A Médiamix című televíziós műsor mellett immár ugyanezen a néven egy színes, havi rendszerességű folyóirat is elérhető. Hasonlóan a tévéadáshoz, a magazin a médiával kapcsolatos legaktuálisabb témákkal, kérdésekkel, problémákkal foglalkozik. A lap egyik főszerkesztőjével Kopper Judittal (a társ-főszerkesztő Görög Athéna) beszélgettünk az új lapról.

- A Médiamix című televíziós műsornak már 10 éves múltja van…

- Igen, majdnem, 1992 februárjában volt az első adás.

- Mi késztette önöket arra, hogy nyomtatott formában is megjelenjenek, illetve mennyiben ad mást és többet az újság, mint a tévé-műsor?

- A Médiamix című tévéműsor havonta egyszer jelentkezik, s mindössze 26-30 perces, ráadásul késő este kerül sugárzásra, s így viszonylag kevés emberhez jut el. Úgy gondoltuk, hogy az írott sajtóban is kell lennie egy fórumnak, amely a médiával kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. Nincs teljes átfedés a műsor és lapban megjelent cikkek között, inkább címazonosságról van szó. Míg a tévé-adásban csak egy-egy téma körüljárására van időnk, addig az újságban nagyobb terjedelem áll rendelkezésünkre. Tematikus számokat állítunk össze, mindig van egy főtéma, például „Erőszak a képernyőn”, „Választás a képernyőn”, amit igyekszünk minél több szempontból körüljárni. De emellett számos más rovat is található a lapban: portré, csatorna rovat, amely a különböző tv-csatornákat mutatja be, foglalkozunk arculati kérdésekkel, rövid hírekkel, s a tévé mellett az újsággal, rádióval, Internettel is.

- Volt valamilyen közvetlen külföldi mintája a Médiamix műsornak, illetve újságnak?

- A rendszerváltás idején egy Médiashow című angliai tévé-műsor stábja jött forgatni Magyarországra, s én voltam itt a kísérőjük, riportalanyokat szerveztem nekik, hasonlók. Amikor azután pár évvel később kimentem Angliába, hogy az akkori Videóvilág című műsoromhoz riportokat készítsek a Music Tv stábjával, újra találkoztam velük, s megmutatták, hogyan készülnek ezek a Médiashow adások. Ez nagyon megtetszett, hazajöttem, és hálaisten volt lehetőségem elindítani a Médiamix című műsort. Úgy tudom, hogy Angliában a Médiashow műsor már nem működik, de nálunk még mindig él a Médiamix, ez egy ritka kivétel.
A lap úgy született meg, hogy úgy éreztük, a média most nagyon központi szerepet foglal el, s ehhez képest itthon nagyrészt csak bulvár és pletykaszinten foglalkoznak vele. Mi szerettünk volna egy ennél mélyrehatóbb és igényesebb megközelítést behozni. Ennek külföldön természetesen szintén van hagyománya. Amikor kint voltam az USA-ban az elnökválasztás idején, akkor találkoztam a BrillsContent című magazinnal, amely a médiával kapcsolatos témákkal foglalkozik igen magas szinten.

- Ki a célközönség, van egy meghatározható réteg, akinek ez a lap készül?

- Jó lett volna, ha tudtunk volna felméréseket készíteni, hogy mik a közönség elvárásai, de ehhez sajnos nem volt háttér. Természetesen van elképzelésünk a közönségről: többek között médiaszakos hallgatóknak, egyetemistáknak, olyan embereknek szánjuk, akik tévét néznek, Nettel foglalkoznak, és egyáltalán, remélem, hogy nagyon sokféle ember talál benne kedvére valót.

- Említette, hogy tematikus számok készülnek. Mi alapján választják ki, hogy mi lesz egy adott szám fő témája?

- Amiről úgy érezzük, hogy épp a legérdekesebb, legaktuálisabb téma. Éppen most megjelenő harmadik számunk témája a hírverseny. Egy ilyen téma nagyon felvillanyozza a szerzőket, szóba kerül az infotatement, azaz, hogy mennyire keveredik hír és szórakoztatás a híradók, hírcsatornák műsorában; foglalkozunk azzal a kérdéssel is, hogy van-e lehetőség arra, hogy egy kizárólag hírekkel foglalkozó csatorna szülessen Magyarországon, továbbá terítékre kerül a híradók egymással való versenyzése, a személyiség szerepe, a hírek és álhírek témája stb. A következő számunk témája pedig a sport és a média lesz.

- Meglehetősen nagy hangsúllyal szerepel a lapban a tévé. Ez egyfajta aránykövetés, a televíziónak a média világában elfoglalt túlsúlyos szerepének elismerése?

