A rendezőként már többször (Hideg nyomon, Tolvajok városa, Az Argo-akció) bizonyított Affleck gyerekkori barátjával és alkotótársával, Matt Damonnal egyesülve merül el a kosárlabda iránt érzett rajongásban, miközben a ‘80-as évek kapitalizmus szemléletét próbálja meg érzelmekkel és egyéni dilemmákkal árnyalni. Abban az időben virágzott az amerikai gazdaság, sorra nyíltak meg a plázák és születtek új brandek, 1981-ben elindult a MTV, a tévében műsoron volt A szupercsapat és a Knight Rider, az amerikai elnöknek a hollywoodi filmsztárt, Ronald Reagant választották meg és a horizonton ekkor tűnt fel az NBA csillaga, Michael Jordan.

Affleck remekül alapozza meg a nosztalgiát a kort zanzásítva összefoglaló, filmindító montázzsal, hogy aztán az első jelenetben ott találjuk magunkat a Nike beavertoni szürke irodaépületében, melyet csupán a bent színesen villogó Nike neonfelirat különböztet meg bármely más irodától. A sportruházatot gyártó márka hanyatlásban, ugyanis a kosárlabda piacon a két konkurens cég, a német Adidas és az amerikai Converse sorra happolja el előlük a komolyabb reklámértékkel rendelkező sztárokat, ezért nem tudnak számottevő piaci résztvevők lenni és csak középszerű kosárlabdázókat tudnak magukhoz csábítani.

A Nike alapítója és egykori vezérigazgatója, Phil Knight (Ben Affleck), a fiatal tehetségeket felfedező, Sonny Vaccaro (Matt Damon), a marketing osztály vezetője, Rob Strasser (Jason Bateman) és visszavonult játékosként, a Nike-nál dolgozó, Howard White (Chris Tucker) azon dolgozik, hogy valahogy fellendítse a vállalat kosárlabda részlegét. Sonny az egyetlen, aki tudja, hogy ehhez egy nagy és kockázatos dobásra van szükség, olyan ötletre, melyre korábban nem volt precedens. A játékosokra szánt teljes büdzsét fel kell tenni egyetlen lapra, azaz egyetlen kosarasra, és mindent vagy semmit kell játszani.

Sonny kosárlabda meccsek visszanézése közben látja meg az őstehetséget Michael Jordanban, akire szerinte bátran alapozhatják a Nike jövőjét. Az észak-karolinai kosárlabdázó ekkor már olimpiai aranyérmes és karrierje sebesen ível felfelé. Mindenki őt akarja. Sonny tisztában van azzal, hogy a Nike a legkevésbé vonzó Michael Jordan számára, ezt a fiú menedzsere, David Falk (Chris Messina) világosan az értésére is adja, ezért később őt megkerülve, egyenesen a szülőket keresi fel az ajánlatukkal.

Az Air - Harc a legendáért — ahogy azt a magyar alcím jelzi — azt eleveníti fel, hogy a Sonny Vaccaro vezette Nike delegáció milyen eszközökkel győzi meg Michael Jordant, valamint a döntésében fontos szerepet játszó anyját, Delorist (Viola Davis) arról, hogy a legjobb helye a Nike-nál lesz.

A másik két cégtől eltérően a Nike kreatív csapata, kiegészülve a tervező Peter Moore-ral (Matthew Maher) az Air Jordan megtervezésével a kosárlabdázó személyét helyezi előtérbe. „Nem a cipő számít, hanem az, aki viseli.” Michael Jordan nem csupán egy arc lesz a sok közül, ő jelenti a kosárlabdát és ennek az Air Jordan lesz a szimbóluma. Persze, a szép szavakon túl ez elsősorban üzlet, a Nike és a részesedést kérő Jordan milliárdossá válik, és új fejezet kezdődik a Nike és az NBA történetében.

Ben Affleck igazi feel good filmet forgatott, melynek nincs valódi tétje, hiszen nem kell ahhoz kosárlabda-rajongónak lennünk, hogy tudjuk, az Air Jordan ötlete bejött. A huszonéves Michael Jordan legendává nőtte ki magát, akinek a karrierjében voltak hullámvölgyek és tragédiák, de neve ma is egyet jelent a sportággal, a Nike pedig azóta is az egyik legkeresettebb márkának számít.

Az Air - Harc a legendáért nem a klasszikus értelemben vett sportfilm, Jordan mindössze eszköz arra, hogy Ben Affleck bemutassa, hogy milyen az, amikor középkorú férfiak megtorpannak az életben, majd mernek kockázatot vállalni és változtatni. Az életközepi válság jelei, ahogy Phil Knight bizonygatja, hogy sportautója színe szőlő lila, a régi szép időket emlegeti és buddhista tanokkal érvel, Sonny Vaccaro inkább édességet majszol, minthogy futni menjen, a különc Peter Moore gördeszkázik, Rob Strasser pedig elvált szülőként csak vasárnaponként látja a lányát, akinek szeretetét ingyen Nike cipővel próbálja elnyerni.

A film elsősorban róluk szól, ezért például a Michael Jordant megformáló színészt hátulról vagy oldalról látjuk, a tárgyalásnál az anyja beszél. Ez a rendezői döntés olykor zavaró hatást kelt és már-már komikus helyzeteket teremt, hogy Affleck milyen módon tolja háttérbe Jordant. Míg a film elbeszélése pörgős és Alex Convery forgatókönyve élvezetes pillanatok kínál, addig Robert Richardson operatőri munkája ötlettelen és az említett „hogyan ne mutassuk Jordant” esetlen beállításokat eredményez.

A ‘80-as évek Greatest Hits válogatása tekeri fel igazán a nosztalgia-faktort, a legismertebb dalok csendülnek fel, sokszor indokolatlanul és eltúlozva, de éppen ezáltal lesz roppant szórakoztató. Halljuk a kor összes emblematikus előadóját: Dire Straits, Bruce Springsteen, Cyndi Lauper, The Pointer Sisters és még olyan filmzenét is, mint a Beverly Hills-i zsaru.

 

A színészek közül ki kell emelni a pocakos Matt Damont, aki könnyedén hozza Sonny karakterét: kiabál, izzad, inspiráló beszédet mond és hisz az ötletében. Mellette Ben Affleck a harsány külső ellenére unalmas alakítást nyújt, Chris Messina, Jason Bateman és Matthew Maher is emlékezetesebb nála. Affleckhez hasonlóan Chris Tucker és Viola Davis szintén halovány teljesítménye elmarad attól, amit például az Oscar-díjas színésznőtől megszokhattunk vagy Jackie Chan oldalán Tuckertől láthattunk (Csúcsformában).

Az Air - Harc a legendáért tradicionális film, tisztességes színészi alakításokkal és kiváló zenei aláfestéssel. A ‘80-as évek esztétikáját a csúcsra járatja, sportfilm és üzleti film, mely az érzelmekre is hat, a végén eléri, hogy meghasson egy sportruházati márka, nevezetesen a Nike üzleti sikere és Michael Jordan fényes karrierje.

Az Air Jordan csuka (Air-Harc a legendáért), a Tetris videojáték (Tetris) és a flipper (Pinball: The Man Who Saved the Game) után kíváncsian várjuk, hogy melyik népszerű, a 80-as éveket meghatározó találmánynak szentelnek egy külön filmet. Nagyon itt lenne már az ideje filmet csinálni a Rubik-kockáról - az Airben is feltűnően mutogatják a 80-as éveket összefoglaló montázsban.