Kevés olyan ember létezik, akinek a bemutatására kevesellni lehetne öt órát, de amikor valaki évtizedeken át folyamatosan olyan remekműveket hoz létre, mint a Taxisofőr, a Dühöngő bika, a Nagymenők, a Krisztus utolsó megkísértése és még oly sok nagyszerű film, igenis gyorsabban elfogy a játékidő. Rebecca Miller sorozata tulajdonképpen a születéstől kezd bele Scorsese történetének elmesélésébe és egészen legutóbbi filmje, a Megfojtott virágok forgatásáig igyekszik mindenről említést tenni, ami a rendező megismeréséhez fontos lehet.
Kép a Mr. Scorsese című sorozatból
Mindehhez megszólaltat gyerekkori barátokat, rokonokat, alkotótársakat, szakmabelieket, régi szerelemeit, gyermekeit, tisztelőit és magát a mestert is. A rengeteg interjú mellett számos archív dokumentum, zenei betétek (természetesen dübörög a Rolling Stones, a The Band és a Cream) és persze legendás filmjelenetek gazdagítják a sorozatot, amely nem próbál szokatlan vagy újszerű módon mesélni alanyáról és ez nagyon is helyénvaló döntésnek bizonyul. Miller pontosan érzi, hogy amikor olyan izgalmas személyek hajlandóak közreműködni és megosztani a Scorsesével kapcsolatos emlékeiket, gondolataikat, mint Robert De Niro, Leonardo DiCaprio, Steven Spielberg, Daniel Day-Lewis (aki egyébként Miller férje), Spike Lee, Thelma Schoonmaker vagy Paul Schrader, és maga Scorsese is rendkívüli őszinteséggel és nyíltsággal válaszol a fájdalmas vagy kényelmetlen kérdésekre is, egyszerűen nem szabad a néző figyelmét bármi mással elterelni.
A fiatalkori éveket bemutató epizódban alapos betekintést nyerünk a második világháború utáni New York olasz-amerikai mikrovilágába, amelyben Scorsese felcseperedett és ahol már gyerekszemmel is láthatta, hogyan jelenik meg az utcákon a szervezett bűnözés és az erőszak, amely később filmjeinek egyik legfontosabb témája lesz. Egy asztmás kisfiúval találkozunk az elején, aki az ablakból figyelte a kinti világ történéseit és akit a nyári kánikula okozta légszomjtól az egyetlen léghűtéses helyre hordoztak a környéken, a moziba. Megtudjuk, hogyan mutatott kiutat ebből a világból egy környékbeli pap, és ezáltal hogyan vált a hit Scorsese gondolatvilágának központi elemévé egy életre.
Ahogy az egyetemi éveket követően szárba szökken Scorsese rendezői pályafutása, úgy veszik át egyre nagyobb arányban a civil megszólalók helyét (javarészt gyerekkori barátokét) azok a filmesek, akikkel ebben az időszakban dolgozni kezdett. Robert De Niroval vagy épp Jay Cocks forgatókönyvíróval megszülető baráti-szakmai kötődésén és a közös munka folyamatán keresztül lassacskán kirajzolódik, hogyan vált Scorsese a választott hivatásának megszállotjává, amely nemcsak a magánéletében okozott súlyos károkat, de egy időre a drogfüggőségbe is belehajszolta őt, és ez kis híján az életébe került.
Kép a Mr. Scorsese című sorozatból. Martin Scorsese mellett a felesége,
Helen Morris és a lánya, Francesca Scorsese
Talán ezek a fejezetek tartalmazzák a sorozat legizgalmasabb részeit. Sokunk fejében Martin Scorsese úgy él, mint higgadt, jó humorú, kedves öreg úr, aki páratlan szeretettel és lelkesedéssel hirdeti a mozi varázsát. A fiatal Scorsese azonban egészen más: erőszakos, szorongó, kérlelhetetlenül makacs és önző, aki rengeteg fájdalmat tud okozni a környezetében lévőknek és magának. Scorsese megkapó őszinteséggel beszél életének sötét mélypontjairól és a hibákról, amiket elkövetett. Ezzel együtt legalább ilyen érdekes lett volna, ha hosszabban és nagyobb hangsúllyal szólalhattak volna meg azok a szereplők is, különösképp a korábbi házasságaiból született lányai, akiknek a zaklatott zseni árnyékában kellett létezniük, és akik számára Scorsese elsősorban nem a legendás filmes, hanem egy távoli és számos megkérdőjelezhető döntést hozó édesapa.
Az olykor sötétebb hangvétel ellenére a sorozat minden pillanatát áthatja a kreativitást, a bátorságot és szabadságot éltető ünnepélyesség, amellyel ez a rengeteg világsztár korunk egyik legfontosabb filmese előtt tiszteleg. Már csak a remek anekdoták miatt is érdemes ledarálni az öt epizódot: Irwin Winkler producertől megtudhatjuk, hogyan zsarolta meg a hollywoodi stúdiófejeseket azzal, hogy nem készíti el a Rocky 2-t, ha nem adnak pénzt Scorsesének a Dühöngő bikára, miért érezte úgy Leonardo DiCaprio az Aviátor forgatásán, hogy megőrült, vagy például, melyik film készítése közben kezdte elhinni magáról Scorsese, hogy végre valódi rendező lett belőle. Hosszú fejezet mesél a rockzenéhez fűződő kötődéséről, hogy mit jelentett neki Woodstock, miért akarta akár ingyen is megcsinálni Az utolsó valcer című koncertfilmet és hogy melyik rocksztárral költözött össze, miután Isabella Rossellini elhagyta őt.
