Pálfi Zsolt: Hasonlóan voltam vele az iskolában, nem emlékszem rá, hogy végigolvastam-e. Nem is tudom, hányadikban volt kötelező. Csaba, szerinted mikortól?
Máli Csaba: Általános iskola végén, de inkább már középiskolában - de én sem emlékszem rá, hogy annak idején olvastam volna, inkább az első tévéjáték emléke maradt meg. Azt biztos, hogy láttam, Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Koncz Gábor, Mikó István, és más nagy színészeink játszottak benne.
És milyen volt felnőtt fejjel találkozni vele?
P.Zs.: Izgalmas, szerintem megértünk rá. Eléggé filozofikus mű, egy iskolás gyereknek még nincs feltétlenül akkora élettapasztalata, hogy lekössék ezek a nagy gondolatok. A nyelvezete is nehéz, bevallom még most is ahogy újraolvastuk, előfordult, hogy utána kellett néznünk bizonyos szavak jelentésének.
M.Cs.: Mivel tudtuk, hogy filmet készítünk belőle, egészen más szemmel olvastuk az eredetit, és a forgatókönyvet is. Szerintem most éreztük meg csak igazán a mű nagyságát, a filozófikus jelentéstartalmat a klasszikus mese mögött. Ne felejtsük el, hogy Vörösmarty is egy régi mesét, az Árgyélus királyfit vette alapul az alkotásához.
Forrás: Cinemon
Az animációs film forgatókönyvét Balassa Krisztián jegyzi. Mennyire vettetek részt a fejlesztésében? Mekkora kihívás volt filmre ültetni egy 19. századi színpadi mű dramaturgiáját?
M.Cs.: Egy első verziót kaptunk a forgatókönyvből, ami utána még több körben is módosult, alakult - nagyjából még egy fél évig fejlesztettük. Eközben párhuzamosan már elkezdtünk a figurákkal és a storyboarddal is foglalkozni. Aztán menet közben, ahogy fejlődött a film látványvilága, a karakterek, kialakultak a szituációk, párbeszédek, úgy néha ismét szükségessé vált belenyúlni a forgatókönyvbe, amiben Krisztián mindig készségesen együttműködött. Természetesen elmondta, ha valamivel nem értett egyet. Azt hiszem, összességében jól működött ez a kapcsolat, soha nem volt ebből súrlódás köztünk.
P.Zs.: A forgatókönyvírót Balassa Krisztiánt Henrik Irén vonta be, ők már előbb elkezdték a közös munkát. Krisztián forgatókönyve lett beadva a Filmintézethez, ahol elég hamar zöld utat kapott. Miután mi is elkezdtünk dolgozni rajta, felmerült pár dolog, amin módosítottunk a forgatókönyvíró bevonásával. Főleg dramaturgiai kérdések, amiket filmes szemmel kicsit másképp láttunk. Aztán volt olyan történetszál, amit tovább gondoltunk, ilyen például, az hogy az eredeti műben az ördögök megeszik a rókává változtatott lányt. A forgatókönyv szerint sikerül elmenekülnie az éhes ördögök elöl. Még egy alkalommal találkozik Csongorral és Balgával, ahol kölcsönösen segítenek egymásnak, viszont itt véget is ér az ő szerepe. Mi tovább gondoltuk a rókalány szerepét, hogy az ő történetét is lezárjuk, az anyjával Miriggyel való kapcsolatát kellőképen tovább építsük, és nem utolsó sorban fontos dramaturgiai szerepet kapott a végkifejlettben. Vagy ott van a medve, aki a humor kedvéért került be az egyik jelenetbe, hogy ellensúlyozza a drámai eseményeket.
M.Cs.: Igen, a medve tényleg utólag került bele. Csongor megmenekül tőle, mert szegény macira rádől egy fa. Voltak olyan verziók, hogy utána látjuk a mackót kiterítve vagy nyárson sütögetik, de persze ez csak vicc szintjén merült fel. Lényeg,hogy mindig pórul jár a történetben, de a film végére azért betettünk egy kis kedves jelenetet vele kapcsolatban. Dramaturgiai szempontból nagy változás volt még, hogy az Éjkirálynő szekvenciája nálunk a film elejére került, mert nélküle valahogy nem volt elég érthető Tünde motivációja, nem lehetett érteni, hogy miért fontos neki egy nap alatt megtalálni Csongort. Amikor nézegettük az animatikot, többen is jelezték, hogy ez ott sántít, így már az elején tisztáztuk inkább, hogy Tünde haját levágták és ezért elmegy az Éjkirálynőhöz, ahol egy nap haladékot kap. Ennyi idő alatt kell megoldania a problémáját. Úgy láttuk, hogy ez jót tett a történetnek.
