A Red Road, az Akvárium és az American Honey rendezője, és a Wasp című rövidfilmért Oscar-díjat nyert Andrea Arnold négy éven keresztül követte Luma életét, aki a film első perceiben ad életet a kisborjának. Anya és kicsinye hamar megtalálja az összhangot, elindul a szoptatás természetes folyamata. A családi idillnek hamar véget vet a gazda, szétválasztja őket, mert a tehén tejét nem a kicsinek, hanem a fejőgépnek, vagyis az embereknek szánja. 

A kisborjút elviszik, Lumát pedig sokadmagával beállítják egy kör alakú szerkezetbe, rácsatolják a gépre, és már indul is a fejés. Aztán kivezetik a karámból, összeterelik a többiekkel, etetés, várakozás, és kezdődik minden előröl. Ahogy múlnak a hónapok, kezdetét veszi egy újabb fedeztetés, Luma élete egy soha véget nem érő körforgás.

A 90 perces játékidő alatt csak a tehenészek beszélnek pár szót a háttérben, megvizsgálják, terelgetik, füttyögnek az állatoknak, ezen kívül a tehénbőgés a legtöbbet hallott nyelv. A szótlanság, a narráció hiánya ad lehetőséget arra, hogy miközben Lumát és a tőle messze lévő gyermekét és mindennapjaikat figyeljük, a saját életünkön és kapcsolatainkon kezdjünk el gondolkodni. Andrea Arnold egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a Tehén vetítései után a legkülönbözőbb nézői reakciókkal szembesült. Volt, akinek az anyjával való kapcsolata vagy az apja hiánya jutott eszébe a film közben, másban a nők kiszolgáltatottságát, a saját teste feletti kontrollt, a gyerekvállalás nehézségeit hozta fel. 

Hiába nem emberek, hanem tehenek a hősök, az első pillanattól empatikusan tekintünk rájuk, ami Andreának és csapatának köszönhető. Nem egy kiáltványt készítettek a hús- és tejtermék evése vagy az állatokkal való szörnyű bánásmód ellen. Nincsenek vértől csöpögő csonkok, elgyengült állatok, se vágóhídon való várakozás. Látunk viszont két élőlényt, akik velünk élnek és éreznek ezen a bolygón, és mégis, ha nem lenne ez a film, pár percnél hosszabb figyelmet aligha kapnának tőlünk.  

Teheneket városi emberként főleg az autó ablakában elsuhanó tájban látunk, vagy ritkább esetben egy szántóföldön, nagyritkán egy tanyán jöhet szembe egy-egy tehéncsorda. De ennyi figyelmet soha nem szentelünk nekik, nem töltjük velük a nap minden percét, nem mélyedünk el benne, hogy vannak-e érzéseik, képesek-e a szomorúságra, örömre, vagy hogy mit gondolnak az emberről, aki irányítja az életüket. A stáb nem avatkozik bele Lumáék életébe, egyszerűen őszinte figyelemmel fordulnak feléjük, a kamerán keresztül kitűnnek a tömegből, felismerjük az arcukat, a bőgésüket, egyéniséggé válnak. 

Andrea Arnold hőse most éppen egy tehén, és nem Shia Labeouf, de ő ugyanaz a szerzői filmes rendező marad. A témaválasztás mellett előszeretettel használ itt is kézikamerát és a háttérben felcsendülő popslágereket. A Tehenet látva eszünkbe juthat az American Honey áruházi jelenete Rihannával a háttérben, az Akvárium főhősének szólótánca a California Dreamin’ dallamaira, vagy a film fináléja, ahol a lány és az anyja egy közös tánccal búcsúzik el egymástól. Arnold filmjeiben különösen fontos szerepe van a háttérből beszűrődő zenéknek és dalszövegeknek. A karám rádiójából időnként Billie Eilish vagy egy másik popikon hangja szólal meg, egy kis kikacsintás a tehenészeten kívüli csillogó életre, ahol az örömöt és a fájdalmat a zene segítségével az űrbe lehet kiáltani. A zenékkel néha ironikus, néha drámai módon színezi ki Lumáék életét, a szomorú számoknál felerősödik a tehén magánya, egy romantikus r&b dal mellett pedig hosszasan figyeljük, ahogy a bika és Luma egymást kerülgetik, majd megtörténik a párzás, miközben a háttérben tüzijáték ropog. 

Luma és kicsinye egy ember által irányított rendszerbe született, azzal a céllal hozták őket a világra, hogy a tejükből és talán egyszer majd a húsukból is élelmiszer legyen. Hogy mennyire vannak tisztában a létezésük céljával, nem tudhatjuk, ahogy Andrea Arnoldnak és stábjának is csak megérzései lehettek arról, hogy mi járhatott az állatok fejében ezalatt a négy év alatt. A tehenek élete mellett egy anyáról és gyerekéről, emberek és állatok viszonyáról, és bizony rólunk akartak mesélni. És ezt sikeresen teljesítették. 

A Tehén jelenleg a BIDF műsorán látható, az alábbi időpontokban: 

  • Január 27. Szeged, Belvárosi Mozi, 18:15
  • Január 28. Szombathely, Savaria 20:15
  • Január 29. Cinema City Mammut II, 16:00
  • Január 29. Veszprém, CC Balaton, 16:00
  • Január 29. Székesfehérvár, ALBA, 17:00
  • Január 29. Győr Cinema City, 17:00
  • Január 29. Zalaegerszeg, Art Mozi 18:00
  • Január 29. Eger, Cinema Agria 18:00
  • Január 30. Pécs, Apolló Mozi 19:00