A vetítés utáni közönségtalálkozón beszéltél arról, hogy feministaként alkotni akár magát az alkotást is egy feminista darabbá teszi. Milyen nők által készített művek inspiráltak ennek a filmnek az elkészítésében és a mindennapokban?

Sophie Letourneur fontos inspiráció volt számomra. Ő egy francia filmrendezőnő, aki nagyjából egyidős velem, és nemcsak inspirált a munkája, de a produceremnek, Emmanuel Chaumet-nak is ő mutatott be. Sokféle módon inspirált, de leginkább azzal, hogy ő mondhatni „kézműves” jelleggel készít filmeket, kevés infrastruktúrával, ami nagyon közel viszi a dokumentumfilmezéshez, de játékfilmes keretek között teszi mindezt. Emellett sokat játszik a hanggal, a dialógusokkal, valamint az ismétléssel. Sokszor megismételteti a szöveget a színészeivel. Saját magából indul ki, önéletrajzi ihletettségűek a filmjei, bár ez messze van attól, amit én csinálok. Sok a komolyság, de anélkül, hogy teljesen komolyan venné magát a film. 


Kép a Shana című filmből

Érezhető, hogy Shanának nem szerettél volna egy nagy, erős karakterfejlődést, de gondolod, hogy valamiben mégis fejlődött? 

Igen is, meg nem is. Szerettem azt a gondolatot, hogy egyfelől nem fejlődik semmit a film során, és hogy ne is fűzzenek a nézők hamis reményeket hozzá. Inkább azt mondanám, hogy egyfajta változás van benne a saját származásával kapcsolatban, mivel például bevallja az egyik legjobb barátnőjének, akit már régóta ismer, hogy zsidó. Ez egy határozott, önazonos lépés. 

Miről szól a Shana?

A huszonéves Shana (Eva Huault) szókimondó, öntörvényű fiatal nő, aki alkalmi munkákból és kisebb drogügyletekből próbál megélni Párizsban. Amikor bántalmazó barátja, Moïse (Sékouba Doucouré) kiszabadul a börtönből, Shana élete még zavarosabbá válik. A lánynak eközben meg kell birkóznia nagymamája elvesztésével is, akitől egy különleges, a tulajdonosát a balszerencsétől állítólag megvédő gyűrűt örököl.

Lila Pinell első nagyjátékfilmje a társadalmi drámát fekete humorral ötvözve mesél egy fiatal nő útkereséséről, a mérgező párkapcsolatokról és a női barátságok megtartó erejéről. A filmet a 2026-os Cannes-i Filmfesztivál Rendezők Kéthete programjában mutatták be, ahol elnyerte a Francia Drámaírók és Zeneszerzők Társaságának (SACD) különdíját.

Van egy központi jelenet a filmben, amikor Shana a ruhaboltban veszekszik az anyjával. Nagyon sokféle anya-lánya kapcsolatot láttam bele ebbe a jelenetbe, köztük az enyémet is, már csak azt figyelve, ahogyan kommunikáltak. Ez egy megtörtént eset volt a főszereplő, Eva Huault vagy a te életedből inspirálva? Nagyon személyesnek érződött. 

Az egész film erősen inspirálódik Eva és az én személyiségemből egyaránt, és olyan fiatal lányokéból, akikkel hosszú interjúkat csináltam az előkészítés során, tehát azt a bizonyos veszekedős jelenetet az anyjával a valóság ihlette. Sok minden lett átírva, átalakítva, de közel áll a valósághoz, ez pedig szerintem érződik rajta.

Hogyan zajlott a casting folyamata?

Nem igazán volt castingja a filmnek, inkább az én vagy Eva környezetében lévő emberekkel való találkozások voltak az alappillérei. De senkivel nem próbáltunk el konkrét jeleneteket meg semmit, mivel ez egyáltalán nem is érdekelt, mindenkit szívesen láttunk. 

Mennyire engedted improvizálni a színészeidet?

Még az írás folyamata alatt rengeteg volt az improvizáció, de a forgatás alatt nem is lett volna ilyesmire időnk, így ez fel sem merült. 