A film ötletgazdája, Dargay Attila meghatározó alkotója, hatalmas ikonja a magyar animációnak. Titeket milyen személyes élmények kötnek a munkáihoz?
P.Zs.: Nekem az első egész estés magyar rajzfilm élményem a Ludas Matyi volt. Egészen más, sokkal maradandóbb hatással volt rám, mint a tévében látott rajzfilmek.
M.Cs.: Lényegében a gyerekkorom Dargay bűvöletében telt, de igazából a képregényeivel találkoztam először a Fülesben, meg a Pajtás magazinban. Olyan adaptációi jelentek meg ezekben, mint a Bagdadi tolvaj, a Dzsungel könyve, és még a Vuk-ot is itt olvastam előbb. Érdekesség, hogy a képregényben még teljesen máshogy, karikaturaszerűbben rajzolta, mint később a filmjében.
Forrás: Cinemon
Nagyon tetszett, hogy mennyire elegánsan, kis részletekkel emeltétek bele Dargay alakját a film kezdő- és zárójelenetébe. Hogyan született ez a szekvencia?
M.Cs.: Az első forgatókönyv verzióban még egy könyvet lapoztak volna fel a történet elején, amiben Dargay korábbi munkáiból láttunk volna képeket. Ezt viszont már lejárt lemeznek tartottuk, eljátszotta már többször a Disney és a Shrekben is volt egy hasonló ötlet. Egyedibb keretet akartunk neki, ami jobban elválik a filmtől, ebből született meg ez a kerettörténet.
P.Zs.: A ‘70-es évekbe helyeztük a kerettörténetet, mivel Dargay akkoriban foglalkozott a Csongor és Tünde-filmtervvel, a helyszín pedig a Clark Ádám tér környéke lett, ahol együtt élt Irénnel, illetve ő még a mai napig ott lakik. Kutatómunkát végeztünk, végigfotóztuk a lakást, és a régi pannóniás asztalt, amin Attila rajzolt. Mindenképpen egy teljesen más képi stílust választottunk a megvalósításhoz, mint maga a mesefilm. A dokumentarista, archív, fekete-fehér jelleg mellett döntöttünk. A Vukra utalva, csak lábakat és kezeket látunk Dargay alakjából. Fontos elem volt még Attila kutyája, Csuváj, aki egyébként nem csak ebben a bevezetőben, hanem Irén kérésére a történetben is megjelenik, ő lett Csongor kutyája a palotában, akitől elbúcsúzik a film elején.
Említettétek ti is, hogy Dargay özvegye, Henrik Irén tartotta életében ezt a projektet, és ő hozta a Cinemonhoz. Hogyan működtetek együtt vele, mennyire vett részt, látott el titeket visszajelzésekkel?
M.Cs.: A legelejétől részt vett a munkában és folyamatosan bejárt a stúdióba, minden munkafolyamatot ellenőrzött, sőt, alá is írta, amiket elfogadott. Belevitte a filmbe Dargay jellemző kézjegyeit, és szólt, hogyha valami nem igazán stimmelt, vagy amiről úgy gondolta, hogy Attila ezt másképpen oldotta volna meg.
A karakterek kapcsán még a legkisebb mellékfigurák is tükrözik Dargay stílusát. Viszont pont a két főhős, Csongor és Tünde teljesen máshogy néz ki. Miért pont őket változtattátok meg?
P.Zs.: Attila annak idején nem sok rajzot készített Tündéről és Csongorról. Inkább a groteszk karakterek foglalkoztatták. Ezeket azt lehet mondani, hogy sok-sok rajzon keresztül véglegesre is fejlesztett. így könnyű dolgunk volt Miriggyel vagy a kisördögökkel. Tündéről két, nagyon vázlatos rajza került hozzánk, Csongorról talán csak egy, ami teljesen más belső arányokkal rendelkezett mint Tünde. Tehát hozzá kellett nyúlnunk a főszereplőkhöz, hogy mozgatható, a filmbe beilleszthető karakterek legyenek.
