A beszélgetés Bakonyi Vera, a filmterjesztési szakkollégium elnökének helyzetértékelésével indult. A folyamatosan csökkenő nézőszám kapcsán logikus és praktikus ötletnek tűnt az e-cinema rendszerének kiépítése. Eleinte a forgalmazók és a mozisok is lelkesek voltak, több mint 70 artmozis terembe jutott el az, azóta vitatott minőségű technika. Végül nem lett akkora igény rá, aminek csak részben volt oka a techológiai polémia, rossz tapasztalatok - egyszerűen eltűntek a forgalmazók. Hogy a forgalmazásban komoly gondok vannak, mutatja az is, hogy bár a filmek száma még rendben van, a bemutatók időpontjának folyamatos változtatása pánikhangulatról árulkodik.
Az art-besorolásért kapható támogatás sokszor szinte jelképesnek mondható, ezért sok forgalamzó inkább lemond róla. Terjed a gyakorlat, hogy a produkciós cégek maguk forgalmazzák filmjüket, amivel a bevétel nagyobb százaléka felett diszponálhatnak, ám gyakorlat hiányában egyre többször jelentkeznek a forgalmazási szakma "gyerekbetegségei" ahogy Bakonyi fogalmaz. Nem könnyíti meg a forgalmazók helyzetét a plázaláz tombolása sem, rengeteg termet kell ugyanis megtölteni filmmel - igaz, ez inkább a fővárosban jelentős probléma. Az MMKA szemszögéből nézve ilyen tehát a helyzet, s a forgalmazói piaci szereplők változásával a fő filmszakmai szervezetnek azért is főhet a feje, hogy kivel egyeztessen, tárgyaljon, kik kiket képviselnek.
Bakonyi szerint probléma, hogy visszaesett a népszerű kommersz filmek száma, az e-cinema gondjairól pedig azt mondta, a kivetítő a gyenge láncszem, de maga a rendszer jó kísérletnek bizonyult. Azaz az első tapasztalatok, visszajelzések után egyrészt változni fog, másrészt bebizonyosodott, hogy az art-mozik ezen az úton haladva maradhatnak életben, mivel a teljes digitális átállás, vagyis a d-cinema a horribilis költségek miatt nem tűnik alternatívának.
 |
| A hagyományos mozizásnak egyre több kunkurense van |
A mozis és forgalmazó jelenlévők több problémát is felvetettek: az e-cinema jó működéséhez nem elég nagy az internetes sávszélesség, nincs pénz a megfelelő felszereléshez; a műszaki problémák pedig tartalmivá válnak - egyes, populáris produkciók a rossz kép és hangminőség miatt nem vállalják az e-cinema-forgalmazást. Demeter István, a szolnoki Tisza mozi vezetője szerint a bajok gyökere ott van, hogy anno amikor az art-mozik presztizse elkezdett csökkenni, a plázák pedig terjedni kezdtek, nem reagált a problémára a szakma. Olaszországban törvényi közelezettségek támogatják az e-cinema rendszert, vagyis a forgalmazók nem kerülhetik ki. Vidéken probléma, hogy alig van lehetőség párbeszédre a mozisok és a forgalmazók között, sok film a sorsára marad, alig kap reklámot - erre esetleg megoldást nyűjthatna egy központi reklámügynökség létrehozása.
Ekkor Kamondi Zoltán emelkedett szólásra. Szerinte az, amúgy általa is négy éven át fejlesztett filmtörvény kudarcot vallott a forgalmazás terén. Nézői élményeiről számolt be: a cannes-i győztes filmet tavaly is, idén is a premierhét utáni héten nézte meg, nézőkkel alig találkozott. A filmtörvény nem támogatja az értékes filmeket, "semmiféle minőségcentrikusság nincsen". Bakonyi Vera röviden reagált: erre nincs forrás, 66 artmozi éves működésére jut 220 millió forint, 26 magyar film forgalmazására 90 millió, 70-80 külföldire pedig fejenként 1 millió. A szakkollégium a Filmiroda által art-besorolásba került filmeket kötelezően veszi figyelembe, ezért aprózódik el ennyire a támogatás. Van olyan mozival rendelkező cég, amely egyszerűen megveszi a filmjeit, hogy bemutassa az arra vágyó törzsközönségének - ideális esetben a mozinak megvan a filmje, a filmnek a mozija.
Kamondi ekkor visszatért a filmtörvény hibájára: szerinte tévedés, hogy minden közpénzt felhasználó filmet el kell juttatni a közönséghez, külön kategóriába kéne tenni a kulturális értékeket hordozó filmeket meg a "piaci érték igéretével rendelkező filmeket", s az államnak az első kategóriába tartozó alkotásokat kéne támogatnia. Lehetne pályázni támogatásért kópiára és promócióra. "A profitot termelő filmeket pedig ne támogassuk." (Bakonyi Vera fülét megütöte a profit szó: szerinte ilyen film nem nagyon van, ha kiszámoljuk, hogy a bevétel hány felé oszlik, legfeljebb nullszaldóra jöhet ki az eredmény.)