Kép a Mr. Scorsese című sorozatból.
Leonardo DiCaprio és Scorsese a New York bandái című film forgatásán.
Legfontosabb filmjei kapcsán sok újdonság nem derül ki, hiszen már mindent elmondtak és leírtak róluk, amit lehet, azonban Miller kiváló szerkesztői érzékkel idézi meg az ikonikus képsorokat és társít hozzájuk izgalmas megszólalásokat az alkotók részéről, amelyek láttán az ember azonnal leküzdhetetlen vágyat kezd érezni, hogy az egész rendezői filmográfiát újranézze. Roppant szórakoztató élmény, ahogy Scorsese egy-egy jelenet megtervezéséről mesél, vagy épp arról, hogy a rendezői védjegyének számító krános hosszúsnittek dinamikája hogyan érhető tetten már a gyerekkori rajzain is.
Ahogy a Mr. Scorsese elbeszélése egyre közelebb ér a jelenhez, úgy ugrik egyre nagyobbakat előre az időben és szentel egyre kevesebb figyelmet az egyes filmeknek és alkotói élethelyzeteknek. Ez leginkább azért okoz hiányérzetet és némi rossz szájízt, mert azt a hatást kelti, mintha egy lezárt életműről beszélne, ahol a kétezres évek utáni filmek már nem sok említést érdemelnek. Ezzel ellentétben Scorsese továbbra is újabb és újabb filmek előkészítésén dolgozik, és az elmúlt húsz évben is olyan figyelemreméltó filmeket hozott létre, mint A tégla vagy az A Wall Street farkasa, amelyekre már csak néhány perc jut, előbbiről például csak annyi derül ki,, hogy ezért kapta meg végre az Oscar-díjat. Persze, egy 83 éves ember kapcsán nem túlzás azt állítani, hogy életművének javarészén már túl van, és innentől bármelyik film lehet az utolsó, mégis talán érdemesebb lett volna két különálló epizódban foglalkozni a frissebb alkotásaival és jövőbeli terveivel.
A Mr. Scorsese nagy erénye, hogy képes érzékeltetni, milyen hosszú idő és áldozatos út vezetett oda, hogy a mester méltó helyére kerüljön nem pusztán kollégái és barátai körében, de a széles közvéleményben is. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a nem túl távoli múltban is voltak olyan időszakok, amikor az amerikai stúdióvezetők bizalmatlanok voltak Scorsesét illetően és filmjeinek jelentős része vallott bemutatásuk idején csúfos anyagi és kritikai kudarcot. A kizárólag pénzügyi szempontok szerint működő, elsősorban blockbusterek létrehozásában érdekelt stúdiórendszer, amely a 80-as évektől folyamatosan teret nyert magának Amerikában, kis híján képes volt megroppantani a valaha élt egyik legnagyobb filmest.
Kép a Mr. Scorsese című sorozatból
Ezzel pedig Rebecca Miller egyértelműen nekünk, mozirajongóknak üzen, mégpedig azt, hogy a mi döntéseinken is múlik, milyen irányba fordul a jövő mozija. Nem véletlen, hogy a filmben Scorsese közvetlen munkatársai és barátai mellett a fiatal filmes generáció olyan fontos szereplői is megszólalnak, mint Ari Aster vagy Benny és Josh Safdie, akik nem pusztán inspirációra leltek Scorsese személyében, hanem mentorra is, aki minden megszerzett befolyásával a hozzájuk hasonló tehetségeket próbálja segíteni abban a küzdelemben, hogy újra eredeti, őszinte és a nézőt felnőttként kezelő történetek készüljenek Hollywoodban.
A Mr. Scorsese a rendezői életművet ismerők számára nem kínál túl sok újdonságot: tulajdonképpen, aki elolvassa a Wikipédia oldalát és megnézi leghíresebb filmjeit, nagyjából hasonló következtetéseket vonhat le, mint a sorozat megnézése után. Ennek ellenére a Mr. Scorsese roppant élvezetes és örömteli élményt kínál, amely ha olykor elnagyolt vagy kapkodó is, végig mély szeretettel és tisztelettel fordul témájához. Nem fedi el a rendező múltjának sötét fejezeteit, nem hazudja el kudarcait és máig meglévő neurózisait, mégsem süllyed a bulvár szintjére. Fókuszában mindvégig egy briliáns elme vizsgálata és lenyűgöző filmjeinek ünneplése áll, mindezt pedig lendületesen és szórakoztatóan teszi, így kár volna kihagyni bárkinek is, aki legalább kicsit is rajong korunk egyik legnagyobb filmese iránt.
A Mr. Scorsese elérhető az Apple TV+ kínálatában.
