A Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál pedig továbbra is szép arcát mutatja a külvilág számára. Idén is nagyszerű vendégek, s egy-két igazi filmcsemege várja a filmkedvelőket, a lebonyolítás pedig továbbra is minden igényt kielégítő. A Hotel Thermál előtt lacikonyha, sörsátrak várják a vendégeket, s érdekes módon teljes érdektelenség övezi a focivébé eseményeit.
 |
| A párkapcsolatban lapuló bizonytalanság: még mindig szeret? A Time plakátja |
A nagyszabású nyitógálán a fő attrakciónak Kim Ki-duk bizonyult, aki két főszereplőjével (Ha Jung-woo, Sung Hyun-ah) személyesen hozta el 13. filmjét, a Time-ot. Különlegesség, hogy a világpremier dacára az alkotás nem szerepel a versenyszekcióban. A szombati nyilvános vetítésen aztán a nagyközönség elé is kilépett a rendező, ám meglepő bátortalanságról tett tanubizonyságot, vagy egyszerűen hallgatási fogadalmat tett, mivel egyetlen neki feltett kérdésre sem válaszolt, csupán nagy lélegzetett vett, majd belemosolygott a mikrofonba. Amikor pedig a moderátor feladta ebbéli kísérletét, váratlanul egy koreai népdalt énekelt, amellyel osztatlan sikert aratott a hálás közönség előtt. Az igazi show azonban a film volt, amely tematikájában a Lopakodó lelkek, Az íj gondolatiságát folytatta, ám ellentétben a két nevezett mozival, a csend ezúttal eltűnt, s explicit jelenetek sorával, valamint néhol már-már eszetlen szenvedélyességbe csapó dialógusokkal beszélt a szerelem mindenek felettiségéről, örökkévalóságáról, valamint a párkapcsolatban ott lapuló bizonytalanságról (vajon még mindig szeret-e?). Történetének női főhőse abbéli hitében, hogy kedvese már ráunt kétévi együttlét után testére, s arcára elmegy egy plasztikai sebészhez, s átalakulása után arról próbál meggyőződni, hogy a férfi valóban és feltétel nélkül szerette őt. Az új arccal azonban több fájdalom érkezik a két ember kapcsolatába, mint azt sejthették volna, s a tragikus végkifejlet ezúttal is elkerülhetetlen.
Kim Ki-Duk néhány meglepő és csodás képi metaforával ismét bizonyítja nagyszerűségét, s a plasztikai sebészeti képsorok sokkoló volta ellenére a Time harmonikusan illeszkedik előző két filmje sorába, a szerelem transzcendessége továbbra is mélyen foglalkoztatja. S mint ahogy a cím is kifejezi, az időkezelése ismét nagyon szabadelvű, elejtett szavakból derül ki, hogy több mint egy év telik el a játékidő során, a direktor ugyanúgy kizökkenti, filmje és az emberi kapcsolat számára érdektelenné teszi az idő kategóriáját, mint tette azt Az íjban is.
A Kim ki-Duk mellett a vörösszőnyeg másik sztárja a nyitógálán az életműdíjban részesülő Andy Garcia volt, aki rendezői debütálásával érkezett a fesztiválra. A Lost City személyes hangvételű alkotás az ötvenes évek Kubájáról, a személyes érintettséget pedig az adja, hogy Garcia havannai születésű, aki családjával Fidel Castro hatalomrakerülését követően disszidált az Egyesült Államokba. A forgatókönyvet egy szintén kubai emigráns, az időközben elhunyt G. Cabrera Infante jegyezte, s a fesztivál három napja alatt eddig a legnagyobb elismerést váltotta ki a produkció. Garcia maga jókedvűen állapította meg életműdíja átvételekor Jiri Bartoskának, hogy mennyi elnök tartózkodik a fesztiválteremben, majd visszaült a helyére, Vaclav Klaus államfő mellé.
 |
| A vörösszőnyeg másik sztárja az életműdíjban részesülő Andy Garcia A képen lányával, Daniella Victoriával |
A jelenlévő hírességgek mellett, a franciák lelkesen mondják le a meghívást. Luc Besson nem várt körülményekre, Jacqueline Bisset pedig munkára hivatkozva mondta le a fesztiválon való jelenlétét, amely hírek vélhetően nem befolyásolják az Angel A és a Fine art of love című alkotások sikerét: a fesztivál eddigi vetítései a megszokott módon telházak előtt zajlanak, a diákok pedig továbbra is lelkesen várják ki sorukat, s ülnek akár a földre is egy-egy alkotás megtekintése kedvéért.
Az eddig vetített filmek közül nagy érdeklődés kísérte Robert Altman Prairie Home Companion című alkotását, mely a Company után ismét a színfalak mögé vezet, s balett után ezúttal a híres rádiórevü előtt tiszteleg. A filmben egészen nagyszerű alakítást nyújt Kelvin Kline, s többek között dalra fakad John C. Reilly, Woody Harrelson, Meryl Streep. A produkció félig dokumentarista, félig fikciós módon eleveníti fel az egykori showműsor történéseit, amelyben nagy a hangsúly a zenés betéteken, ám nem marad el a humor sem.
Az igazi csemegék még csak most jönnek, Hrebejk új filmje mellett, Luc Besson Angel A-ja, Jafar Panahi Offside-ja, Kaurismaki új filmje szerepel a programban, miközben a retrospektív vetítéseken John Huston filmek peregnek, s a dokuszekció alkotásai mellett ismét szép számú cseh film is terítékre kerül.
A képek forrása: www.kviff.com
