Na, de ki az a Blaskó Béla?
Már gyerekként is olyan volt, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde, azzal a különbséggel, hogy az ő átváltozásait a társaság váltotta ki. „A fiúkkal durva és brutális voltam. De abban a pillanatban, hogy lányok közé kerültem, megcsókoltam a kezüket. A fiúkkal vadállat voltam, a lányokkal egy kezesbárány” – vallotta magáról később. Blaskó Béla néven látta meg a napvilágot 1882. október 20-án Lugoson. Iskoláit hamar otthagyta, és alig volt tizennyolc, amikor csatlakozott egy vándortársulathoz. Kezdetben a karban énekelt, majd egyre nagyobb és komolyabb szerepet kapott, ekkor már Lugosiként, némafilmszerepeiben (Nászdal, Az ezredes, Az élet királya, Tavaszi vihar, stb.) ugyanakkor Olt Arisztidként jegyezték.
A kommün idején színész szakszervezetet gründolt, utóbb ezért menekülnie kellett. Egy bécsi és egy berlini kitérő után 1920-ban érkezett meg az Egyesült Államokba, ahol a New York-i magyar színházi közösség tárt karokkal várta.
A skatulya
Bár még nem beszélt jól angolul, 1922-ben színpadra lépett első angol nyelvű szerepében. Ez volt a The Red Poppy, melyhez fonetikusan memorizálta a szerepét. Némafilmekben is szerepelt, ezek sorában az első az 1925-ös The Silent Command volt. A fordulópont 1927-ben jött el az életében. A Broadway-n ekkor vitték színre Bram Stoker Drakuláját, melynek címszerepét Lugosi játszotta, óriási sikerrel.
A Universal számára nem volt kérdés, hogy kinek kell eljátszania a szerepet a regény hangos filmváltozatában, holott Lugosi még ekkor sem beszélt jól angolul. Személye ekkor forrt mindörökre össze az elegáns vérszívó alakjával. Állítólag az 1931-es film akkora sikert aratott, hogy Lugosi több rajongói levelet kapott, mint Clark Gable. A vérszívó azonban többé nem eresztette Lugosit, aki innentől kezdve szörnyetegeket, gyilkosokat, őrült tudósokat alakított a filmvásznon. A horror legfényesebb csillaga lett, még ha ő maga szívesen kipróbálta volna magát más műfajokban is. Legnagyobb szakmai riválisa Boris Karloff volt, akivel több filmben is együtt játszottak (ezek közé tartozik például az 1934-es A fekete macska vagy az 1939-es Frankenstein fia).
Lugosi karrierje szomorú véget ért, egy csomó B-kategóriás filmben szerepelt (csak egy cím: Öreg Riley Anya találkozik a vámpírral), élete utolsó éveiben pedig a minden idők legrosszabb rendezőjének kikiáltott Ed Wood foglalkoztatta. Kapcsolatuknak Tim Burton 1994-es filmje állít emléket, melyben Johnny Depp játszotta a rendezőt, Martin Landau pedig Lugosit. (Johnny Depp utóbb megvásárolta azt a Los Angeles-i házat, melyben annak idején Lugosi élt.)
Morfium
Lugosi harcolt az első világháborúban, és az orosz fronton súlyos lábsérülést szenvedet. Fájdalmait morfiummal csillapították, melyet kezdetben orvosi felügyelet mellett kapott, ám hamar rászokott. Egy 1955-ös cikk szerint Lugosi azt állította, hogy morfium nélkül nem tud dolgozni. „Tizenhét éve, egy angliai utamon hallottam először a metadonról, egy új szerről” – nyilatkozta Lugosi, hozzátéve, hogy akkor egy egész doboznyit vitt haza belőle: „Azóta ezt szedem, vagy a demerolt”. Önként alávetette magát a terápiának, az ötvenes évek közepén azonban már komoly anyagi nehézségekkel küzdött – erről Frank Sinatra egy tévériportban hallott, ezt követően pedig állítólag elég komoly összeggel beszállt a színész kórházi ápolásának díjába (néhány forrás szerint Lugosi temetésének a költségeit is az énekes állta, de Sinatra ezt egy interjúban cáfolta).
Még halálában is játszott
Ed Wood nevéhez kötődik legutolsó filmje is, a 9-es terv az űrből című low budget mozi. A forgatás idején Lugosi szívinfarktust kapott, és 1956. augusztus 16-án Los Angeles-i otthonában elhunyt. A show-nak azonban mennie kell, gondolhatta Ed Wood, így Lugosi szerepét végül a rendező feleségének csontkovácsa, Tom Mason játszotta el, aki magasabb is volt, mint a színész, és még csak nem is hasonlított rá, éppen ezért az arcát félig mindig eltakarta a köpenyével.
A végeredmény egy teljesen valószínűtlen mix lett, melybe Ed Wood még Lugosi korábban felvett jeleneteiből is bevágott néhány snittet. Bela Lugosi's Dead a címe egyébként az angol Bauhaus 1978-as dalának, amely azóta több filmben is felcsendült (Az éhség, Gyilkosságból kitűnő, Sötét utak). Itt lehet belehallgatni.
Egy szerelem három éjszakája
Lugosi összesen ötször nősült. Első feleségét, Szmick Ilonát még Magyarországon vette el, két év után azonban elváltak, a nő ugyanis nem akart vele külföldre költözni. Nem sokkal New Yorkba érkezése után kötötte össze az életét Ilona von Montagh-gal, házasságuk három évig bírta.
Még ennyi ideig sem tartott a harmadik feleségével, egy gazdag San Franciscó-i özveggyel kötött frigy. Beatrice Weeksszel kötött házassága mindössze három napot ért meg. Lugosinak több szerencséje volt Lillian Arch-csal, akivel húsz évig éltek együtt, az ő házasságukból született a színész egyetlen gyermeke, ifjabb Lugosi Béla. 1953-ban azonban ez a kapcsolat is válással végződött. Lugosi 1955-ben vezette az oltár elé Hope Liningert, akitől már tényleg csak a halál választotta el.