- Ez inkább egyfajta kezdeti gyermekbetegség. Azok az újságírók és rovatvezetők, akik részt vesznek a lap elkészítésében, még nem találták meg a csatornát a többi médiumhoz. De a tévével foglalkozó írások meghatározó szerepéhez az is hozzájárul, hogy a legerősebb véleményformáló hatással bíró médium, amint azt a médiaszociológusok felmérései is jól mutatják, a televízió. A legnagyobb botrányok a televíziós műsorok körül vannak, mint ahogy a legnagyobb érdeklődést is a televíziós adások keltik.

- A másik feltűnő dolog, hogy a lap főként külföldi témákkal foglalkozik.

- Ezen az arányon szeretnénk némileg változtatni, de azért nem jelentősen. Azt találtuk ugyanis, hogy Magyarországon kissé „köldöknézős” a média, a körül folynak a viták, hogy hány embert rúgtak ki innen vagy onnan, ki ment át egyik csatornától a másikhoz. Mi nem a napi ügyekre szeretnénk koncentrálni, nem célunk a sebnyalogatás, az ilyen-olyan leleplezés, és hasonlók. Ennél mi elméletibb szinten szeretnénk megközelíteni a témát, nagyobb összefüggéseket, trendeket körüljárni. Természetesen, ha itthon valamilyen karakteres újdonság jelenik meg, arról mindig szívesen hírt adunk, s általában is szeretnénk erősíteni a hazai témákkal való foglalkozást.

- Önök hogy érzékelték, az Internet megjelenése a média-piacon mennyire rajzolta át az erővonalakat?

- Amikor Amerikában megkérdeztem, hogy a választásokat mennyire befolyásolta az Internet, azt mondták, hogy sokkal nagyobb reményt fűztek hozzá. Az Internetet nagyrészt azok a választók használták az elnökválasztáskor, akik biztos választók voltak, tudták, hogy kire akarnak szavazni, és az általuk támogatott jelölt honlapján bogarásztak egy kicsit, de igazából az Internet nem játszott szerepet a döntésük kialakításában.

- Tehát nem volt olyan befolyásoló ereje, mint mondjuk a tévének vagy a sajtónak?

Nem, még nem. A pártok felhasználták az Internetet, sokat fektettek bele, de a háló nem hozott lényeges változást, áttörést, a tévé ebből a szempontból még mindig egyeduralkodó.

- Hogy fogadta a piac a Médiamix magazint?

- A lap egyenlőre csak belső terjesztésben érhető el, még nem került ki az újságos standokra. Arra gondoltunk, hogy előbb teszteljük a szakmai közönségen a lapot, mielőtt kimennénk a piacra. Felmértük, hogy még nem tudnánk megélni a piacon, nagyon sok pénzt kell kiadni ugyanis a terjesztésre. A postai terjesztés a lap árának 50%-át elviszi. Sőt azt hallottuk, olykor még arra is kell némi pénzt áldozni, hogy egy újságosstandon jól látható helyre kerüljön egy lap.
Most egy címlista alapján küldjük szét az újságot azokra a helyekre, amelyek valamilyen szinten kapcsolatban vannak a médiával: például az egyetem média szakos hallgatóinak, számítógépes, Netes, távközlési cégeknek, emellett az Oktatási Minisztérium vállalta, hogy eljuttatja középiskolákba. Most a harmadik számba már tettünk egy megrendelő lapot, és kíváncsian várjuk, hány megrendelés érkezik.
A szakma egyébként nagyon jól fogadta a lapot, leküldtünk például 300 példányt a tihanyi médiakonferenciára az első két számból, és pillanatok alatt elfogyott, máshonnan is jó visszajelzéseket kaptunk. Úgy érzem, ez alatt a rövid idő alatt is igen nagy presztízst tudott kivívni magának a lap.

- Amennyiben a lap tartósan beválik ebben a szűkebb szakmai körben, tervezik, hogy kiviszik az utcára, és a nagyközönség számára is elérhetővé teszik?

- Igen, ez a tervünk. Azt mondják, ha egy lap kibír egy évet, akkor van esélye a hosszabb távú fennmaradásra. Úgy gondoltuk, kivárjuk ezt az évet, közben megjelenünk a lappal az Interneten is, és ha minden jól megy, lesznek előfizetők is, akkor tovább szélesítjük a kört. Jelenleg három nyilvános helyen tettük elérhetővé a Médiamix magazint, mintegy kísérletként, hogy mennyire van iránta kereslet: a Műcsarnok könyvesboltjában, a Pont könyvesboltban a Nádor utcában és az Írók boltjában. Reméljük, minél több fog fogyni belőle.

- Mikorra tervezik az Internetes változat beindítását?

- Reményeink szerint augusztus-szeptember környékén már on-line is elérhető lesz a Médiamix magazin, és úgy tervezzük, hogy visszamenőleg is feltesszük a lap korábbi számait.