M.M.: A megoldás igazából Shalia Rubin személye (ő a film castingjáért volt felelős), aki ismeri ezeket a filmeket, így néhány részletet mutatott Mel Gibsonnak a filmből.
filmhu:A kritika, függetlenül attól, hogy nagyra értékeli-e a filmet vagy bírálja, szinte kivétel nélkül az Ön Mária-alakítását emeli ki A Passióból, mint olyan mélyen átélt, hiteles színészi játékot, ami valóban kiemelkedik a filmből. Ön hogy látja ezt?
M. M.: Más-más emberek különbözőképp gondolkodnak a filmről, másként értik és értékelik. Ám azt gondolom, hogy az evangéliumi történetnek ma is nagy aktualitása van. Természetes módon az ember színészi önzése előtérbe kerül ilyenkor. Ezzel együtt szeretném, ha A passió megerősítené az emberekben az érzést, hogy érdemes moziba járni.
filmhu:Aránylag sok magyar alkotásban játszott az utóbbi években. Milyen képet alkotott a magyar filmről és a készítőkről ebből a kelet-európai, mégis külső szemszögből?
M. M.: Leginkább az hatott rám, hogy a magyar művészek komolyan veszik magukat és feladataikat. Becsülni tudják saját értékeiket. Mészáros Mártától Szász Jánosig sok olyan alkotóval dolgoztam, akiket nagyra tartok és óriási élmény volt velük dolgozni.
filmhu:Mária szerepére visszatérve: nem kis erőfeszítést kívánhatott színészileg. Mégis, miféle másfajta hozzáállásra, technikára volt szükség ahhoz, hogy egy ilyen mitikus jelentőségű, történelmi-kulturális-vallási aspektusokkal „terhelt” nőalakot megformáljon?
M. M.: A színészeknek meg kell tartaniuk egy-egy pici titkot, ami csak a miénk. Hagyjuk meg ezt a titkot nekünk. Egyébként ezt nem is lehet egyszerű szavakkal elmagyarázni, ha meg is tenném: sarkítva lenne az igazság.
Számtalanszor olvashattuk, hogy Maia gyermekével a szíve alatt – és ezt a stábnak el nem árulva - dolgozta végig a Krisztus-történet forgatását. Innen nézve talán már nem is furcsa ez a nagy titokzatoskodás.