 |
| Moziépületeink többsége nincs jó állapotban |
A Budapest Film Zrt. igazgatója, Port Ferenc szerint a törvény jó, az első 3-4 évben jól is működött, majd megváltoztak a körülmények: az EU-csatlakozásunk után a filmek jogdíjai a magyar cégek pályázati lehetőségei miatt 2-3-4-szeresükre emelkedtek, illetve a közönség egy része, az art-mozik látogatói is elkezdték a netről ingyen és illegálisan letölteni a filmeket. A Filmklik adatai érdekesek: 40-50 000-es visszatérő látogatóból 150 fizető néző lesz, vagyis az emberek tájékozódnak a filmekről, majd letöltik ingyen. A filmterjesztésre fordított pénz kevés, a forgalmazók nem véletlenül dobják be a törülközőt. A Budapest Filmnek is sok tíz milliós vesztesége lett ebből, nem véletlenül áll eladás alatt a forgalmazási részleg. A multiplexek: a fővárosban 134 multiplexterem van, most épül újabb 15, miközben az átlagos kihasználtság 11%... A Budapest Film a megoldást a regionális terjeszkedésben látja, és a digitális terjesztésben lát fantáziát.
Réz András esztéta provokatív verbális manifesztuma szerint a közönséget kéne megtalálni, nem pedig a meglévő intézményrendszerbe kell megpróbálni bekényszeríteni őket, mert az nem fog menni, ugyanis a közösségi és személyes filmfogyasztási szokások átalakultak, átalakulóban vannak. Horváth György, a Titanic fesztiváligazgatója szerint sincs értelme a vetítések technikai kérdéseit taglalni, amikor az által, hogy a Budapest Film erőteljesen visszafogja a forgalmazói tevékenységét, megszűnik a magyar film védettsége. Így lassan nem az a kérdés, hogy milyen minőségben látjuk a magyar filmeket a mozikban, hanem hogy látjuk-e őket egyáltalán. Az a probléma, hogy számos kulcskérdés nincs megbeszélve, illetve épp a technikai kérdések azok, amelyek előbb-utóbb megoldódnak, kiforrják maguk.
A beszélgetésnek amúgy már rég a film- és moziszabvány témájánál kellett volna járnia, de a Budapest Film kilépése a hazai forgalmazó piacról, és a forgalmazási kérdésekkel összefüggő kulturális, művészetpolitikai, menedzselési kérdések körében nagy aktivitást mutattak a résztvevők. Port Ferenc mindenkit megnyugtatott, hogy a budapesti mozik biztonságban vannak, de ki kell találni valamit, mert míg régen a moziüzemeltetés eltartotta a forgalmazást, ez mára megszűnt. Amúgy a cég (a Budapest Film Zrt.) kevés magyar artfilmet tervez forgalmazni, külföldit pedig egyáltalán nem. Az e-cinemáról is szólt Port: sok félreértés és csúsztatás után lett rossz híre a rendszernek, amelynek nem volt próbaüzeme, így a kezdeti gondok nagyobbat szóltak, ugyanakkor ma már kevés a reklamáció a vetítések minősége miatt. A Delta forgalmazása kifejezetten sikeres volt, a populárisabb produkciók pedig nem a képminőség miatt, hanem más okok miatt nem álltak rá az e-forgalmazásra. Kérdésre, mely szerint működhetne-e ingyenesen a Filmklik, úgy reagált, hogy szerinte távlatosan az oldal ingyenessége a cél, de ezt nem az MMKA-nak, hanem a reklámbevételnek kell megoldania.
 |
| Az illegális letöltés is problémát jelent a terjesztésnek |
Gulyás Buda operatőr szerint viszont nem mindegy, hogy milyen minőségben látják a filmeket a moziba látogatók, mert ez a kulcsa a befogadói élménynek - e tekintetben mindegy, hogy milyen technikáról beszélünk, sokszor a multiplexekben sem a kívánt fényerővel vetítik a filmeket, és előfordul szembántóan karcos hagyományos kópia is. Szabó Gábor operatőr szerint sem vagy-vagy kérdés a technika-minőség vs. tartalom - szerinte amúgy a projektorok tekintetében kéne az e-cinema rendszerben meghúzni a minőségi határt, amely alatt ne lehessen a mai projektorok kiöregedése után fejleszteni.
Grunwalsky Ferenc kért ekkor szót. Szerinte mindenképp kell még egy vita a megváltozott kulturális, piaci, forgalmazási helyzet kapcsán, megoldási javaslatokat kell keresni. Az MMKA biztosítja a filmek (rész)finanszírozását, az artfilmek kiválasztását, de a mozik fenntartását nem tudja magára vállalni. A Kamondi-féle kategorizálás szerinte nem más, mint cenzúra. A mozik mögé befektetők kellenének, akik vállalják, hogy valahogy az MMKA, a szakma is részt vállalhat a startégiai vezetésben. Ma amúgy a filmalkotók egy film forgalmazásakor jobban járnak, mint a mozik, ezen el kell gondolkodni.
Turcsányi Zoltán egy országos mozis felmérés eredményeit osztotta meg az egyre fogyatkozó számú hallgatósággal. A MOSZ és az Artmozihálózat megpróbálta egy kérdőív segítségével felmérni az ország mozijainak állapotát - bár a hivatalosan 187 működő moziból 63 válaszolt a kérdésekre, a budapestiek közül mindössze három. Az országban többségben városi mozik vannak, többségében a 20 000 fő alatti városokban. Az épületek több mint fele eredetileg is mozinak épült, de a többségük vagy még sosem, vagy nagyon rég volt felújítva - rossz állapotban vannak tehát a mozik.
A beszélgetés ezen a ponton szervezési okokból véget ért, de várhatóan lesz még folytatása.
