A kilencven oldalas folyóirat első száma júniusban jelent meg, mindössze háromszáz példányban, és csupán a tanszéken hozzáférhető – egyelőre ingyenesen. „Elsősorban a szakon folyó munka láthatóvá tétele volt a célunk” – mondta el az eMasának Botházi Mária, szerkesztő, aki doktorandusként végzi ezt a munkát, az első számban Bodor Pállal készített interjút. –„Az első lapszám még egy kicsit „diáklapos”. A tanulmányok nagy része válogatás a diákok és az oktatók munkáiból, de az interjú, a fórum és a recenzió – és reményeink egyre több publikáció is – kifejezetten a lapba készülnek.”
A „Média, Erdély, dokumentumok” szavakra utaló folyóiratcím visszaköszön a rovatelnevezésekben is. A ME.diárium sajtótörténeti anyagokat közöl, a ME.dialógus interjú egy neves médiaszemélyiséggel, a ME.teória médiaelméleti fejtegetéseket tartalmaz. A média vizuális világa is a Kamera című rovatban kap teret, az egyetemi előadások szerkesztett változatai az Aulában, a szélesebb értelemben vett kommunikáció pedig a Szóközökben. Az utóbbi rovat ezúttal a Connex-Vodafone arculatváltását tárgyalja.
A sajtó története és jelene
A főszerkesztő, a diákok kutatómunkáit irányító Cseke Péter azonban többet vár egy „egyszerű tanszéki lapnál”. A beköszöntőben így fogalmaz: „Nemcsak a budapesti, hanem a bukaresti médiatudományi szakemberek is tőlünk várják az önálló kutatásokon, eredeti tényfeltáráson alapuló hiteles információkat” az erdélyi magyar sajtóról. A szerkesztőbizottság tagjai Kolozsvár mellett Bécsben, Bukarestben, Budapesten és az Egyesült Államokban dolgozó szakemberek, akiknek feladata, hogy a kapcsolatok és a külföldi publikációk begyűjtése mellett véleményezzék az írásokat, és megakadályozzák, hogy a lap provinciális jelleget öltsön.
Bernáth László, a MÚOSZ Bálint György Akadémia tanára Bodor Pál publicistával Budapestről segíti a szerkesztőség munkáját. Bernáth szerint a nyomtatott sajtó történetére is koncentráló ME.dok ismeretére nagy szükség van Magyarországon, ahol a jelenleg elérhető sajtótudományi folyóiratok zömmel az audiovizuális médiával foglalkoznak. „Nem hiszem, hogy van olyan újságíróképzés a világon, amelyik ennyire elhanyagolná a saját történetét, mint amennyire mi elhanyagoljuk itt Magyarországon” – véli. – „Az anyagok nagyobb része ugyanakkor az aktualitásokra reflektál, azokra a modern, mai kérdésekre keresi a választ, amelyek minden, a sajtótudomány iránt érdeklődő újságírót és elméleti szakembert érdekelhetnek.”
Miért épp Erdélyben?
Érdekes, hogy miközben a magyarországi felsőoktatásban évente ezrek végeznek kommunikáció szakon, a kolozsvári egyetem újságíró szakán pedig mindössze tizenegynéhányan – és Bernáth szavaival élve a nagyváradi sajtókollégium is „haldoklik” – az új lap határon túli. – „Erdélyben átlagosan jóval több olyan magyar van, akinek írási ambíciói vannak, mint Magyarországon. Ők, és általában az erdélyi magyarok, jobban értik a nyelvet. Nekik a nyelv, és ennek következtében az irodalom egy menekülési útvonal volt. Ez is egy szigetjelenség: amikor az ember el van zárva a szárazföldtől, akkor jobban őrzi azokat a hagyományt, amiben megmaradt ” – magyarázza a szerkesztőbizottság tagja. – „És bár nagyra becsülöm Bodor Pált, az erdélyi magyar lapokat illető – a ME.dokban közölt interjúban is kifejtett – pesszimizmusával nem értek egyet. A fordulat után hirtelen valóban megnőtt a lapok száma, kistelepüléseken is önálló újságok jöttek létre, ezek színvonala természetesen hullámzó. A magyar nyelvre óhatatlanul hat a nagyobb nyelvi közösségen belül élés és a helyi újságok, ami nyelvromláshoz is vezet, de az írások nagyobb része kiváló, és én az erdélyi magyar sajtót alapvetően jobbnak tartom.”
Óvatos tervek
Az újságíró szakon alakult Medea Egyesület pályázatokon elnyert pénzekből adja ki a folyóiratot, a további anyagi támogatásra azonban még csak ígéretet kaptak. „A következő lapszámmal az erdélyi könyvesboltokban is szeretnénk megjelenni, és a lapot Magyarországon is jó volna hozzáférhetővé tenni, de erre még nincsenek konkrét elképzelések. Az egyetemekkel felvesszük a kapcsolatot, reméljük, ők is rendelnek majd belőle” – mondta el Botházi Mária. A kiadás költségei miatt egyelőre évi 2-3 megjelenésben gondolkodnak, a lelkesedésben azonban nincs hiány, már készül a második lapszám. Bernáth László a korábbi dolgozatokhoz kapcsolódva a virtualitás fogalmát veszi védelmébe, a ME.dialógus rovatban pedig Reinhold Stipsits, osztrák szerkesztőbizottsági tag gondolatait ismerhetjük meg.
