A film stábját a producer, Muhi András (Inforg Stúdió) javasolta M. Tóthnak, a film egyetlen szereplőjét, Osvárt Andreát közös elhatározással kérték fel az együttműködésre. Az operatőr Tausz Gábor, a vágó Mógor Ágnes, a hangmester Madácsi Imre volt.
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megírására / megfilmesítésére?
M. Tóth Géza: Két fő inspirációm volt. Az első, hogy szívesen gondolkodom női sorsokon. Lányaim vannak, a munkatársaim, tanítványaim, barátaim többsége nő. Gyakran a férfi-történetekben is a női szerepek érdekelnek. A másik inspiráció az volt, hogy Muhi Andrással évek óta terveztünk egy közös munkát. Ő szerette az én filmjeimet, én meg az övéit. Kérte, hogy adjak neki egy olyan forgatókönyvet, amivel sikeresen pályázhat, és ami az első közös munkánk alapja lehet.
Osvárt Andrea egyik énje
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
M. T. G.: A forgatás koncentrált munka. Minden jól sikerült snittben öröm van, minden megismételendő jelenet után hiányérzet. Alapvetően persze az egész filmcsinálás, már maga az a kivételezett helyzet, hogy alkotótársakkal közösen valamit létrehozhatok, az önmagában nagyszerű élmény.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
M. T. G.: Rossz élmények nincsenek. Előre nem látott, váratlan problémák persze mindig akadnak, de azt, hogy ilyenek egészen biztosan lesznek, mégiscsak előre lehet tudni. Szóval, ezek mégse rossz élmények, hanem csak megoldandó feladatok.
M. Tóth Géza és Tausz Gábor (fotó: Galántai Zita)
Filmhu: Kinek szól a YES?
M. T. G.: Nekem minden filmemnek mindenki a célközönsége. De azért az sejthető, hogy ezt a filmet - mint általában minden rövidfilmet - főleg a fesztiválok és az internet filmszerető közönsége fogja látni.
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a filmből?
M. T. G.: Túl magas labda ahhoz, hogy lecsapjam. A filmben egyetlen szó hangzik el, az, hogy "yes".
M. Tóth Géza Mama című kisfilmje
Filmhu: Mi fog meg a kisfilm műfajában?
M. T. G.: Szerencsés alkat vagyok, mert minden műfajban tudok örömet találni, az alkalmazott műfajokban is. A kisfilmben talán a dal-szerűség, vers-szerűség a legjobb. Hogy bele lehet csiszolgatni néhány percbe valami olyant, ami aztán esetleg ott zeng a néző eszében-lelkében évekig. Mint egy rím, egy dallam, egy hangulat.
{extrainfo} Filmhu: Elsősorban Oscar-ra nominált animációs rendezőként, a KEDD Stúdió vezetőjeként, illetve a MOME Anim volt tanszékvezetőjeként ismerhetünk. De a YES (a Mama és a Lieb Ferenc, az edelényi festő után) már nem az első élő szereplős kisjátékfilmed. Miért kacsingatsz ki néha az animáció világából?
M. T. G.: Á, nem kacsingatok én sehová! Épp csak mást értek animáció alatt, mint hogy csak rajz- vagy bábfilmeket csináljak. Az animáció a végtelen formai lehetőségek szabadságát jelenti a számomra. Sőt, magát az alkotás szabadságát. Minden jó film: animáció. Ha egy filmötlet formába öntéséhez ideálisnak ígérkezik egy marék gyurma, akkor azt kell használni. De ha a film élő szereplő által szeretne megformálódni, akkor nincs mit tenni, azt kell választani.
Filmhu: A Mama című filmedben ugyan kulcsszerepe van az animációnak, de a YES!-ben kevésbé van jelen. Nem érzel az animálás után, az alkotási folyamatban egy fajta bezártságot? Hiszen az animációval szemben az élő szereplős filmekben nem valósítható meg minden ötlet.
M. T. G.: Dehogynem! Pont az benne a vicc, hogy minden ötlet megvalósítható, ha hagyjuk, hogy a film megtalálja a megfelelő formát, a megfelelő műfajt. Animációban minden lehetséges! Még akkor is, ha a leghagyományosabb forgatásról van szó.
Osvárt Andrea másik énje
Filmhu: "Ezt a filmet eleve úgy csináltam, hogy esélye legyen a sikerre. Lehet, hogy nem látszik rajtam, de elég tudatos ember vagyok." - nyilatkoztad a Maestro Oscar-jelölésével kapcsolatban az Origo-nak. Ez a tudatos szemlélet a mostanában készült kisfilmjeidet mennyire jellemzi?
M. T. G.: Több mint húsz éve, amikor elindultam a pályán, belekóstoltam abba, hogy milyen jó dolog sikeres fesztiválfilmeket készíteni. A Patkányfogó is jól szerepelt, aztán az Ikarosz '97-ben Berlinben Aranymedve-nominált lett. Ezután viszont az alkotói filmkészítéssel majdnem tíz évig fel kellett hagynom. A családalapítás mellett számomra a filmkészítés egy ideig kizárólag alkalmazott filmkészítést, pénzkeresetet jelenthetett. 2005-2006 körül a Maestro-val szerettem volna sikeresen visszatérni a fesztivál-közéletbe. Örülök, hogy ez sikerült. De most már nem olyan lényeges, hogy a filmjeim nyerjenek újabb száz fesztiváldíjat, elég, ha folyamatosan jelen lehetek általuk a nemzetközi szakmai vérkeringésben.
Osvárt Andrea és Bárdosi Ibolya a jelmez szekciótól (fotó: Galántai Zita)
Filmhu: Miért pont Osvárt Andreát választottad ki erre a szerepre/szerepekre?
M. T. G.: A castingon kiderült, hogy Andrea teljes hitelességgel meg tudja jeleníteni a kőkemény karrieristát, és a végtelen szabadságú, az elvárásoktól nem megkötözött nőt. A filmhez ezeknek a karaktereknek az eljátszására volt szükség. Az már csak hab volt a tortán, hogy Andi személyében egy nagyon szimpatikus embert, empatikus alkotótársat, jó barátot ismertem meg.
Filmhu: Van olyan filmterved, amit nagyon szeretnél megcsinálni, de eddig még nem sikerült létrehozni?
M. T. G.: Nincs ilyen tervem. Eddig az élet mindig sokkal izgalmasabb feladatokat hozott, mint amilyenre valaha is gondoltam volna. Lehet, hogy nem elég élénk a fantáziám.
Maestro
Filmhu: Készülsz jelenleg új filmre?
M. T. G.: Szerencsére folyamatosan dolgozom. 2013-ban rendeztem az Operaházban, amihez egy két órás animációt is készítettünk, írtam és rendeztem egy rövidfilmet, egy történelmi filmet és egy ismeretterjesztő filmet. Ezek mellett producerként és társrendezőként folyamatosan dolgozom egy mese-animáció új epizódjain, és elég sok alkalmazott filmes munkám is van. Azt remélem, hogy szakmai szempontból hasonlóan izgalmasan fog alakulni a 2014-es évem is.