M.Cs.: Megtehettük volna, hogy fogjuk Szaffit és Jónást, más ruhába öltöztetjük őket, és mondjuk átszínezzük a hajukat. Akkor biztosan úgy néztek volna ki, mintha Attila tervezte volna e karaktereket. De arra gondoltunk, hogy legyen valami saját vagy általunk megtervezett részlet is a filmben, és talán annyira nem is üt el ez a két figura Dargay világától - még ha tényleg ők a legkevésbé „dargayasabbak” benne.
Máli Csaba / Fotó: Fülöp Flóra
Mennyire volt egyértelmű számotokra a legelején, hogy a film hagyományos 2D-s animáció lesz, és nem merészkedtek el a manapság népszerű 3D-s irányba?
P.Zs.: Ez adott volt. Egyrészt Csabával mindketten rajzanimációban dolgoztunk a legtöbbet, ez áll hozzánk a legközelebb. Illetve Dargay Attila munkásságához is hűek akartunk maradni.
M.Cs.: Ráadásul Irén sem nézte volna jó szemmel, ha nem így készül. De szándékunkban sem állt volna ilyesmi. Volt már olyan kósza 3D-s próbálkozás a Vuk kapcsán, amihez Dargay jogosan nem adta a nevét. Viszont a Csongor és Tündével Irén először egy másik stúdióval egyeztetett, akik Moho-s (nem kézirajzos, de 2D-animációs szoftver) terveket mutattak neki. Bár a mi filmünk kézirajzos, egy ilyen kis részt mi is beletettünk végül.
Úgy sejtem, erre a három allegorikus vándorral való találkozáskor kerül sor. Ott miért éreztétek szükségességét, hogy eltérjetek a „hagyományos” Dargay-stílustól?
M.Cs.: Mert már volt erre korábban is példa egy Dargay-kötődésű filmben, a Sárkány és papucsban (r.: Hernádi Tibor), ahol a király meséje alatt az animáció Sajdik-stílusra vált. Úgy éreztük tehát, hogy nem idegen Dargay világától az ilyen stilisztikai játék. Ezzel a jelenettel egy kicsit más irányba vittük a látványvilágot. Így próbáltunk arra is rásegíteni, hogy ez a vízió jobban elváljon a történet „valóságától.”
P.Zs.: Úgy tapasztalom, hogy a nézők is szeretik, pihentető egy másik világot látni néhány percig.
Mit jelent az, ha egy animációs filmnek két rendezője van? Hogyan oszlanak meg a feladatok?
P.Zs.: Mindketten kivettük a részünket minden feladatból, a storyboardtól kezdve a figurákon át az animációig. A különböző munkafázisokat mindketten ellenőriztük, mindketten kommentáltuk. A fontos dolgokban mindig együtt döntöttünk. Ha nagyon felgyülemlett a munka, akkor bizonyos feladatokat elosztottunk egymás között.
M.Cs.: De ezekben mindig nagy egyetértés volt közöttünk. Ez valószínűleg abból adódik, hogy a kézi rajzos animáció mindkettőnk szívügye, szeretjük ezt a fajta világot, így ízlésbéli kérdésekben sem kaptunk hajba.
Forrás: Cinemon
Mennyit időt vett igénybe a film elkészítése és mekkora csapattal dolgoztatok rajta?
M.Cs: Négy és fél év volt az előkészítéssel együtt. Nagyon lassú és munkaigényes folyamat. Több mint száz rajzoló kellett hozzá.
P.Zs.: Ez úgy néz ki, hogy van egy fix magja a stúdiónak, a főmunkatársak, és ha elindul a gyártás, akkor kívülről hívunk animátorokat, rajzolókat, kifestőket, háttérfestőket. A munkafázisokat pedig a főmunkatársak vezetik. Egy animátor egy ilyen minőségű filmből átlagosan fél percet tud legyártani havonta.
A filmben olyan ismert nevek szólaltatják meg a figurákat, mint Szabó Győző vagy Geszti Péter. Hogyan választottátok ki a hangokat?
P.Zs.: Az előkészítés során Irén és mi is tettünk javaslatokat. Volt, hogy kiválasztottunk négy színészt, és akkor együtt meghallgattuk őket és leültünk megvitattuk, hogyan legyen. Az utószinkronnál viszont felkértünk egy szinkronrendezőt, Csík Csaba Krisztiánt, hogy a színészek profi instrukciókat kapjanak.
