Sólyom András és a Tizenhét hattyúk

Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk – e könyve kapcsán kerestem meg. Egy kávéházban találkoztunk először, azután egy-két éven keresztül rendszeresen jártam a kertes házukba. Az Érzékek iskolája forgatókönyvének megírásába szerettem volna bevonni, de ő ezt hárította. „Lehet egy regény inspiráló – mondta –, de az nem baj, ha egy film eltávolodik a kiindulási ponttól.” Ezért javasolta azt, hogy változtassuk meg a címet. Írt is erről egy jegyzetet, abban szerepelt az érzékek iskolája kifejezés, és egy tv-riport is készült vele.

 

A bemutató idején Berlinben volt. Telefonon, örömmel újságoltam el neki, milyen jól fogadják a filmet, és hogy a közönségtalálkozókon rendre felteszem a kérdést, ki olvasta a könyvet. Mondtam, sokan megígérték, el fogják olvasni, mert a film fel tudta kelteni az érdeklődésüket. Talán ez volt az a dicsekvő mondatom, amire elmesélte, hogy a környezetében egyáltalában nem osztatlan a film sikere, sőt! Többen úgy gondolják, hogy lényegesen rosszabb a könyvnél.

2015 nyarán Pétert, a filmet és engem is meghívtak Zágrábba egy közönségtalálkozóra. Úgy volt, hogy egy autóval fognak vinni-hozni minket. Reménykedtem, hogy végig fogjuk beszélgetni az utat, de aztán a betegsége miatt ebből nem lett semmi.

December 5-én, A bűnös könyvbemutatóján találkoztunk utoljára. Órákon keresztül dedikált Szüts Miklóssal együtt. Utolsónak maradtam, abban a reményben, hátha sikerül személyessé tenni azt a néhány pillanatot, amíg a közelében lehetek. Láttam rajta, hogy nagyon fáradt, mégis kértem tőle, hogy fogjunk kezet. Az érintésére vágytam. Úgy, mint oly sokszor, húsz évvel korábban, a kertje kapujában, hogy még ne váljunk el, és ameddig csak lehet, beszélgessünk...

Sólyom András