Forman Prágában forgatókönyvírást tanult, majd a cseh újhullám egyik meghatározó figurájává vált. A '60-as években, amikor Alexander Dubcek az "emberi arcú kommunizmus" eszméjét próbálta valóra váltani, az újhullám tagjai forradalmasították a cseh filmművészetet. Miután az orosz tankok '68-ban begördültek Prágába, a külföldön tartózkodó rendezőt kirúgták a filmstúdióból.
Az egyetlen lehetőség, hogy folytassa hivatását az volt, hogy az USÁ-ban épít fel magának egy új karriert. "Jónéhány komoly rendező jött Amerikába, és miután semmi előrelépés nem történt velük itt, visszamentek a saját országukba", mesélte Forman a fesztiválon a Reuters-nek. "De néhányunknak, - mint Polanski-nak és nekem például - nem volt más választásunk: alkalmazkodnunk kellett és valahogyan megkapaszkodni."
Ez egyúttal megváltoztatta a filmkészítéshez való viszonyát is, állítja a 72 éves mester. Nem fogalmazhatott többé a saját anyanyelvén, nem készíthetett már olyan személyes filmeket, mint a '65-ös Egy szöszi szerelme, mely egy kis kultúra intim közegében született. A forgatókönyveket immár angolul kellett írnia.
A kommunikációs kudarc
Első amerikai filmjében, az Elszakadásban (1971) el is vétette a hangot, nem talált el a közönséghez. Forman szerint ez azért történhetett így, mert úgy készítette ezt a filmet is, mint ahogy korábban filmezett.
"Azok a munkák, amelyeket Csehszlovákiában forgattam, olyan filmek, melyeket csak az anyanyelvén készíthet az ember", nyilatkozta Forman. "Így aztán az első kudarc után Amerikában tudatosan olyan alapanyaghoz nyúltam, amely eredetileg angol nyelven született.
Következő filmjével máris a csúcson találta magát: az 1975-ben készült Száll a kakukk fészkére 5 Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb rendezés és a legjobb film díját. Forman számára egy elnyomás alatt küszködő elmebeteg-osztály története már ismerős terep volt. "Amit mindenki igazi amerikai sztorinak talált, az nekem egy cseh történet volt. A kommunista párt volt a mi Ratched nővérünk."
Milos Forman jelenleg egy spanyol inkvizícióról szóló filmterven dolgozik, a másik terve pedig magyar vonatkozású: Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét szeretné megfilmesíteni.
Nem tartja valószínűnek, hogy újra cseh nyelven forgatna filmet, mondván, ahhoz már túlságosan messzire szakadt a gyökereitől: "A cseh filmnek jól kell ismernie az ország életét, a társadalom minden rétegét, azzal intim viszonyban kell lennie. Nekem most nincs meg ez a viszonyom az országhoz."
