Nagy Endre producer szerint a Testamentum „a Bartókiságot, mint jelenséget, művészeti alapállást, ennek megélését” járja körül. „Bartók, mint karakter nem is nagyon van nevesítve ebben a történetben, még ha egyértelműen az ő alakja is ihlette a filmet. A hangsúly azon van, hogy mit tud kezdeni magával egy művész, ha elszakítják őt a gyökereitől.” Míg Bartók a Maestro alteregójában látható a filmben, az igazi művészről számos archív felvétel is bekerült az alkotásba. „Lényegében mindkét idősíkban megjelenik, de senki sem szólítja Bélának, így egy picit el van emelve Bartók személyétől.”
Zsótér Sándor, Jordán Adél és Surányi András
Surányi András rendező (Aranycsapat, Erozió, Film…) elmondása szerint régi barátjával, Kocsis Zoltánnal (a 2016-ban elhunyt Kossuth-díjas karmesterrel) álmodták meg először egy Bartókról szóló film ötletét, ami nem hagyományos módon közelíti meg a zeneszerző alakját: „Nem egy konkrét életrajzot terveztünk, hanem olyasvalamit, ami Bartók személyiségét ragadja meg. Már az első pillanatokban világossá vált, hogy az emigrációnak, a haza elvesztésének, a kiszolgáltatottság érzetének ebben nagy szerepe kell, hogy legyen.”
A producerrel eredetileg 2004-ben kezdtek el dolgozni a filmterv megvalósításán, de sokáig nem sikerült támogatót vagy koprodukciós partnert találniuk hozzá. Hosszú évek után a Nemzeti Filmintézet szavazott nekik bizalmat, 300 millió forintos gyártási támogatást ítéltek meg a filmnek. A rendező szerint ez a költségvetés kompromisszumokkal is járt, amerikai forgatás például szóba sem jöhetett. „Teljesen át kellett dolgoznunk az anyagot. Így született az a kettősség, hogy a Bartók kései életében megjelenő nehézségekre hogyan reflektál mondjuk egy mai 40-es pasas, egy európai gyökerű amerikai rendező.”
Míg a film főszereplőjének az opera és egy fiktív napló áll rendelkezésére a Maestro megértéséhez, addig a valódi rendezőnek három alapforrása volt Bartók személyét illetően: „Egyfelől ott van a komplett levelezése, két gigantikus kötet. A kortársak visszaemlékezéseire, memoárjaira is tudtam hagyatkozni. A harmadik pedig az, hogy négy évtizeddel ezelőtt forgathattam egy dokumentumfilmet róla a kanadai televíziónak, ekkor találkoztam Bartók özvegyével, Pásztory Edith-tel. Azzal együtt, hogy Ditta asszony rendkívül szemérmes és zárkózott volt, és az egész interjú során ott lebegett a Bartók árnyéka a szobában, mintha csak arra várt volna, hogy a férje hirtelen benyit és valamiben kijavítja, egy elképesztően furcsa, nagyon-nagyon katartikus élmény volt számomra.”
Keresztes Tamás, Kárász Emese és Surányi András
Arról, hogy miért éppen A kékszakállú herceg várát választotta Bartók életművéből, a rendező így nyilatkozik: „A mű igazi jelentősége számomra abban rejlik, hogy veszteségek sorozatáról szól. Bartók a Kékszakállú tragédiáján keresztül mondja el, hogy valójában már nincsenek kapaszkodók az életében. Elveszíti az anyját, a párját, a lelkében mindenkit, és végül teljesen egyedül marad. A nőalakok mind szimbolikusak benne, és az utolsó kapu, amin belép a Kékszakállú, az valójában a halál.”
A két főszereplő figuráját a közeledő halál árnya is összeköti: „A fiatalember a maga betegségével – ami kicsit analóg Bartók állapotával – ráébred, hogy itt már nincs menekvés vagy hazugság, hanem szembe kell nézni azzal, hogy a közember elmúlik, meghal.” A színészek kiválasztásáról a rendező így fogalmaz: „Imádom őket, színészként és alkotóként is. Úgy gondoltam, hogy Zsótér Sanyi személyes jelenléte, az a szuggesszió, amivel bír, rímel Bartók szuggesztív, befelé forduló, magányos karakterére. Tamás – túl azon, hogy zseniális színész – a hiperérzékenységével felerősíti ezt a vágyat, ezt a reflexiót: mit is jelent neki Bartók, hogyan azonosul ez a két ember időn és korokon át.” A filmben a kisebb szerepekre is sikerült neves színészeket megnyerni: Török-Illyés Orsolya, Udvaros Dorottya, Jordán Adél, Forgács Péter, Elek Ferenc, Jordán Tamás és Hajduk Károly, Kálid Artúr és Máté Gábor is látható lesz.
Az operatőri munkát Borbás István végezte, aki több Roy Andersson-filmet is fényképezett. A producer így emlékezett vissza: „2004-ben kezdtünk el dolgozni ezen a projekten, és akkor úgy nézett ki, hogy vele csináljuk. Aztán a projekt nem akart sehogy sem összeállni. Amikor újra szárba szökkent, egy másik operatőrrel kezdtük el az előkészületeket, de közben megoperálták, így last minute kiesett. És akkor mit hoz a sors? Borbás Pista pont hazaköltözött Svédországból Magyarországra.”
Török-Illyés Orsolya és Zsótér Sándor
Surányi elmeséli, hogy milyen vizuális koncepciót találtak ki a filmhez Borbás Istvánnal: „A Bartók-világnál arra törekedtünk, hogy nagyon szikár, fekete-fehér világot hozzunk létre – stilizált módon. Nemcsak a korszak miatt, hanem hogy ez a fajta stilizálás felerősödjön: ne a valóságban járjunk. A jelen idejű résznél egy szolid, szerény, de színes világot alkalmaztunk. A kettő kombinációját próbáltuk létrehozni. Nagyon fontos volt számunkra a hosszú, kitartott snittek használata is. Nem egy gyorsan vágott filmről van szó, hanem a slow cinema világát idézi. Egy picit talán vissza is hoz valamit azokból a csendekből, amiket mindig lenyűgözve néztem – Bergmantól kezdve Antonioniig. Bocsánat, ha ez pökhendien hangzik, de a cél valami ilyesmi volt.”
Egy zeneszerző által ihletett filmnek legalább ennyire fontos volt a zene: „A Concerto összegző mű, a gigantikus búcsú a gyökerektől, a hazától, a világtól, az élettől. Ennek benne kellett lennie filmben. Káel Norbert nagyon sokat segített nekünk, hogy szakmailag is korrekten és stílusosan használjuk a Bartók-szerzeményeket és az eredeti filmzenét, Zányi Tamás hangmérnök pedig egy gyönyörűséges hangkulisszával összekapcsolta ezeket a világokat.”
.jpg)
Udvaros Dorottya
A forgatás tavaly év elején, januárban és februárban zajlott, a producer és a rendező is kiemeli, hogy az utómunkát viszont elsősorban az archív anyagok jogi tisztázása bonyolította meg, így csak néhány héttel ezelőtt sikerült teljesen befejezni a filmet.
A Testamentum a B&L Line gyártásában, a Nemzeti Filmintézet televíziós pályázatának támogatásával készült. Producerei Nagy Endre és Barathy Boglárka, forgatókönyvíró-rendezője Surányi András, operatőre Borbás István, vágója Surányi Ádám és Ostoros Ágnes, látványtervezője Nemetz Alex, zeneszerzője Káel Norbert.
A film bemutatójára júniusban, a MOZ.GO - Magyar Mozgókép Fesztiválon fog sor kerülni.