A film egy vérfarkasos játékkal indít - Magyarországon ezt Alszik a városnak hívjuk - nekem ez az egyik kedvenc drámás játékom. Miért ezzel a jelenettel indítottad a filmet?

Eredetileg ez nem a nyitójelenet volt, de a vágás alatt azt láttuk, hogy felfed valami nagyon lényegeset erről a karakterről, például a hevességéről. Az első jelenet után felmerülhet a nézőben, hogy mégis ki ez a kevésbé szimpatikus karakter, de aztán ahogy egyre közelebb kerülünk hozzá a cselekmény során, úgy tud egyre jobban a néző szívéhez nőni Shana. Az Alszik a város pedig egy nagyon népszerű játék Franciaországban, és nagyon szórakoztatónak találtam, amikor láttam, hogy a 30-asok összegyűlnek és vízipipázás közben játsszák.

Ebben a jelenetben, ahogy a film egészében is, nagyon jól keveredett a komédia és a tragédia. Hogy döntötted el, hogy mikor melyiket szeretnéd előnyben részesíteni?

Mindenképp komikusan szerettem volna elmesélni. Eva karaktere a való életben is nagyon humoros, minden élethelyzetben. Ráadásul mindig az ilyen balszerencsés dolgok jönnek felszínre, ahol már tényleg nincs mit tenni, csak röhögni rajtuk. De közben hiába ez a vicces karakter, hiszen az életben mégiscsak vannak olyan helyzetek, amiken egyáltalán nem lehet röhögni.


Kép a Shana című filmből


És ebből a szempontból hasonlítasz Evára, vagy inkább komolyabb vagy a forgatásokon?

Nem, nem vagyok komoly a forgatásokon. Voltak olyan felvételek, ahol egyszerűen csak elkezdett az egyikünk nevetni és akkor rögtön a másikunk is elkezdett. El is szúrtunk jó pár jelenetet így.

El tudnál mondani egy ilyen esetet?

Emlékszem egy jelenetre, ahol bent kellett ülnie egy kocsiban, kívülről vettük, komolynak kellett volna maradnia, mivel egy drámai helyzetben volt, és valami teljesen lényegtelen kis apróságon elkezdett röhögni, viszont ő sem nézett rám és én sem rá, ennek ellenére valahogy megéreztem, és abban a pillanatban elkezdtem röhögni én is. Ez egyfajta telepátia volt. Mindenesetre az operatőr és az első asszisztens teljesen kikészültek ettől, mivel tényleg nem volt ilyesmire időnk. Én meg azt kérdezgettem magamtól, hogy mégis hány éves vagyok, hogy ilyeneket csinálok.

Shana visszatérő karakter. Egy korábbi rövidfilmedben, a Le roi David-ban Davidnak, ebben Moses-nek hívják a férfit, aki Shana életében fontos, de nagyon komplikált szerepet tölt be. Miért döntöttél úgy, hogy párhuzamot vonsz a biblikus utalások és a férfiak Shanára való negatív hatása között?

Shana egy zsidó családból származik, az anyja azt akarja, hogy egy zsidó férfihoz menjen hozzá, viszont ő nem talált hozzá illő zsidó férfit, de mégiscsak úgy hívják a barátját, hogy David Moïse. Azért van ebben valami… 

Párizst nagyon specifikus, magányos módon mutatod be, kvázi kívülállóként. Milyen a kapcsolatod a várossal? 

Ezt a filmet és mellesleg a Le roi David-ot is azon a környéken forgattuk, ahol lakom. Több dolog miatt forgattunk arrafelé, de volt pragmatikus oka is. Reggelente elég volt csak szimplán lemennem a ház elé, és már foroghatott is a kamera. Ráadásul hosszú ideig Eva is ezen a környéken lakott a nagynénjénél, mindketten imádjuk Párizsnak ezt a részét. 


A
Shana világpremierje a cannes-i filmfesztiválon volt. Magyarországon a BIFF-en lehetett először látni, ahol Eva Huault megnyerte a Kiemelkedő színészi alakítás díját. Magyar premierről egyelőre nem tudunk.

 

Címlapon: Lila Pinell a BIFF-en. Forrás: BIFF Facebook-oldal.