tudtunk improvizálni, arra építeni, amilyen tájakat épp találtunk – ez a rugalmasság fontos volt, hiszen ebben a filmben tulajdonképpen az erdő lesz a főszereplő. A mélypontokat csak a fizikai fáradság jelentette, amikor három-négy órát gyalogoltunk egy-egy snittért. Fénypontból egy csomó volt szerencsére: például amikor különböző erdei állatokat (rókát, őzeket) tudtunk a filmbe beleforgatni, vagy amikor sikerült végre igazi ködös erdőt találnunk. Ezekhez a fontos apróságokhoz kellett az idő és a türelem. Összesen majdnem harminc napot forgattunk.
Filmhu: Kiknek szánod a filmedet, ki a célközönség?
L.P.: Erre a kérdésre nehéz válaszolni, de azt mondanám, hogy azoknak szánom, akik nyitottak az újdonságokra és a műfaji határátlépésekre. Illetve örülnék neki, ha az elvetemültebb horrorrajongók közül is többen megnéznék.
Filmhu: Mivel foglalkozol, amikor épp nem ezen a filmen dolgozol?
L.P.: Újságírásból, tanításból és egyéb párhuzamosan futó mellékállásokból élek. Mostanában a Fagyott májussal párhuzamosan a doktorim befejezésén dolgozom – amit egyébként az avantgárd film és a tudományos-fantasztikus filmek egymásra hatásáról írtam az ELTÉ-n – illetve a Prizma következő könyvét, a kísérleti filmekről szóló A láthatatlan birodalom című tanulmánykötetet is jegyzem, most ősszel fogjuk megjelentetni. Lassan el kell kezdeni összerakni a Kinoflow Kísérleti Film Fesztivál jövő évi programját, amit sokadmagammal szerveztünk idén. Plusz a Prizmát nyomjuk, online és print formában is, lassan már nyolc éve.
Filmhu: Mikorra várhatjuk a filmet? Mik a további terveid?
L.P.: Leghamarabb valószínűleg januárban lesznek majd vetítések, de erről még nem tudok biztosat mondani. Több további projektem is van: elkezdtünk egy William Castle és Michael Bay életműve előtt tisztelgő rövid absztrakt filmet készíteni, illetve egy egész estés absztrakt found footage filmet, ami a Hamletnek lesz egy elszállt adaptációja.
Fotó: Szöllősi Mátyás