Miért volt szükség utószinkronra?
P.Zs.: A forgatókönyvíró eredetileg prózában írta meg a dialógusokat, és a színészekkel először így is vettük fel. Viszont amikor elkészült az animáció, összeállt a kép és a hang, elbizonytalanodtuk, hogy jól működik-e így a dolog. Az ördögöknek kevés dialógja volt az eredeti verzióban. Egy-két helyen a nyelvezetet is szerettük volna izgalmasabbá tenni, ezért megkérdeztük Speier Dávidot, aki kifejezetten dialógíró és szinkronfordító, hogy tudna-e ebben segíteni nekünk. Először csak arra gondoltunk, hogy néhány helyen kellene megtámogatni a forgatókönyvet, de ő úgy vélte, hogy ez csak úgy lenne hatásos és működőképes, ha az egész dialógust átírná, és közölte velünk, hogy szerinte verses formában jobb lenne. Ráhagyatkoztunk a tudására, és elégedettek is vagyunk a végső szöveggel. Nyilván persze magunknak is adtunk vele egy kis plusz munkát, mert bizonyos helyeken ki kellett javítanunk a szájmozgásokat, illetve a színészeknek is, akiknek így egy teljesen új szöveget kellett felmondaniuk.
A régi Disney-rajzfilmek werkfilmjeiben mindig lehet látni, hogy bent ül a hangstúdióban a rendező, és figyeli mondjuk azt, ahogyan Robin Williams eljátssza a Dzsinit a szöveg felolvasása közben. Amikor ti a dialógusok első verzióját rögzítettétek, tudtatok inspirálódni a színészek játékából?
M.Cs.: Hasznos ez nekünk is, de leginkább az animátoroknak, mert sokkal jobb úgy megrajzolni valamit, hogyha már eleve hallja hozzá az ember a hangot, nem csak egy írott szöveget lát. De általában mindig így készülnek a rajzfilmek, régen is a hangot vették fel előbb, még ha erre néha a mai színészek rácsodálkoznak. Ez ilyenkor egy hangjáték, és mi erre a hangfelvételre rajzoljuk meg a szájmozgást és gesztusokat. Egyébként mi pont azért gondoltunk Mikó Istvánra a három vándorként, mert annak idején az Aladdin magyar szinkronjában annyira jól tudott játszani a hangjával, amikor a Dzsini is különböző alakokat vett fel.
P.Zs.: Nagyon fontos a hangot előre fölvenni profi színésszel, az animátor amikor dolgozik vele, akkor akár egy sóhajt, egy levegővételt is bele tud építeni a figura apró mozdulataiba. A színész hangjátéka fogja őt inspirálni a legkifejezőbb animáció elkészítéséhez.
Máli Csaba és Pálfi Zsolt / Fotó: Fülöp Flóra
És mi a helyzet, akkor, ha annyira szorosan összefüggő, összjátékra építő karakterek vannak, mint a három ördögfióka? Őket is egyenként, külön-külön rögzítettetek?
P.Zs.: Őket is külön vettük fel. Csík Csabától tudjuk, hogy most már ez így szokás, főleg a pandémia óta. Érdekes volt látni a sajtóvetítésén, hogy bizonyos színészek először ott találkoztak egymással személyesen.
Családi film lévén több korosztály is megnézni. Milyen a fogadtatása a gyerekek és a szülők részéről?
M.Cs.: Az eddigi két közönségtalálkozón úgy tűnt, hogy a gyerekeknek nagyon tetszik az új, modernebb hangzású verses forma, és ezt javarészt a szülők is érdekesebbnek, befogadhatóbbnak találták. Természetesen voltak olyanok, akiknek jobban tetszett volna a klasszikus nyelvezet, de nagy többségben sikert aratott a mai fülnek érdekesebbnek hangzó, könnyedebb átirat.
P.Zs.: Nagyobb gyerekekkel is beszélgettünk. Egy 14 éves leányzó, akiknek még nem kötelező olvasmány a Csongor és Tünde, a film megnézése után kikölcsönözte a könyvtárból, annyira kiváncsi volt az eredeti műre. Érettségizőktől is hallottuk, hogy most már végre jobban megértik a történetet, mint amikor olvasták.
