Oscar, a profi
A Maestro eddigi diadalútját tetőzte be az, hogy az Oscar-jelöltek közé kerülve éppen negyvenedik elismerését kapta. M Tóth Géza, a Kedd produkció vezetője és a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem tanára, nem igazán szereti a kiöltözős eseményeket, de most testközelből tapasztalhatta meg az amerikai filmszakma egyik legjellegzetesebb ünnepét. „Sokan művinek, megcsináltnak gondolják az Oscart, bennem is voltak hasonló érzések, de végül nagyon érdekes volt látni a maga műfajában tökéletesen szervezett eseményt, ami mindenkiből a maximumot hozta ki.” A háttérben pedig egyáltalán nem meglepő módon a profitorientáltság áll.
Helen Mirren a Maestrót választotta volna |
A profizmus egyik példáját az eseményt levezénylő Ellen DeGeneres mutatta, aki a körülbelül négyórányi műsort könnyedén, viccelgetve vezetett le úgy, hogy teljesen kitöltötte a Kodak színpadot, miközben Forest Whitakernek, vagy Ennio Morriconénak bele kellett pillantania az előre megírt köszönetnyilvánító szövegbe. A tapasztalatokhoz tartozik, hogy a filmes Olümposz csúcsának lakói, mint Helen Mirren vagy Roger Allers, természetesek, maníroktól mentesek.
Ennek a versenynek nincsenek vesztesei
Az Oscar kiosztását követő partin már nem volt idő újabb ismeretségeket kötni, sőt a finomságokat kínáló asztalokig sem sikerült eljutnia M. Tóth Gézának, mert folyamatosan érkeztek itthonról az érdeklődő hívások. Sokan szorítottak a film sikeréért úgy, ahogy például sportolóinkért szoktak egy versenyen. „Közös sikert átélni nagyon jó, amit most nem sikerült megkoronázni, egyedül ezért voltam kicsit csalódott.” Ugyanakkor a nominálás már önmagában győzelem, hiszen az öt jelölt közül a győztes nem „nyeri” az Oscart, hanem „hozzá megy” a díj. Vagyis a versenynek nincsenek vesztesei, pláne egy olyan objektív paraméterekkel nem rendelkező műfajban, mint a film.
A minőségen kívül a díj elnyerésének számos más feltétele is van. A végül díjnyertes norvég-kanadai animációt egy tőkeerős cég és egy ország promótálta. „Kanadában a National Film Board hosszú évtizedek tapasztalatával rendelkezik, ott például külön részleg foglalkozik a sztárcsinálással. Szerencsére nálunk is felismerték annak jelentőségét, hogy a kultúrával hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, és komoly minisztériumi segítséget kaptunk.” A promócióban hiányzó tapasztalatainkat nyilván nem tudtuk rövid idő alatt bepótolni, de a rendező kiemelte Liszka Tamásék munkáját.
Közel volt |
Ugyanakkor a Maestro sikere alkalmat adott arra, hogy az Oscart megelőző beszélgetések során a rendező a hazai filmiparban rejlő lehetőségekre, például az egyre növekvő stúdiókapacitásra hívja fel a figyelmet. M. Tóth Géza a kinti tapasztalatait készül megosztani a Magyar Filmunió vezetőjével, Vezér Évával.
A körülbelül háromheti kinn tartózkodás után tegnap, 27-én haza tért rendezőt a meglátogatott stúdiók közül leginkábba a DreamWorks szellemisége, nyitott, szabad légköre ragadta meg. Igaz, a kedvező benyomás kialakulását elősegíthette, hogy látogatását a Disney-s és LucasFilmes csapattal tette.
A titok nyitja a titok
Az Oscar közelsége számos új lehetőséget nyithat meg a fiatal hazai rendező előtt, aki egyelőre nem tervezi a sikerhullám meglovaglásaként külföldi munka elvállalását. Természetesen a fizetés, de leginkább a szakmai kihívások komoly motivációt jelenthetnek, azonban most itthon megvan M. Tóth Géza körül az a csapat, amely „a szakmai maximum felett teljesített, és amíg ez megvan, addig nem érdemes máshol munkát keresni.”
A Maestro az új MTV-s arc - Rudi Zoltán és a rendező a film vetítésén |
A különböző bemutatások, beszélgetések során a legtöbb tengeren túli azon csodálkozott, hogy egy független, nyolcfős csapat teljesítménye komolyan versenyre kelhetett az Amerikai Filmakadémia díjáért. A Maestro karakterét Koós Árpád mozgatta meg, a gép-kar animálását Bogdán Zoltán végezte. Klingl Béla és Megyeri Tamás a kameramozgás, világítás, renderelés és más 3D-s technikai kérdések szakemberei voltak. Az animátorok felkészültségét jelzi, hogy „még a Pixárnál is rákérdeztek, hogyan sikerült összehangolnunk a szaggatott ritmusú folyamatos kameramozgást és a karakteranimációt.” A zenét Pacsay Attila komponálta, de egy vizuális ötletét is felhasználták a többiek, neki köszönhető, hogy a tollas énekes hajat növeszthetett. Madácsi Imre hangmérnök a keverésen túl intézte még Dolby Surround jogokat, és a Maestrónak Ambrus Ákos operaénekes adta a hangját, „aki az első szóra elfogadta a felkérésünket”.
M. Tóth Géza az Oscar-díjátadásról hazatérve folytatja a tanítást és a filmkészítést. A következő munkák alapkoncepciója hasonló lesz a Maestróhoz, a cél nem a Pixar vagy a Disney technikai apparátusának köszönhető látvánnyal versenyre kelni, hanem egy kis titokkal filmes feszültséget kelteni és azt fenntartani a megfelelő pillanatig.