„ (...) Bezárták... elmentek... (Leül a díványra) Engem ittfelejtettek... nem baj... én majd elüldögélek itt.... Leonyid Andrejics biztosan megint nem vette fel a bundáját... a könnyű felöltőben ment el... (Aggódó mély sóhaj) Ezek a könnyelmű fiatalok... Ha én nem vigyázok rájuk... (Értelmetlen szótagokat dörmög maga elé) Az életem úgy elmúlt valahogy... mintha nem is éltem volna... (Lefekszik) Egy kicsit lefekszem ide... Hej, öregem, nincs már tebenned erő... semmi sincs... semmi bizony... vén álomszuszék... (Mozdulatlanul fekszik)  

Távoli hangot hallani, amely mintha az égből jönne: utána mély csönd, melybe csak a fejszék tompa zuhogása csap bele a kert felől.  

Függöny"  

Csehov: Cseresznyéskert, helyesen Meggyes-kert

Komédia négy felvonásban

Fordította: Tóth Árpád  

Közép-európaiak vagyunk... (03:06 - 03:22)

Idézet, vendégszöveg. Vendégszöveg, amelynek alkalmazása EP-től sem állt távol... 

„Elmentek"... Egyre többen, sűrűbben, szinte már hetente, akik fontosak, és nemcsak a híresek.            

Nem állnék be a sorba, akik Esterházy stílben próbálnak írni Róla, emlékeiket, személyes élményeiket idézve, hogy miféle kapcsolatban álltak Vele. Magánügy. Akár az Ő családi-, vagy magánélete, amelyből csak mindaz tartozik a közre, amelyet közrebocsájtott, megírt, persze átlényegítve, megváltoztatva, mert látszólagos írói kitárulkozása, a nyelv, az egyedi stílusa következtében - tán meghökkentő állítás - igenis szemérmesnek mondható.       

Ha én főnök lennék

Személyes kapcsolatunk? Volt közünk egymáshoz, hiszen a Hrabal könyve, A szív segédigéi, meg egyéb írásai alapján készült az Anna filmje. Az elmúlt évtizedekben csak össze-összeakadtunk, hol sűrűbben, hol kevésbé, ha közös ügyünk akadt, mint az Anna filmjénél is, gyakrabban. Egyszer-egyszer jártunk is egymásnál „családilag" - magánügy - de legtöbbször kisebb-nagyobb társaságokban, irodalmi eseményeknél futottunk össze. Miután, vagy mielőtt az írót megrohanták volna a rajongók és hódolók, vonultunk félre egy csendes zugba. Beszélgetéseink, akár csak másokkal, nem minősíthetők pódiumbeszélgetéseknek, inkább az egymással rokonszenvező, lassan idősödő emberek témái vetődtek fel, a hétköznapjaink, sorsunk, a testi bajok. Legutóbbi személyes kvaterkázásunkkor még a Hasnyálmirigynaplóból nem jelent meg semmi, tán Ő sem gyanította még mi vár rá... Leginkább a családunkról esett szó, így a Hrabal könyvében, meg az Anna filmjében szereplő „kis dilemmákról", akik mostanra már huszonévesek lettek, vagyis az Ő Miklós fiáról, és az én Péter Miklós fiamról. Fiú gyermekem nem EP, vagy a legkisebb fia után kapta a nevét, hanem családi okokból, mégis érdekes az egybeesés, a nagyjából egy időben született gyermekek, a könyv, és a film között. Az én, akkor még csecsemő sarjam azután még kapott is egy dedikált példányt az Egy nőből: „Péternek Pétertől".            

Közös „alkotói" múltunkból, pontosabban a megfilmesített Esterházy írások kapcsán az 1993-ban bemutatott Anna filmje kerül említésre a visszaemlékezésekben, pedig munkakapcsolatunk még korábbra tehető. Az 1985-ben készült, de csak évekkel később bemutatott Vigyázat! Mélyföld!-ben ugyancsak láthatók EP feldolgozások.    

Ágnes" - részlet. (Lakáj)

A múlt. És a jövő? Mint olvasó, még reménykedem, még nem értem a Hasnyálmirigynapló végére, mintha nem tudnám, nem akarom tudni, hogy mi következik a 238 oldal után, hogy mi rendeltetett el.              

„Délután fél 6. Ülök a kertben, mintha a Csehovéban, csupán a fehér vászonöltöny hiányzik. Persze a fehér vászonöltönyök mögött is megbújhat a... hasnyálmirigy, szép szó, ha az ember érzéssel, jó ritmussal ejti ki." „Szorongok. Vagy ez félés? Azt mondja nekem a hasnyálmirigytündér, hogy itt evvel az én derűmmel ne próbálkozzam. Hogy a komcsikat is a nevetés, a kinevetés győzte le, és hogy ez a rákkal is megy, mondom én. A derű Istené, mondja ő. És még hozzáteszi, hogy gondoljam át vagy el vagy újra radikálisan az életem. Ezt értem is meg nem is. Indulok, 7 óra van. Mi lesz."

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló  

Az idézett sorok meg jelen idejűek.

(Leadkép: Az Anna filmje forgatásán - Dévényi Rita díszlettervező, Székely B. Miklós színész, Molnár György rendező és Esterházy Péter.
fotó: Kende Tamás)