Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
M. Nagy Richárd: Magyarország történetéről nehezen lehet elfogultság nélkül beszélni, ez azt jelenti, hogy a kihívás mellett valódi térdremegés egy ilyen munkához kezdeni.
Elszántságra is szükség volt ezen sorozat elkészítéséhez, hiszen a hosszú precíz munkához szükség van önuralomra és a művészi akciók kordában tartására.
Saját országunk titkait, történelmét átélni újra és újra valami elementáris élmény,
és ezt szeretnénk minden néző számára közel hozni, hogy a film segítségével ők is átérezzék mindezeket és örömmel, megbánással, emelt fővel, büszkeséggel töltse el őket, minket, hogy itt élünk és történelmét mi is alakítjuk.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
M.N.R.: Kifejezett örömmel töltött el, hogy a producerrel egyetértve HD technológiával sikerült felvenni ezt a sorozatot, amely a minőség mellett előremutató szándék is, hiszen olyan filmek készülnek így, amelyek komoly tudás-bázis építést jelentenek a filmarchívumunk számára. A stáb kiválasztásánál a szakmai alapokon kívül sokat nyomott a latban, hogy a rendező, operatőr, szerkesztő, gyártásvezető, vágó, asszisztens és a többi munkatárs hosszú ideig többet lesz együtt, mint külön. A barátság meg is erősödött.
A stáb, a forgatás jó hangulatban kell, hogy menjen, hiszen komoly mennyiséget kell leforgatni, ami élmény, munka és feladat is egyben. A szakmai értékek, a tehetség jelen esetben a minimális követelmény volt.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
M.N.R.: A költségvetés az MTV, az MMK, az NKA, a FilmArt és a Concorde támogatásával állt össze.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
M.N.R.: Mikor lenéztem a Vereckei-hágó tetejéről és azt láttam, amit őseink, Árpád is láthatott innen, gerincvelő mozgató!
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
M.N.R.: Az időjárás nem mindig kedvezett nekünk: gyakran eső, hideg, de volt olyan eset mikor csak a felvétel után derült ki számunkra, hogy jobb lenne máshogy feldolgozni, de akkor már késő, nincs lehetőség tovább, akkor furdal a lelkiismeret és csak az utómunka marad a kifényezésre.
Nézegess képeket a forgatásról!
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
M.N.R.: Remélem a sikereken felül lesz olyan továbblépési lehetőség a nyertesek számára amellyel új filmek jelenhetnek meg a díjazottak kezei közül. Pacskovszky József alkotása, Molnár Gyuri munkáját és Kardos Sanyi filmjét szeretnénk mindenképpen megnézni. Sok barátunk munkája van jelen a mostani szemlén, így igyekezni fogunk a legtöbbet megnézni.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
M.N.R.: Bízunk abban, hogy az elsők között szerepel a mi filmünk, és a kitartó igényes munka meghozza eredményét.
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
M.N.R.: A forgatás titkos kelléke egy nagy teherautó, amin hol egy flexes ember ül, hol egy egész tűzoltó zenekar, vagy netán egy teljes focicsapat szurkolóstul.
Nos, azt éreztük a külső forgatások alkalmával mikor elhangzik a „Tessék „ indító instrukció, abban a pillanatban megszólal valami külső zaj.
Aztán már csak annyi maradt meg: „Hiszen ez egy lakott bolygó!”
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
M.N.R.: Egy Pálos rendi kolostor maradványánál 22 -szer futottunk neki egy jelenetnek
az erdő közepén mire sikerrel jártunk, mert a felvétel közepén minden alkalommal megjelent valami szokatlan tényező. Itt volt a falu mellett lévő tisztáson tűzoltónap,
ami hol szirénázással, hol zenekarral járt, mikor vége lett indult egy mikrofonos autó hirdetni mindezt, majd a felvételre szánt rövid csöndben megjelent egy turista csoport, mikor valahogy csend lett akkor mi hibáztunk és ez így ment, de ma már bizton mondhatom legyőztük a flexes teherautót.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
M.N.R.: Erre elfogultság nélkül nehéz válaszolni, hiszen bármely ismeretterjesztés kategóriával rendelkező fesztivál elismerése örömet jelent, de mégis azt gondolom, hogy a sorozat témája meghatározza ezt, talán közelebb érezzük az európai fesztiválokat, mint a tengerentúliakat; bár fontos volna, hogy ott is értékeljenek ilyen típusú filmeket.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
M.N.R.: A filmsorozat televíziós sugárzása segítségével sok nézőhöz eljut itthon, kiemelkedő nézettségi adatokat hoz szerencsénkre most is a film, de az ideális az lehetne, ha az iskolák polcain, könyvtáraiban is fellelhető lenne mint oktatási anyag.
A feladata a filmnek talán inkább abban rejlik, hogy jó helyre kerüljön, befogadó legyen aki látja és a néző szám talán csak ezt követi.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
M.N.R.: Bacsó Pétert látni, akivel személyes viszonyban is voltam, az akkor egy megérintő pillanat volt. Talán ez egy furcsa emlék, de így igaz.
