Még nem fordult elő, hogy egy Hollywoodban is elismert látványtervező dolgozik egy magyar filmen. Mi fogta meg önt a projektben?
Leginkább a forgatókönyv keltette fel az érdeklődésem, de mindig is érdekeltek a magyar filmesek. Voltam olyan szerencsés, hogy megismerkedhettem Rajk Lászlóval egy masterclass alkalmával, ahol mindketten előadtunk. Nagyon tiszteltem a nyitottságát és a humanizmusát, szakmabeliként pedig lenyűgözött a vizuális megközelítése a munkáiban. Fabricius Gáborral is egy masterclass alkalmával találkoztam, utána elküldte nekem az Eltörölni Frankot forgatókönyvét, ami rögtön berántott. Személyesen is érdekelt vagyok a témában, mert magam is a punk vonulathoz tartoztam annak idején Izlandon.
Fabricius Gábor és Eggert Ketilsson (fotó: Scholtz Kristóf)
Mennyire találta ismerősnek a magyar undergroundot?
Nyilván nagy különbség volt a politikai helyzet és a közeg között, amiben éltünk, de mégis ugyanazt a késztetést vélem felfedezni a magyar oldalon, ami minket is hajtott. Látom saját magamat azokban a srácokban, akikről ez a film szól.
Milyen forrásanyagokat használ a 80-as évek magyar közegéről?
Szerencsés vagyok, mert tengernyi anyaggal lettem ellátva, fotográfiák és filmek formájában. Fabricius Gábor nagyszabású gyűjteménye nagyon megkönnyítette, hogy belépjek ebbe a világba.
Szeret váltogatni a nagy amerikai blockbusterek és a kisebb produkciók között?
Igen, nagyon élvezem ha kisebb produkciókon is dolgozhatok, mert ilyenkor vissza lehet térni az alapokhoz. A feladatok hasonlók, de megvalósításban lehetőséged van intimebb megoldásokra.
(fotó: Pozsonyi Janka)
Mik az ön legfőbb feladatai a filmben?
A látványtervező dolga, hogy a rendezővel és az operatőrrel összehangoltan vezesse a film vizualitással, látványával kapcsolatos munkáit. Jelen esetben az art departmentet is segítem tanácsokkal. Gondoskodnom kell róla, hogy a film látványvilága igazodjon a praktikus szempontokhoz.
Jelen lesz a forgatáson is?
Sajnos nem tudok végig maradni a film forgatásán, csak az előkészítésben veszek részt.
Fabricius Gábor rendezőként első nagyjátékfilmjét készíti, milyennek találja vele a közös munkát?
Újszerű módon közelíti meg a dolgokat, és erőteljes elképzelései vannak arról, hogy mit akar látni a filmben. Ugyanakkor nyitott mások véleménye iránt, odafigyel az emberre, ezért jó vele a munka. Érezhetően a legjobb eredményre törekszik a látvány szempontjából is.
Hogyan jellemezné a film látványvilágát?
Azt mondanám, hogy szinte dokumentumfilm-stílusban próbáljuk reprodukálni a 80-as évek Magyarországát. Viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy nem egy kosztümös történelmi filmről, hanem egy emberközpontú történetről van szó.
Dobos Tamás operatőr, Eggert Ketilsson és Fabricius Gábor (fotó: Scholtz Kristóf)
A rendező azt nyilatkozta, hogy olyan szakembert keresett, akinek nincsenek a kelet-európaiakra jellemző, berögzült előítéletei a korszakról. Őn is hasznosnak tartja ez a munkájában?
Segít, ha a messziről jött ember szemével tudsz nézni valamit. Amikor a saját környezetemben dolgozok, mindig örülök, ha valaki egy másik nézőpontból tudja megközelíteni az adott témát.
Budapest a világ legkülönbözőbb városaiként szokott megjelenni külföldi filmekben. Az ön benyomása szerint mi teszi erre alkalmassá?
Az eddigi sétáim alapján azt kell mondjam, hogy Budapest egy különösen látványos város, szinte sosem tudhatod, hogy mikor lépsz át egy másik korba a következő utcasarkon. Ebben hasonlít egy kicsit az izlandi tájra, ahol öt perc alatt eljutsz a sivatagból a jégmezőre.
A látványtervezés mellett művészeti vezetőként és a speciális effektusok felügyelőjeként is gyakran dolgozik. Melyik területről indult eredetileg?
Lényegében ezek szorosan összefüggnek. A 90-es években kellékesként kezdtem, filmekben és állami tévében is dolgoztam. Izlandon akkoriban a kellékes más feladatokért is felelt, ezek közé tartoztak a speciális effektusok is. Az édesapám autószerelő volt, így rendelkeztem némi technikai tudással, ami ehhez szükséges volt.
(fotó: Pozsonyi Janka)
Hogyan került bele az első amerikai produkcióba?
Valakinek eszébe jutott a fickó, aki sok mindenre képes, így felhívtak, ennyi volt az egész. Az első nagy amerikai produkcióban a speciális effekt csapatban voltam. Egy vikinges film volt, amit Michael Chapman, a Taxisofőr és a Dühöngő bika operatőre rendezett Izlandon.
Milyen gyakran szólítják a munkái külföldre?
A tavalyi év komoly kihívás volt ebből a szempontból, a nagy részét folyamatos utazással töltöttem, mert a Tenetet hét különböző országban forgattuk.
Számos neves rendezővel volt dolga az évek során, Ridley Scottól Christopher Nolanig. Kivel élvezte eddig legjobban a közös munkát?
Két izlandi rendezőt emelnék ki, egyikük Fridrik Thor Fridriksson, akit az úttörő filmesnek tartanak az országunkban, ő kapott elsőként Oscar-jelölést egy izlandi filmre is. A másik pedig Balthazar Kormákur, aki egy nagyon energikus és rendkívül innovatív filmrendező. A legkalandosabb utazást, egyben a legnagyobb kihívást a pályám során pedig Christopher Nolannel közös munkáim jelentik.
(fotó: Scholtz Kristóf)
Mi volt a legnagyobb kalandja Nolannel?
A legnagyobb kihívás a Dunkirk volt. Óriási díszletekkel dolgoztunk, ki voltunk téve az elemeknek, folyamatosan a part mentén, a vízben vagy a levegőben forgattunk. Ha bármit felkapott a szél vagy elsodort a hullám, kezdhettük az egész felépítését elölről. A Tenet forgatása is kifejezetten kalandos volt, de erről nem mesélhetek bővebben, mert még nem mutatták be a filmet.
Jobban szeret stúdióban dolgozni, ahol kontrollálni lehet az elemeket?
Ezen a téren nincs preferenciám, mert igazából minden a felkészülésen múlik. Ha az előkészítő munka rendesen van elvégezve, akkor mindegy, hogy stúdióban vagy odakint forgat az ember.
Milyennek ismerte meg Christopher Nolant?
Nem fél attól, hogy behatoljon az ismeretlenbe, sem pedig attól, hogy a filmkészítés során rábízzon másokra olyan feladatokat, amikben még nem feltétlenül volt részük korábban. Amikor vele dolgozik az ember, a kreatív folyamatban és a film világában is teljes értékű partnernek érzi magát. Nagyon tudja, hogyan kell kihozni a legjobbat a munkatársaiból.
Meg kell kérdezzem, hogy igaz a pletyka, miszerint kitiltotta a székeket a forgatásról, mert aki üldögél, az nem dolgozik?
Dehogyis, ez kacsa. Én is majdnem végig ültem az összes produkciót. Bár saját széket szoktam vinni.
